Ekkor vezették be az egységes Eurovízió-logót, melyet azóta mindegyik versenyen alkalmaznak. (Az angol nyelvűEurovision felirat, melyen a szív alakúV betűben helyezkedik el a rendező ország zászlaja.) Azisztambuli verseny mottójaUgyanazon ég alatt volt, azeurópai egység kifejezéseképpen.[1]
Az elődöntőben huszonkét ország indulója vett részt, és mindegyik résztvevő rendelkezett szavazati joggal. Viszont az automatikusan döntős országok közülFranciaország,Lengyelország ésOroszország nem közvetítette az elődöntőt, így nem is szavazott.[2] A következő évektől a szabályok értelmében már mindegyik országnak kötelező jelleggel közvetítenie kellett az elődöntőt, és szavaznia is kellett.
Az elődöntő végén a két műsorvezető – véletlen sorrendben – kihirdette a tíz továbbjutót. Ezután a képernyőn megjelentek a nem továbbjutók pontszámai, de a következő évektől ezt nem mutatták meg az elődöntő estéjén. Az elődöntő és a döntő részletes ponttáblázatát a döntő után hozták nyilvánosságra.
A versenyt a részt vevő országokon kívülÖrményország,Koszovó,Puerto Rico,Ausztrália és azEgyesült Államok is közvetítette. Először a dalfesztivál történetében, nem sokkal a verseny után kiadtak egy hivatalos DVD-t, melyen az elődöntő és a döntő is megtalálható volt.[1]
Először vált a dalfesztivál kétnapossá. Amájus 15-i döntőtmájus 12-én egy elődöntő előzte meg. Az elődöntő bevezetése lehetővé tette, hogy a korábbinál lényegesen több ország versenyezzen, így megszűnt az1993-as Eurovíziós Dalfesztivál óta használt kieséses rendszer.[1]
Sertab Erener az előző évben győztes dalával nyitotta meg a versenyt.
A szavazási rendszer megegyezett az 1980-as versenyen bevezetettel. Minden ország a kedvenc 10 dalára szavazott, melyek 1-8, 10 és 12 pontot kaptak. A szóvivők növekvő sorrendben hirdették ki a pontokat.
Érdekesség, hogyTörökország a verseny történetében először adott pontot (ötöt az elődöntőben és egyet a döntőben)Ciprusnak. Ciprus pedig négy pontot is adott Törökországnak ebben az évben. Ez volt az első és eddig egyben az utolsó év, hogy a két ország adott pontot egymásnak ugyanabban az évben.
Svájc nulla ponttal zárt az elődöntőben, annak ellenére, hogy harminchárom ország szavazott, míg a döntőben három ponttal utolsó helyen záróNorvégiának ez már a rekordot jelentő tizedik utolsó helye volt.
A végül második és harmadik helyen zárószerb ésgörög dal a döntőben mindegyik országtól kapott pontot. A győztesUkrajna pedig csakSvájctól nem kapott pontot.
A döntőben mind a harminchat részt vevő ország szavazott, és a kétbetűs kódneveik szerinti ábécé sorrendben kerültek sorra. A szavazás soránGörögország,Szerbia és Montenegró ésUkrajna lépett elő esélyessé.[1] VégülUkrajna diadalmaskodott. Mint az a később nyilvánosságra hozott pontokból kiderült, az elődöntőbenUkrajna még csak második voltSzerbia és Montenegró mögött, a döntőben azonban megfordult a sorrend.
Ez volt Ukrajna első győzelme. Rekordnak számít, hogy a2003-ban debütáló ország már a második évében megnyerte a versenyt.[7]
A sorok a fellépés sorrendjében, az oszlopok a döntőbeli szavazás sorrendjében vannak rendezve. Az automatikus döntősök közül Franciaország, Lengyelország és Oroszország nem közvetítette az elődöntőt, így nem is szavazott.
Először és eddig utoljára fordult elő az, hogy egy ország saját magának adott pontot: a horvátországi szavazatok számlálásáért felelős cég elfelejtette a szavazatok összeszámlálásakor kiválogatni a hazai indulóra érkezett szavazatokat, így négy pontot adtak a hazai versenyzőnek. A hibás szavazatok alapján Málta nem kapott volna pontot, Ciprus a kettő helyett egyet, Szlovénia a három helyett kettőt, Hollandia pedig a négy helyett három pontot kapott volna. Az elődöntő után az EBU kivette a végső eredményből a hibás pontszámokat, és átírta a horvát pontokat a valósakra – bár ez nem befolyásolta a végeredményt:Ivan Mikulić így is a döntőbe jutott.
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
