AzAssociazione Calcio Milan (rövidítveAC Milan vagy egyszerűenMilan)olaszlabdarúgócsapatMilánóban,Lombardiában.1899-ben alapították, és fennállása óta szinte minden idényét az olasz futball élvonalában, aSerie A-ban töltötte. A világ egyik legjelentősebb labdarúgóklubja. Eddig összesen 47 trófeát nyert a csapat, közte 19 bajnoki címet és 7 Bajnokok Ligáját. A klub eddig[mikor?] minden más csapatnál több, 5 alkalommal nyert Európai szuperkupát, és 4 alkalommal pedig interkontinentális kupát. A címek között szerepel még 2 KEK, valamint 5 olasz kupa és 7 olasz szuperkupa. 18 nemzetközi trófeájával a világ egyik legeredményesebb klubja.[forrás?]
Olaszországban a Juventus után a Milan rendelkezik a legnagyobb szurkolótáborral és világszerte is több tízmillióan szurkolnak a csapatnak. A 2019–2020-as szezonban a hatodik helyen végzett és ezzelEurópa-liga indulási jogot szerzett.
Milánóban, a San Siro stadionban játsszák hazai mérkőzéseiket.A csapat Olaszországban több másik klubbal is rivalizál, főként a városi versenytárs Interrel. Kettőjük mérkőzését „derby della Madonnina”-nak hívják, és fokozott érdeklődés kíséri.A Milan alapító tagja volt a már azóta megszűnt G–14-nek, amely Európa 14 (2002-től 18) legbefolyásosabb labdarúgóklubját foglalja magában.
1899. december 16-án a milánói Hotel du Nordban,Herbert Kilpin vezetésével,angolok ésolaszok jelenlétében megalakult a Milan Cricket és Football Club. ElnöknekAlfred Edwards alkonzult jelölték, míg a klubszíneket Kilpin választotta ki: a vörös az ördögöt jelképezi, a fekete pedig félelmet kelt az ellenfélben. Első pályájuk a mai központi pályaudvar helyén állt. A pályaavató mérkőzésen a hazaiak a másik milánói csapat, a Mediolanum ellen játszottak és 3-0-ra nyertek. Az első tétmeccsre 1900 áprilisában került sor, miután a csapat benevezett az 1900-as bajnokságba. Ezen a mérkőzésen azFBC Torinese legyőzte a Milan gárdáját. Csak egy hetet kellett várni az első győzelemre, amikor is az I. Umberto király által felajánlott "Királyi éremért" zajló tornán a Milan Kilpin és Allison góljával 2-0-ra diadalmaskodott aJuventus felett. Ezzel a klub megszerezte története első trófeáját. Kilpin nemcsak játékosa, de csapatkapitánya, edzője és ügyintézője is volt a csapatnak. Az első bajnoki címet már a második bajnoki szezonban megszerezte a Milan.
Az 1906-os idényt a csapat új pályán, a Via Bronzettiben kezdte. A kapukat – Olaszországban először – hálóval látták el, hogy könnyebben meg lehessen ítélni a gólt. A bajnokságot a Milan és a Juventus ugyanannyi ponttal zárta, így a szabályok értelmében bajnoki döntőt rendeztek. Mivel a Juventus több gólt szerzett, az ő otthonukban,Torinóban került sor a döntőre, amely 0-0-lal zárult. A megismételt mérkőzést is Torinóban kellett volna lejátszaniuk, de a milánóiak tiltakoztak: a bajnokság közben visszalépettGenoa ellen szerzett két gólt a szövetség nem számította be. A szövetség elfogadta az érvelést és a meccset áttették Milánóba, de a Mediolanum pályájára. A Juventus azonban nem fogadta el a döntést, el sem utazott Milánóba, így a Milan mérkőzés nélkül megnyerte története második bajnoki címét. Sőt, a következő évben a harmadikat is. Az 1907–1908-as idényre a szövetség nem engedélyezte külföldi játékosok szerepeltetését, ezért a Milan visszalépett a bajnokságtól. Ez a szituáció válsághelyzetet okozott a Milannál: 43 tag elhagyta a klubot és megalapította azInternazionalét.
Az 1925–1926-os idényben megjelentek az első magyar játékosok:Bánás József, Müller Kálmán, egy évvel később pedigHajós Árpád. A következő jelentős esemény 1927. szeptember 19-én történt: átadták a csapat új, 35 000 néző befogadására alkalmas stadionját, aSan Sirót, amelyet Milánó San Siro kerületében emeltek. A pályaavató mérkőzésen azInter 6-3 arányban verte a Milant. 1938–1939-ben a Milan új nevet kapott: a fasizmus idején nem tetszett az angolos Football Club Milan név, ezért a klubnak nevet kellett változtatnia, így lett Associazione Calcio Milano. 1940-ben csatlakozott a csapathoz a legendásGiuseppe Meazza, miután életkora és sérülése miatt az Inter lemondott róla. A később a San Siro névadójává váló Meazza két idényt húzott le piros-feketében. 1948-ban a Milan megvette a gólerős svéd csatártGunnar Nordahlt, majd egy évvel később két honfitársát,Gunnar Grent ésNils Liedholmot. Így az 1949–1950-es bajnokságra összeállt a klub és az olasz bajnokság történetének egyik leggólerősebb triója, a Gre-No-Li, azaz a Gren, Nordahl, Liedholm belsőhármas. ACzeizler Lajos edzette Milan a második helyet szerezte meg a bajnokságban a Juventus mögött, de a Milan 118 gólt szerzett, míg a Juve csak 100-ig jutott. Torinóban pedig 7-1-re kiütötték aJuventus FC-t, ami mindmáig a Juventus történetének legsúlyosabb hazai veresége. A bajnokság gólkirálya pedig Nordahl lett 35 góllal. A következő idényben megszakadt a 44 éve tartó negatív sorozat: a Milan megnyerte a bajnokságot. A gólkirály ezúttal is Nordahl lett, 34 találattal.
Az 1954–1955-ös idényben megtiltották az új külföldi játékosok leigazolását – hacsak nem tudtak felmutatni olasz felmenőket –, miután azolasz csapat kudarcot vallott az1954-es világbajnokságon. Így került a Milanhoz az uruguayiSchiaffino. Rajta kívül ebben az idényben mutatkozott beCesare Maldini is. Ebben az évben megalapították aMilanellót, a Milan edzőtáborát. A csapat edzője ekkorGuttmann Béla volt, aki a fedezet Maldiniből hátvédet csinált, a középcsatár Liedholmból pedig középfedezetet. Bár az idény vége felé GuttmanntEttore Puricelli váltotta a kispadon, a Milan ismét bajnoki címet ünnepelhetett. A gólkirály pedig ismét – immáron ötödször az olasz bajnokságban – Nordahl lett 27 találattal. Az 1955–1956-os szezonban indulóBEK-ben a Milan az elődöntőig jutott, ahol a későbbi győztesReal Madrid állította meg. 1957-ben a vörös-feketék begyűjtötték hatodik bajnoki elsőségüket. Az edzőGipo Viani, egykori Inter játékos volt, aki óriási taktikus volt. Ő találta ki a libero, azaz a söprögető pozíciót. A középcsatár hátrament középfedezetnek, a középfedezet pedig a védők mögé állt szabad emberként. A következő idényben a BEK-serleg elhódítását tűzték ki célul, háttérbe szorítva ezzel a bajnoki címvédést. A gárda a bajnokságban szürkén, a nemzetközi kupában remekül játszott. El is jutottak a BEK-döntőbe, ahol ismét a Real Madridtól kaptak ki.
1959-ben a Milan megszerezte a 7. bajnoki címét. Az egész idényben csak 2 vereséget szenvedtek, hazai pályán veretlenek maradtak. A friss szerzemény,Altafini 28 gólig jutott, de ez sem volt elég a gólkirályi címhez. Az 1961–1962-es idényben új edző került a kispadra: a később híressé váltNereo Rocco. Első milánói évében bajnoki címhez vezette az ördögöket. Ebben az idényben tűnt fel a fiatalGianni Rivera. Az 1962–1963-as idényben megszületett Olaszország első BEK-sikere: a május 22-én alondoniWembleyben rendezett találkozón az előző két kiírás győztese, aportugálBenfica várt Riveráékra. A Benfica szerzett vezetéstEusébio révén az első félidőben. A gól utánTrapattoni vette át Eusébio őrzését Beniteztől és ez jó húzásnak bizonyult. A második félidőben aztán jött Altafini, aki két Rivera-passzt váltott gólra. A Benfica végül emberhátrányba játszotta le a meccset, mivelColuna megsérült és akkoriban még nem lehetett cserélni.
