Ez a lap egy ellenőrzött változata
| 9M14 Maljutka | |
 | |
| Maljutka páncéltörő rakéta | |
 AWikimédia Commons tartalmaz9M14 Maljutka témájú médiaállományokat. |
A9M14 Maljutka[1] (oroszul:Малютка, NATO-kódja:AT–3 Sagger) aSzovjetunióban kifejlesztettvezetékes parancsközlő távirányításúirányított páncéltörő rakétarendszer. AVarsói Szerződés legelterjedtebb páncéltörő rakétafegyvere volt az1960-as évektől kezdődően, és Szovjetunión kívül további öt országban gyártották. Hordozható, járműre, valaminthelikopterre telepített változata is ismert.
A Maljutka-rendszert 1960-ban tervezték a kolomnai KBM tervezőirodában Sz. N. Nyepobegyimij főkonstruktőr vezetésével és1963-ban rendszeresítették a Szovjet Hadseregben, ahol ez volt az első könnyű páncéltörő rakéta, amely hordozható kivitelben is készült. A gépesített lövész zászlóaljaknál rendszeresítettek szakaszonként két-két hordozható indítóberendezést és egy irányítóberendezést, ezt három katona szállította, illetve kezelte. A minimálisan 500 m-től alkalmazható Maljutka-rakéták kiegészítéseként a lövész alegységekRPG–7 kézi páncéltörő rakétákkal is fel voltak szerelve. Később a gépesített lövész csapatok alapjárművének számítóBMP–1 fegyverzetében is megjelent, de alkalmazták aBMD–1-en is, aBRDM–1 ésBRDM–2 alvázakon a Maljutka-rendszert telepítve páncélelhárító harcjárművet alakítottak ki.
AMagyar Néphadseregben a BMP–1 és BRDM–2 harcjárműveken, valamint aMi–24 harci helikopterek fegyverzetében volt rendszeresítve a Maljutka-rendszer.
A 9M14 Maljutka-rendszert először avietnámi háborúban vetették be 1972-ben. Az 1973-asjom kippuri háború háborúbanSzíria ésEgyiptom hatékonyan alkalmazta a páncéltörő rakétát azizraeli páncélosok ellen. Maljutkával legalább 800 izraeli páncélost lőttek ki az összecsapás során.
A rakéta a 9P111 típusú hordozható indítóberendezésről, BMP–1, BMD–1, BRDM–1 és BMRD–2 harcjárművekről, valamint aMi–2,Mi–8 és Mi–24 helikopterekről indítható.
A háton hordozható 9P111 földi indítóberendezés alapjául az üvegszálas tároló konténere szolgál, amely kb. 5 perc alatt hozható üzemkész állapotba. A konténerben a harci részt és a rakétatestet külön, szétszerelve tárolják. A konténerre szerelhető fel az indítósín a rakétával. A rendszer tartozéka egy különálló és az indítóberendezéshez kábellel csatlakoztatható 9SZ415 vezérlőrendszer, amely egy kis botkormánnyal rendelkezik a rakéta irányításához. A rakétát kis távolságon a kezelő szabad szemmel követi, 1000 m fölött a 8-szoros nagyítású, 22,5° látószögű 9S16 típusú prizmás irányzótávcsövet használhat. A rakétát a kezelő a botkormánnyal vezeti a célra. A kormányparancsokat vezetéken kapja a rakéta a vezérlő berendezéstől. A háromeres vékony vezeték a rakétában lévő dobról repülés közben fut le. Hatékony használatához a manuális parancsközlő irányítási mód a kezelőktől nagy gyakorlatot igényel. A harci tapasztalatok azt mutatják, hogy átlagosan képzett kezelőkkel legfeljebb 20–25% közötti találati arányt lehet elérni. További probléma, hogy az indítástól a maximális lőtávolságig a rakéta kb. 30 másodpercet repül, ez pedig elegendő időt biztosít ahhoz, hogy a célpont a rakétaindítást észlelve kitérő manővereket tegyen. A késői változatok már félaktív parancsközlő irányítást alkalmaznak, ezzel a célzás hatékonyabban megvalósítható.
A rakétát a starthajtómű indítótöltet veti ki az indítósínről, majd ezt követően indul be a menethajtómű. A rakéta forgás-stabilizált, másodpercenként 8,5 fordulatot tesz meg a hossztengelye körül repülése közben. A forgást a rakéta stabilizátor szárnyának állásszöge biztosítja, indításkor a kezdeti forgómozgást pedig az indítótöltet adja. A rakéta mindenkori földhöz viszonyított helyzetét a beépített miniatűr giroszkóp segítségével határozza meg.
.jpg)
A BMP–1 gyalogsági harcjárművön és a BMD–1 desszant-harcjárművön a rakéta indítósínje a lövegcső fölé rögzíthető. A rakétát a harcjárművön belül az indítósínnel összeszerelve, becsukott stabilizátor-szárnyakkal tárolják. Indítás előtt a torony tetején, a löveg fölött kialakított zárható nyíláson keresztül lehet a lövegcsőre kitolni. Irányítása a harcjárműben elhelyezett botkormánnyal történik, a rakéta repülése az irányzótávcsővel követhető, ehhez a távcsövet nagyobb látószögű üzemmódba lehet állítani. Az indításkor a toronyban elhelyezett pedált lenyomva egy védőüveget kell lehajtani az irányzótávcső külső nyílása elé, amely az indítás után felcsapódik. Ez megakadályozza, hogy a rakéta indítótöltete bekormozza a távcsövet.
A BRDM–2 alvázra telepített rendszernél a harcjármű páncéltestébe süllyeszthető toronyban hat rakéta helyezhető el. A Mi–24 harci helikopternél a félszárnyak alatt rögzíthető oldalanként két-két rakéta.
A rakéta szerkezete végtelenül leegyszerűsített. Minden lényeges funkciót ellátó berendezést az irányítóberendezésébe telepítettek. A kormánymű vezetéken kapja a parancsokat. Legbonyolultabb alkatrésze a fedélzetigiroszkóp. A hajtóműve egy kisebb starthajtóműből és a menethajtóműből áll. Mindkét hajtómű négy-négy kúpos fúvócsővel rendelkezik. A rakéta kormányzása a tolóerővektor változtatásával történik. A rakéta orr-részében helyezkedik el a kumulatív töltet. Mögötte starthajtómű, majd a menethajtómű. A rakéta hátsó részében található a kormánymű, mögötte, a rakéta végében a giroszkóp található. A rakéta végén az elektromos csatlakozók és a rakéta láthatóságát biztosító jelzőfény található. A parancsjeleket továbbító vezeték dobja a rakétatest középső részén, menethajtómű körül helyezkedik el.
A 9M14 Maljutka-rendszert a Szovjetunión kívül öt országban gyártották, vagy gyártják ma is:
A rakétarendszert rendszeresítette:
 | |
|---|---|
 | |
 | |
 | |
 | |
 | |
 | |
 (NATO-kód) | 3M6 Smel (AT–1 Snapper) · 9M14 Maljutka (AT–3 Sagger) · 9M111 Fagot (AT–4 Spigot) · 9M113 Konkursz (AT–5 Spandrel) · RPG–2 · RPG–7 · SZPG–9 |
 | |
 (NATO-kód) | |
 | |
Hadtudományi portál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap