A4 Vesta (alatinVesta szóból) a második legnehezebb objektum akisbolygóövben, 530 km-es átlagosátmérővel. Az egész kisbolygóöv tömegének 9%-át foglalja magába. Becsapódások miatt tömegének körülbelül 1%-át veszítette el az utóbbi egymilliárd évben. Ezen becsapódásokból keletkezettHED meteoritok több alkalommal is csapódtak már a Földbe, így gazdag információforrásként szolgálva a kisbolygóról.[8] Vesta a legfényesebb aszteroida, és aNaptól való legnagyobb távolsága nem sokkal több, mint aCeres legkisebb távolsága.[9]
A Vesta 1807-es felfedezése után 38 évig nem találtak újabb kisbolygót. Azon idő alatt, míg csupán négy volt ismeretes, mindegyik bolygóként számított, és saját szimbólumuk is volt. A Vestát egy stilizált tűzhely () szimbolizálta. Ez egy régi változat egyszerűsített változata. Gauss eredeti verziója a.
A Vesta a második legnagyobb égitest akisbolygóövben. Alakja nagyon közel áll a gravitáció által kialakított lapított gömb alakhoz,[10] de a sarknál található homorú és kidudorodó rész miatt nem kaphatotttörpebolygó címet azIAU Resolution XXVI 5 alapján.
A 4 Vesta visszavert színképére jellemző a 0,95 mikrométer hullámhosszon észlelhető nagy elnyelési vonal, melyet a bazaltokpiroxénjének vastartalma okoz. Már az1970-es években e színképvonal alapján sejtették aHED meteoritok és a Vesta kisbolygó közötti alapvető kapcsolatot. Később azt is felismerték, hogy számos kisbolygónak a színképe (s ezek közül többnek a pályaelemei is) a Vesta kisbolygóéra hasonlítanak. A pályaelemek hasonlóságát azexcentricitásban, azinklinációban és afél nagytengelyben (2,50 CsE) találjuk. Ezeket a kisbolygókat színképük alapjánV-típusú kisbolygóknak nevezték el. A pályahasonlóságok alapján arra következtettek, hogy a V típusú kisbolygók egyVesta kisbolygócsaládot alkotnak. E kisbolygócsalád tagjai az egykor még nagyobb méretű Vesta kéregdarabjai lehettek, amiket ütközések szakíthattak le a kisbolygóról. ADawn űrszonda felvételei alapján föltárul majd a Vesta kisbolygó felszíni fejlődéstörténete.
Régi, kráterekkel sűrűn telehintett felszíndarab a VestánA kisbolygó északi féltekéje 5200 km távolságból (2011. július 23.)Kráterezett felszín (2011. augusztus 6.)Kráterekkel sűrűn telehintett felszíndarab aterminátor közelébenVesta-kráterek különböző mértékben lepusztulva
ADawn űrszonda felvételei 2011-ben megérkeztek. A kisbolygó felszíne idős kráterekkel telehintett felületekkel van borítva. Fiatalabbak azok a tartományok, melyeket az egyenlítővel közel párhuzamosan "végiggördülő" testek szántottak a Vesta felszínére.
A Vesta kisbolygó anyagáról a meteoritika és a színképvizsgálatok nyújtottak tájékoztatást. A meteoritok egy csoportja, a bazaltos akondritok magmás szövetűek. Ennek alapján arra következtettek, hogy ezek a meteoritok egy olyan kis égitestről származhatnak, amely elég nagy volt ahhoz, hogy magmás differenciálódás játszódjék le rajta. A kis égitest eredetileg kondritos lehetett. Miután fölmelegedett, anyaga részlegesen megolvadt és előbb a vastartalmú komponensek különültek el, majd a bazaltos magmák váltak ki a kondritos köpeny anyagából. A bazaltok részben a felszín alatt kis mélységben szilárdultak meg és a felszín közelében kristályosodtak (kumulátos eukritok), részben nagy mélységben kristályosodtak (diogenitek és olivin-diogenitek), részben a felszínre ömlöttek (eukritok). E három meteorit-típustHED meteoritoknak is nevezik. A HED meteoritok színképe hasonlít a 4 Vesta kisbolygó színképéhez és ennek alapján tekintették a HED meteoritokat a Vesta kisbolygó anyagának.
↑M. S. Kelley et alQuantified mineralogical evidence for a common origin of 1929 Kollaa with 4 Vesta and the HED meteorites, Icarus, Vol. 165, p. 215 (2003).
Farinella, Paolo: Houston: Focus on Vesta and the HEDs (angol nyelven). Arkansas Center for Space & Planetary Sciences, 2005. [2008. július 5-i dátummal azeredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. október 25.)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