Az 1963–1964-es idényben a Milan történetében először részt vett azInterkontinentális Kupában, de aPelével felállóbrazilSantos jobbnak bizonyult. A következő sikerre 1967-ig kellett várni: történetük során először megnyerték azolasz kupát. Az 1967–1968-as idényre a vezetőség visszahívta Nereo Roccot a kispadra. Az eredmények pedig nem maradtak el: kettős siker. A Milan megnyerte a bajnokságot és aKEK-et is. Sőt a gólkirályi cím is Milánóba került,Pierino Prati révén. A KEK-döntőben a MilanKurt Hamrin két góljával verte meg aHamburgot. A következő évben pedig askótCeltic és aBobby Charltonnal felállóangolManchester United kiverésével ismét bejutottak a BEK-döntőbe. A május 28-imadridi fináléban aJohan Cruyff vezetteAjax volt az ellenfél. Végül a Milan nagy fölénnyel, 4-1-re nyerte a döntőt.Prati három,Sormani egy gólt szerzett. (Három gólt BEK-döntőben Pratin kívül csak két korábbiReal Madrid játékos tudott elérni:Puskás Ferenc 1960-ban és 1962-ben, illetveAlfredo Di Stéfano szintén 1960-ban).
A vörös-feketék elindultak azInterkontinentális kupában, az ellenfél azargentinEstudiantes volt. A Milánóban elért 3-0-s győzelem után pokol várt az olasz csapatra Argentínában. A visszavágón az Estudiantes játékosai összevissza rúgdosták a Milan játékosait. Prati agyrázkódást szenvedett,Maldera izomszakadást, az argentin, de Milan színekben játszóCombinnak pedig eltört az orra szabálytalanságok következtében. A meccset az Estudiantes nyerte 2-1-re, de összesítésben a 4-2-re a Milan nyert, megszerezve története első Interkontinentális kupa-trófeáját. 1972-ben a még mindig Rocco irányította csapat megnyerte az olasz kupát. 1973-ban jött az újabb nemzetközi siker: aSzalonikiben megrendezett KEK-döntőbenChiarugi korai találatával a Milan 1-0-ra legyőzte aLeeds Unitedet. Ezután pedig elhódították az olasz kupát is. 1974 januárjában rendezték a másodikEurópai Szuperkupa döntőjét, ahol a friss BEK- és KEK-győztes találkozott, azaz az Ajax és a Milan. A milánói 1-0-s győzelem utánAmszterdamban, a visszavágón az Ajax átgázolt az ördögökön: 6-0-ra nyert. 1978-ban Liedholm lett a vezetőedző, akinek irányításával 1979-ben a Milan megszerezte a csillagot jelentő 10. bajnoki címét. A piros-feketék ebben a tekintetben 21 évet késtek a Juventushoz és 13-at az Interhez képest, de mindmáig csak ez a három csapat lépte túl a 10 bajnoki elsőséget. De az örömbe üröm is vegyült: 1979 februárjában elhunyt Nereo Rocco, a csapat legendás edzője, valamint visszavonult talán a legnagyobb Milan-játékos, Gianni Rivera.
1980 tavaszán kitört a bundabotrány. A szövetség és az igazságszolgáltatás döntésének értelmében a Milant – aLazioval együtt – visszasorolták aSerie B-be. (Ma már csak az Inter az egyetlen csapat, amely soha nem esett ki az első osztályból). Colombo elnököt ésAlbertosi kapust örökre eltiltották, és több játékos – példáulMorini,Chiodi,Paolo Rossi – kapott hosszabb-rövidebb eltiltást. A Milan megnyerte a másodosztályt, de a következő idényben pocsékul szerepelt a Serie-A-ban, így ismét kiesett. A csapatból sok meghatározó játékos elment. CsakFranco Baresi,Mauro Tassotti,Stefano Battistini ésAlberigo Evani maradt. Nekik köszönhetően a Milan megnyerte a Serie B-t és visszakerült az első osztályba.1985-ben a Fininvest csoport és elnöke,Silvio Berlusconi bejelentkezett a Milanért, majd1986. március 24-én Berlusconit megválasztották elnöknek. A klub játékosvásárlásba kezdett:Donadoni,Giovanni Galli,Massaro,Galderisi voltak az új szerzemények. Ekkorra vált alapemberréPaolo Maldini, Cesare Maldini fia.
1987 áprilisában a gyenge eredmények hatására az addigi edző, Liedholm technikai igazgató lett, míg az edzői posztraFabio Capello érkezett. Bár a csapat elérte azUEFA-kupás részvételt jelentő 5. helyet, az új idényt mégis új edzővel,Arrigo Sacchival kezdték. Ekkor szerződtették a két holland légióst,Marco Van Bastent ésRuud Gullitot, illetveCarlo Ancelottit, aki azAS Romát hagyta ott. Egy hatalmas hajrával meg is nyerték a bajnokságot. Az utolsó előtti fordulóban aNapoli egy ponttal vezetett a Milan előtt ésNápolyban vendégszerepelt a Milan. AMaradona vezettekékek azonban hatalmas csatában 3-2-re kikaptak az ördögöktől. Pár hónappal később a rossonerik begyűjtötték azOlasz Szuperkupát is aSampdoria ellenében. Az 1988–1989-es idényben a BEK-győzelem volt az elsődleges cél. Ennek érdekében szerződtették az Európa-bajnokFrank Rijkaardot. Abarcelonai BEK-döntőben, a Real Madridon átgázoló Milan arománSteauat fogadta. A piros-feketék elsősorban Gullitnak és Van Bastennek köszönhetően leiskolázták a románokat, a végeredmény 4-0 lett. Majd elnyerték az Európai Szuperkupát aBarcelona legyőzésével.
Az 1989-es interkontinentális kupáraTokióban került sor, ahol a Milan akolumbiaiNacional Medellinnel találkozott.Evani hosszabbításban szerzett góljának köszönhetően a kupa Milánóba került. Bár sokáig úgy tűnt, az 1989–1990-es bajnokságban akár 3 trófeával is gazdagodhat a klub, végül azonban csak a BEK-serleg jött össze: Rijkaard góljával 1-0-ra győzött a Milan a Benfica ellen. Az Európai Szuperkupáért vívott mérkőzésen a Sampdoria volt az ellenfél. Októberben aGenovában elért 1-1 után november végén hazai pályán 2-0-ra győzött Sacchi csapata, így sorozatban másodszor ültek fel Európa trónjára. Pár napra rá következett az interkontinentális kupa Tokióban. Ezúttal aparaguayiOlimpia Asunción volt az ellenfél, de az ördögök 3-0-ra nyerték a találkozót. Az 1990–1991-es idény meghatározó mérkőzése volt a BEK negyeddöntőjében létrejöttOlympique Marseille – Milan összecsapás. Miután a Marseille megszerezte a továbbjutást érő találatot, a szurkolók berohantak a pályára, majd a stadion reflektorai is kialudtak. A Milan játékosok bevonultak az öltőzőbe, ahonnan nem voltak hajlandóak kijönni, így a meccset a Milan nélkül kellett lefújni. Továbbjutott a Marseille, a Milan pedig 1 éves eltiltást kapott azUEFA-tól. Ez volt Arrigo Sacchi utolsó idénye, helyére Fabio Capello érkezett. Az 1991–1992-es szezonban a 25 találattal gólkirályi címet begyűjtő Van Basten vezetésével veretlenül lett bajnok a Milan, sőt a veretlenségi sorozat a következő idényre is áthúzódott: összesen 58 meccsen keresztül nem talált legyőzőre a Milan. Nem csoda hát, hogy az 1992–1993-as bajnokságot is megnyerték, a csapatban új meghatározó játékosokkal:Albertini,Papin,Boban,Szavicsevics,Lentini,Eranio. A BEK-serleg elhódítása azonban elmaradt. A döntőben az Olympique Marseille 1-0-ra legyőzte a megsérült Van Bastent elveszítő Milant. Később kiderült, ez volt a holland utolsó hivatalos mérkőzése a Milan színeiben. A vereség ellenére pályára léphettek az interkontinentális kupában, miután a Marseille-t az UEFA eltiltotta. A Milan azonban 3-2-re kikapott a brazilSão Paulotól.
