Ez a lap egy ellenőrzött változata
| 1963-asFIA Formula–1 világbajnokság | |||
.JPG) | |||
| Jim Clark megszerezte első világbajnoki címét | |||
| Egyéni világbajnok | |||
.svg) Jim Clark | 54 | ||
| Konstruktőri világbajnok | |||
| Team Lotus | 54 | ||
Az1963-as Formula–1 világbajnokság volt a 14.FIAFormula–1 világbajnoki szezon, amely1963.május 26-átóldecember 28-áig tartott. Ezalatt tíz világbajnoki és tizennégy nem világbajnoki futamot rendeztek.Jim Clark, és neki köszönhetően csapata, aLotus jelentős fölénnyel uralta az egész évadot. Teljesítményükkel szinte egyedül aBRM-nek sikerült felvennie a harcot. Clark hét,Graham Hill kettő, mígJohn Surtees egy versenyt nyert meg. A világbajnoki cím Jim Clarké lett, aki 73 pontot szerzett, de csak legjobb hat helyezését vették számításba, így a megszerezhető legtöbbel, 54 egységgel nyerte meg a bajnokságot. A konstruktőrök közül a Lotus végzett az élen Clark pontszámával.
ABRM és aLotus felállása nem változott az előző évihez képest.Graham Hill csapattársa továbbra isRichie Ginther,Jim Clarké pedigTrevor Taylor maradt. ACooperBruce McLarennel ésTony Maggsszel folytatta, míg aPorsche kivonulása eredményekéntDan Gurney csatlakozottJack Brabham csapatához,Jo Bonnier pedig Rob Walker versenyzője lett. Miután a Bowmaker megvonta támogatását a Reg Parnell Racingtől,John Surtees elfogadta aFerrari ajánlatát, hogy a csapatnál versenyezzenWilly Mairesse mellett. Az olaszokat több mérnök és pilótái is elhagyták, akik Carlo Chiti vezetésével, valamint aPhil Hill ésGiancarlo Baghetti felállással megalapították az újATS csapatot. Surtees helyére Parnell a fiatal új-zélandiChris Amon szerződtette le.
Az 1963-as világbajnokság első futama amonacói nagydíj volt, amelyet a szokásos időben, május végén rendeztek meg. Az időmérő edzésenJim Clark szerezte meg a pole-pozíciót, de a rajtnál mindkét BRM megelőzte. A második helyről indulóGraham Hill vette át a vezetést csapattársa,Richie Ginther előtt. Clark a harmadik pozícióba esett vissza, őtJohn Surtees,Bruce McLaren ésInnes Ireland követte. Az 5. körben Clark elment Ginther mellett, és üldözőbe vette Hillt. Kettejük között éles csata bontakozott ki a 18. körig, amikor Clarknak sikerült átvenni tőle a vezetést. Hill megpróbálta visszavenni tőle a helyet, de Clark fokozatosan meglépett tőle. A következő körben Surtees meg tudta előzni Ginthert, majd az 56. körben Hill mellett is elment, és ezáltal feljött a második pozícióba. Hill ezután ismét harcba szállt elvesztett helyéért, amit hamarosan vissza is szerzett. Nem sokkal később Surtees az olajnyomás csökkenése miatt lelassult. A 78. körben Clark váltója felmondta szolgálatot, és kiállni kényszerült, átadva Hillnek a vezetést és a győzelmet. Ginther második helyével aBRM kettős győzelmet szerzett, míg McLaren harmadikként fejezte be a versenyt aCooperrel, miután megelőzte a lassú Surteest.
