Németország korábban kétszer rendezett dalfesztivált:1957-benFrankfurt,1983-banMünchen volt a házigazda. Az előző évben elért győzelem után előzetesen több német város is jelezte, hogy szívesen otthont adna a fesztiválnak. A végső jelöltek - amelyek hivatalos pályázatot nyújtottak be a rendezés jogának elnyeréséért - Hamburg, Hannover, Berlin és Düsseldorf voltak.
A végső döntést2010.október 12-én jelentette be az NDR, amely értelmében adüsseldorfiFortuna Düsseldorf labdarúgócsapat stadionaként funkcionáló Esprit Arénát választották a 2011-es Eurovíziós Dalfesztivál helyszínéül.[2] A hatvanezer fő befogadására alkalmas aréna a2001-es versenynek otthont adókoppenhágaiParken Stadion óta a legnagyobb helyszín volt, ahol megrendezték a versenyt.
A verseny szlogenje„Feel your heart beat!”, azaz „Érezd a szívverésed!” volt. A logóban egy dobogó szív jelenik meg, amely többszínű fénycsíkokból épül fel. A színek a részt vevő országok zászlóinak színeit szimbolizálják, ami azokra az érzelmekre utal, amelyeket a zene vált ki belőlünk, és amelyek azEurovíziós Dalfesztivál elengedhetetlen hozzátartozói: rajongás, szívverés, izgalom, szeretet és szenvedély. A logó ötletét a tavalyi győztes,Lena adta, aki az előző évi verseny alatt az egyik műsorvezetővel folytatott beszélgetése során szívet formált az ujjaiból, hogy megköszönje a szavazók támogatását.
A rendezés egyik nagy vívmánya volt, hogy az egész show-műsort a Thyssen felhőkarcolóra is kivetítették, vagyis az utcán ünneplő tízezres tömeg a világ legnagyobb tévéképernyőjévé váló épület falán nézhette a közvetítést.[3]
Andorra,Monaco 2010 nyarán bejelentette, hogy nem kíván visszatérni a verseny mezőnyébe. Debütálását tervezte a dalfesztiválonLiechtenstein ésKatar, de az EBU végül nem vette fel a taglistára egyik ország televíziós csatornáját sem, ahogy amagyarországiDuna TV-t sem, amely a 2010-es verseny közvetítése után szeretett volna teljes jogú taggá válni.Izrael az előzetes hírek ellenére nevezett a dalversenyre, miután az EBU engedélyezte nekik, hogy az első elődöntő dátumára eső nemzeti ünnepük figyelembevételével automatikusan a második elődöntőbe kerüljenek.
Négy, a korábbi évben nem részt vevő ország döntött a visszatérés mellett: három kihagyott verseny után indított újra versenyzőtAusztria. Azosztrák köztelevízió döntésében az előző évi német győzelem is szerepet játszott.[4] Visszatért a versenyhez az 1997 óta először nevező Olaszország, és a 2008-as debütálása óta távol maradó San Marino is. 2010. december 27-én erősítette meg a Magyar Televízió, hogy egy év kihagyás után Magyarország is visszatér.Szlovákia előzetesen jelentkezett a versenyre, majd 2011. január 7-én bejelentette visszalépését a düsseldorfi versenytől, de az EBU által január 16-án nyilvánosságra hozott listán mégis szerepelt. Így végül 43 állam vett részt a 2011-es Eurovíziós Dalfesztiválon, mely megegyezik a2008-as rekord létszámmal.
Nem sokkal a 2010-es versenyen aratott győzelme után megerősítették, hogyLena Meyer-Landrut szeretné megvédeni címét, így ő képviselte hazáját 2011-ben is. Hasonló eset mindössze kétszer fordult elő a dalfesztivál történetében: az1956-os Eurovíziós Dalfesztivál győztese,Lys Assia egy évvel később utolsó előtti helyen zárt, míg az1957-es nyertes,Corry Brokken akövetkező évben hazai pályán az utolsó helyen végzett, így eddig még nem volt példa sikeres címvédésre. Másodszor vett részt a bosnyákDino Merlin is, aki1999-ben országa addigi legjobb eredményét elérve a hetedik helyen zárt, azizlandiSigurjón’s Friends egyik tagja, Gunnar Ólafsson, aki korábban a Two Tricky tagjaként szerepelt a2001-es dalfesztiválon, a moldávZdob și Zdub, akik2005-ben országuk legelső indulójaként hatodik helyen végeztek, valamint az izraeliDana International, az1998-as Eurovíziós Dalfesztivál győztese.1958 óta először fordult elő, hogy ugyanabban az évben két korábbi győztes előadó is visszatért.
A Magyar Televízió 2011. március 9-én egy sajtótájékoztató keretében jelentette be, hogy a magyar versenydalWolf KatiSzerelem, miért múlsz? című dalának angol és magyar kevert nyelven előadott változata, aWhat About My Dreams? lesz.[6] A dal az elődöntőben 72 ponttal a hetedik helyen végzett, így továbbjutott a döntőbe ahol 53 ponttal a huszonkettedik helyen zárt. A magyar induló2007 óta először vívta ki a döntőben való részvétel jogát.
2010.augusztus 28-án azEBU Referenciacsoportjának ülésén született döntés arról, hogy az egyes dalok mikor hozhatók legkorábban nyilvánosságra. A korábbi október elsejei dátum helyett ezt követően legkorábban szeptember elsején kiadott dalok nevezhetőek a versenyre. Emellett a döntő mezőnyének kérdéséről is határozat született: a korábbi években aNégy Nagy ország és a házigazda személyében öt automatikus döntős volt, ám ezúttal a Négy Nagy ország egyike, Németország egyben a házigazda is. Az augusztusi döntés értelmében nem bővítették volna az automatikus döntősök körét, hanem az előző években megszokott huszonöt helyett ezúttal huszonnégy fős lett volna a finálé,[7] viszont az EBU 2010. december 31-én bejelentette, hogyOlaszország visszatérésével az eddigi Négy Nagy, Öt Nagyra bővül, így ismét huszonöt fős lesz a döntő.[8]
A harmincnyolc elődöntős országot hat kalapba osztották földrajzi elhelyezkedésük, és szavazási szokásaik alapján, a2008-ban bevezetett módon. Január 17-én tartották a sorsolást, ahol a kalapok egyik fele az első elődöntőbe, a másik a második elődöntőbe került. Ennek célja a szavazás igazságosabbá tétele. A sorsolás során azt is eldöntötték, hogy az egyes országok az adott elődöntő első, vagy második felében fognak fellépni, így a delegációk előre tudták, mikor kell megérkezniük a próbákra. A végleges fellépési sorrend egy március 15-én tartott sorsolás után alakult ki. A sorsolás során a 2007-ben bevezetett módon néhány ország saját maga választhatta ki a sorszámát. E szabadkártyát a két elődöntő első és második felének, illetve a döntő fellépési sorrendjének sorsolása során elsőként kihúzott országok kapják. A szerencsések Lengyelország, Görögország, Szlovákia, Lettország és Spanyolország voltak.
A műsor házigazdái, Anke Engelke, Judith Rakers és Stefan Raab
A három adásból álló műsorfolyamot élőben,HD minőségben közvetítette azM1,Gundel Takács Gábor helyszíni kommentálásában. Az adásokat megelőzőenNovodomszky Éva műsorvezetésével, a felvezető műsorban tudhattunk meg kulisszatitkokat, érdekességeket a versenyről az első elődöntő, illetve a döntő előtt. Az utóbbiban médiatörténelmet írt a magyar televíziózás azzal, hogy a műsorral párhuzamosan, azRTL Klubon futóCsillag születik című tehetségkutató műsorral összekapcsolták egy percre az adást, melyben közösen szorítottak a magyar versenyzőért,Wolf Katiért.
Sorozatban másodszor, összesen harmadszor fordult elő, hogy három műsorvezető volt:Anke Engelke,Judith Rakers ésStefan Raab. Utóbbi2000-ben maga is részt vett a versenyen, ahol az ötödik helyen végzett.
A dalok közötti képeslapok különböző német városokat, nevezetességeket mutattak be egy, az adott országból származó, Németországban élő, dolgozó ember szemszögéből. A képeslap a verseny szlogenjével zárult, amely mindig a soron következő ország nyelvén hangzott el.
A döntő nyitásaként Stefan Raab adta elő az előző évben győztes dal feldolgozását, az előadásba néhány másodperc erejéig bekapcsolódott a győztes énekes, Lena Meyer-Landrut is, aki a korábbi évekkel ellentétben azért nem adta elő a dalát, mert versenyzőként is részt vett. A szavazatok számlálása alatti szünetben egy német énekes,Jan Delay szórakoztatta a közönséget.
A szavazás az elődöntőkben és a döntőben is azonos módon történt: mindegyik ország rendelkezett egy ötfős szakmai zsűrivel, és az ő pontjaik, valamint a nézők telefonos szavazatai közösen alakították ki az országonkénti eredményeket. Az elődöntők eredményeit a döntő után hozták nyilvánosságra: mindkét elődöntőben egyetlen pont döntött a továbbjutásról. Az első elődöntőben Málta és Örményország, a második elődöntőben Belgium maradt le egy ponttal a továbbjutást érő tíz hely egyikéről. Az első elődöntőben Lengyelország végzett az utolsó helyen, történetük során először, míg a második elődöntőben Hollandia zárt a tabella legalján: ők1968 óta először lettek utolsók.[9][10]
A döntőben a szavazás során összesen hat ország váltotta egymást az élen. A szavazás felénél állt az élre Azerbajdzsán, és onnantól kezdve előnyüket végig őrizve első győzelmüket aratták. A győzelem a korábbi évekkel ellentétben nem volt fölényes: az elődöntők2004-es bevezetése, ezáltal a résztvevők számának megemelkedése óta a 221 pont a legalacsonyabb amivel nyerni lehetett. Emellett a győztes dal mindössze három országtól gyűjtötte be a maximális tizenkét pontot. Második helyen a tizenhárom év után visszatérő Olaszország végzett. Korábban egyszer,1974-ben végeztek a második helyen. A harmadik helyen a második elődöntő győztese, Svédország végzett. Az első elődöntőben még Azerbajdzsánt megelőzve élen záró Görögország a döntőben a hetedik helyen zárt, ezzel sorozatban nyolcadszor is az első tíz között tudtak végezni. A döntőben az utolsó helyen Svájc végzett, akik az első elődöntőből tizedik helyen jutottak tovább.[11]
A házigazda Németország a tizedik helyen végzett, így Lena Meyer-Landrutnak nem sikerült megvédenie a címét. Sorozatban másodszor fordult elő, hogy a hazai közönség egyszer sem örülhetett a maximális 12 pontnak. A német dalon kívül a döntőben mindössze négy olyan dal volt, amely nem kapott legalább egyszer tizenkét pontot. Magyarország pontjaitNovodomszky Éva hirdette ki, a tizenkét pontot Izland dala kapta. Magyarország a finn szavazóktól szerzett tizenkét pontot.
Az első elődöntőt május 10-én rendezték tizenkilenc ország részvételével. Az egyes országok által kiosztott pontok telefonos szavazás, illetve szakmai zsűrik szavazatai alapján alakultak ki, mely alapján az első tíz helyezett jutott tovább a döntőbe. A részt vevő országokon kívül azEgyesült Királyság ésSpanyolország is az első elődöntőben szavazott.
A sorok és az oszlopok a fellépés sorrendjében vannak rendezve. Az utolsó két oszlopban az itt szavazó automatikus döntősök az angol ábécé szerinti sorrendben találhatók meg.
A második elődöntőt május 12-én rendezték meg tizenkilenc ország részvételével. Az egyes országok által kiosztott pontok telefonos szavazás, illetve szakmai zsűrik szavazatai alapján alakultak ki, mely alapján az első tíz helyezett jutott tovább a döntőbe. A részt vevő országokon kívülFranciaország,Németország ésOlaszország is a második elődöntőben szavazott.
A sorok és az oszlopok a fellépés sorrendjében vannak rendezve. Az utolsó három oszlopban az itt szavazó automatikus döntősök ábécésorrendben találhatók meg.
Az előző évekkel ellentétben a szavazás sorrendjét nem sorsolással döntötték el, hanem a főpróba alapján szavazó szakmai zsűrik pontjai alapján mesterségesen állították össze, hogy lehetőség szerint minél izgalmasabb legyen.[13] A szóvivők között ezúttal is több, korábban részt vevő énekes volt: az azeriSafura (2010), az észt Piret Järvis (Vanilla Ninja tagjaként,2005), a finn Susan Aho (Kuunkuiskaajat tagjaként, 2010), a grúzSopho Nizharadze (2010), a lettAisha (2010), a moldáv Geta Burlacu (2008), a holland Mandy Huydts (Frizzle Sizzle tagjaként,1986), az oroszDima Bilan (2006, 2008), a san marinói Nicola Della Valle (Miodio tagjaként, 2008) és az ukránRuslana (2004). A szavazás sorrendje a következőképpen alakult:
.svg)
.svg)
.svg)
%2c_Judith_Rakers_(2009)_and_Stefan_Raab_(2010).jpg)
.jpg)
.svg)
.svg)