Az 1993–1994-es BEK-sorozatban is meneteltek Maldiniék. Az elődöntőben aMonacot legyőző csapat az esélyesebbnek kikiáltott Barcelonával találkozott a kupadöntőben. AFilippo Galli által irányított védelem átjátszhatatlannak bizonyult, de Szavicsevicsékkel sem tudott mit kezdeni a Barcelona, a végeredmény 4-0 lett. A Milan története során ötödször szerezte meg a BEK-serleget. Majd begyűjtötte az Olasz Szuperkupát és az Európai Szuperkupát is. 1995 nyarán, az Ajax ellen elvesztett BEK-döntő után, a Milan megvetteRoberto Baggiót ésGeorge Weaht, Gullit azonban végleg elhagyta a csapatot,Tassotti pedig visszavonult ésPanucci váltotta. Az 1995–1996-os szezon végén a piros-feketék történetük 15.scudettóját ünnepelhették – öt idény alatt a negyediket –, de Capello távozott. 1997-ben a csapatkapitány, Franco Baresi is visszavonult. A következő nagy eredményre 1999-ig kellett várni, amikor ismét bajnokságot nyert a Milan,Alberto Zaccheronival a kispadon. 1999 nyarán érkezett a klubhoz azukrán gólzsák,Andrij Sevcsenko, de az eredmények elmaradtak, teljesen szétesett a csapat.
A 2001–2002-es bajnokság közben aztán jött az új edző, Carlo Ancelotti, aki 2009-ig volt a vörös-feketék vezetőedzője. A következő szezonra kicserélte a fél csapatot és neki lett igaza: 2003-ban, Ancelotti első teljes szezonjábanBajnokok Ligája döntőt játszhatott a Milan úgy, hogy már aBL-selejtezőben be kellett kapcsolódnia a küzdelmekbe. A döntőben az ellenfél pedig a Juventus volt. A mérkőzést a hosszabbításban sem tudták eldönteni a felek, így 11-es rúgásokra került sor. Ebben a Milan bizonyult jobbnak és megszerezték 6. BL-elsőségüket. De nem ez volt az utolsó győzelem ebben az idényben. Olasz kupagyőztes lett, majd elhódította az Európai Szuperkupát is a Sevcsenko,Pirlo,Seedorf ésRui Costa által vezényelt csapat. Közben Maldini túlszárnyalta Rivera rekordját, miután több mint 501 bajnoki mérkőzésen viselte már a Milan mezét. 2003-ban érkezett a fiatal irányító,Kaká, aki hatalmas meglepetésre hamar kiszorította a csapatból Rui Costát. 2004-ben jött az újabb bajnoki cím.
A 2005-ös BL finálé hozta a sorozat egyik legizgalmasabb találkozóját. A Milan azisztambuli döntőben már 3-0-ra vezetett aLiverpool ellen, de az angolok nem adták fel és a második félidőben ők is rúgtak 3 gólt. A hosszabbítás nem hozott gólt, de a 11-esekben a lélektani előnyhöz jutó Liverpool felülmúlta a Milant, ezzel megnyerve a BL-trófeát. Két évvel később jött a "visszavágó", ezúttalAthénban. Ismét a Liverpool volt az ellenfél, ezúttal azonban Kaká vezetésével a piros-feketék két vállra fektették a Poolt. Kaká ráadásul 10 találatával BL-gólkirály lett. 2007 decemberében pályára léptek a negyedik alkalommal kiírtklubvilágbajnokságonJapánban – amely az interkontinentális kupa utódja. A fináléban az argentinBoca Juniors volt az ellenfél. A Milan 4-2-re, első európai csapatként megnyerte a döntőt.
Majd 2011-ben Scudettót nyert a csapat. Az elkövetkező évek nem hoztak újabb sikereket, miutánMassimiliano Allegri aJuventushoz távozott, az edzőkérdést sem sikerült megoldani. A 2015–16-os idény végén elbukottkupadöntő azt jelentette, hogy sorozatban harmadik éve nem indulhatnak a nemzetközi porondon, miután a bajnokságban csak a hetedik lett a csapat.
Aztán 2016–17-es idényben 6. lett a csapat és bejutott az Európa-ligába, valamint olasz kupadöntőt is játszott, de ott vereséget szenvedett a Juventus ellen.
2021 áprilisában a Milan egyike volt azon 12 klubnak, amely megegyezett azEurópai Szuperliga megalapításában.[1]
A Milan hazai meccseit aSan Siróban, más néven aGiuseppe Meazzában játssza. A stadiont 1927. szeptember 19-én adták át, mely az 1990-es Itáliai világbajnokságra nyerte el mai formáját. A városi riválisInterrel közösen használják. 82 955-ös kapacitásával a legnagyobb stadionOlaszországban.Fantasztikus: meglehetősen elhasznált jelző, de mégis ezzel jellemezhetjük legjobban a két európai óriásklub otthonát, amely az európai labdarúgás fellegvárában, Milánóban áll. A henger alakú tornyok legalább annyira az épület védjegyévé váltak, mint az a feljárórendszer, amelyből a korábban még San Sironak nevezett létesítmény eredeti lelátóját lehetett megközelíteni. Az átépítés költsége csaknem 50 millió font volt – és akkor még nem számítottuk azokat az extra kiadásokat, amelyekre azért volt szükség, mert az új épületrész elzárta a gyepszőnyeg elől a fényt és megakadályozta a levegőáramlását.A milánói San Siro városrészről elnevezett stadion eredetileg az 1899-ben az angol Alfred Edwards által létrehozott Milan otthona volt. A pályát a 20-as évek közepére végleg kinőtték és az új stadion helyszínét a klub milliomos elnöke, az abroncsgyáráról híres Piero Pirelli vásárolta meg. A 35 000 férőhelyes Stadio Calcistico San Siro nyitómérkőzésén 1926 szeptemberében csak az rontotta el a hangulatot, hogy az Inter 6-3-ra legyőzte a házigazdákat. A stadiont a helyi önkormányzat vette meg a Milantól és fokozatosan bővítették, úgyhogy 1940-ben már 65 000-en nézhették végig, amint Olaszország válogatottja pályára lépett Németország ellen. Az Inter 1947-re nőtte ki otthonát, a Stadio Arenát, de a közös pálya megvalósításához még nagyobb stadion kellett. A San Siro immár 82 000 fős kapacitással 1955-ben nyílt meg újra és így lett otthona annak a két csapatnak, amelynek dicsőségét a kiváló hazai vetélytársak csak kiemelték – az olasz sikereknek nincs párjuk egész Európában. A San Sirot 1979-ben nevezték el Giuseppe Meazzaról, aki egyike volt annak a két játékosnak, akik tagjai voltak az 1934-es és 1938-as világbajnok csapatnak is. Meazza jobbösszekötő volt, mindkét milánói klubnál megfordult és a szurkolók hősként tisztelték.
A csapat és az olasz válogatott egyaránt gyakorol a csapat főhadiszállásán, mely a Milanello nevet viseli. A komplexum Milánótól kb. 50 km-re fekszik. Minden igényt kielégítő ultramodern edzőközpont, ahol a TV-től egészen a legmodernebb konditermekig minden megtalálható. Baresi szavaival élve: "Milanello létrehozása döntőfontosságú volt a klub történetében."
Dénes Tamás:Milan; közrem. Sándor Mihály; Trio Budapest, Budapest, 1993
Misur Tamás:A Milan legjobb 50 futballistája, 1899–2007; Aréna 2000, Budapest, 2007 (Világhírű klubok világhírű játékosai)
Misur Tamás:Milan; Aréna 2000, Budapest, 2007 (Stadion könyvtár)
Margitay Richárd–Margitay Zsolt:Milan – Inter. A "futball-makaróni"; Aposztróf, Budapest, 2014
Arrigo Sacchi:Halhatatlanok. Így forradalmasítottam a labdarúgást az AC Milannal. AC Milan 1989; közrem. Luigi Garlando, ford. Bán Tibor; G-Adam, Bp., 2022
Mesélek a Milan bajnokairól. A Rossonerik, akik történelmet írtak; szöveg Demetrio Albertini, Gino Capone, ill. Paolo Castaldi, ford. Lekli Medárd]; Milan Ticket Shop Kft., Budapest, 2022
.svg)
.svg)
.svg)