Abelga nagydíj első rajtsoraGraham Hillé ésDan Gurneyé lett.Clarknak a váltóval akadtak gondjai, ezért csak nyolcadikként végzett az időmérőn. Csapattársa,Trevor Taylor a hátsó felfüggesztés miatt nagyot balesetezett, de szerencsére nem sérült meg. A verseny nedves pályán vette kezdetét, amelyen Clark nagyon jól rajtolt, és az élre állt. A skótot Hill és Gurney követte. Amíg a két élen autózó elhúzott a többiektől, addigBrabham megelőzte Gurneyt, majdMairesse mellett is elment. A tizedik pozícióból rajtolóSurtees hamarosan feljött a harmadik helyre. Mairesse motorhiba miatt visszaesett, Brabham pedig a 13. körben elektronikai hiba miatt kiállni kényszerült, így Gurney visszavehette harmadik helyét. Surteesnek ezután a befecskendezővel akadt problémája, s végül a 20. körben ő is kiállt. A harmadik Gurney után Ginther,McLaren ésMaggs autózott pontszerző helyeken. Nem sokkal később vihar vonult végig a pályán, ami alatt Hillnek a váltó meghibásodása következtében kellett feladnia a versenyt a 18. körben. Ezáltal Gurney előlépett a második helyre, míg Ginther harmadik volt, de Maggs megelőzte. McLaren ekkor az ötödik helyen állt. Miután Maggs a 28. körben kicsúszott, a negyedik McLaren a verseny végéig megelőzte Ginthert, majd Gurneyt is. Jim Clark jelentős, közel ötperces előnnyel győzött Bruce McLaren, Richie Ginther és Dan Gurney előtt. A további pontszerzőkJo Bonnier ésCarel Godin de Beaufort lettek.
Két héttel később, aZandvoortban rendezettholland nagydíjon Clark indulhatott a pole-ból. MellőleGraham Hill, a második sorból pedigBruce McLaren ésJack Brabham várhatta a futamot. Az első körökben nem változott az időmérő edzés sorrendje. A rajt után a skót megőrizte vezető helyét, csakúgy mint Hill, McLaren és Brabham is a saját pozíciójukat. Az új-zélandi korai kiesése után Brabham feljött a harmadik helyre, majd megelőzte Hillt. Kettejük, illetve a mögöttük autózóSurtees ésGurney között is csatározás folyt a jobb pozícióért. Miután Brabham váltóhiba miatt kiesett, Hill visszavette a korábban elvesztett második helyet, ám később az autó túlmelegedése miatt ki kellett állnia a boxba. Ezalatt Surtees és Gurney elékerült, de a 63. körben Surtees hibázott, így Gurney megelőzte. Hill visszaküzdötte magát, de még mielőtt sikerült volna megelőznie Gurneyt, a 70. körben motorhiba következtében feladni kényszerült a versenyt. Clark után a teljes mezőny körhátrányban ért célba. Gurney második, Surtees harmadik lett. Rajtuk kívülInnes Ireland,Richie Ginther ésLudovico Scarfiotti szerzett pontot. Az olasz élete elsőFormula–1-es nagydíját teljesítette, miután egy héttel korábbanLorenzo Bandinivel megnyerte aLe Mans-i 24 órás versenyt egyFerrarival.
Areimsifrancia nagydíjon ismétJim Clark szerezte meg az első rajtkockát. MögötteGraham Hill végzett az újBRM 61-essel, aki utánDan Gurney,John Surtees ésJack Brabham volt a leggyorsabb az időmérőn. A Ferrari pilótája,Ludovico Scarfiotti balesetet szenvedett az edzésen, és megsérült a térde, így nem tudott résztvenni a versenyen. A nagydíj meglehetősen furcsa módon kezdődött el, mivel a szervezők piros zászlóval indították el a versenyt. Ez a jelzés hivatalosan a futam megszakítását jelzi. Emellett Hill kiugrott a rajtnál, amiért később egyperces büntetéssel sújtották, ezért jelentős hátrányba került. Clark utánRichie Ginther állt a második helyen, de az 5. körben egy kő kilyukasztotta az autó hűtőjét, így kiállni kényszerült. Ekkor Brabham vette át versenypozícióját, miután kemény harcot vívottTrevor Taylorral, aki a 42. körben váltóhiba miatt kiállt. Az élen autózó skót Climax-motorja néha nem működött tökéletesen, ezért Brabham valamennyire fel tudott zárkózni rá, de az ő motorjánál is hiba lépett fel, és visszaesett. Ezáltal Hill előlépett a második helyre, ám nála a kuplunggal akadtak problémái, aminek következtében az utolsó előtti körben a dél-afrikaiTony Maggs megelőzte. Clark több mint egyperces előnnyel nyert, Hillnek pedig csak a dobogó legalsó foka jutott. Később az a döntés született, hogy rajtkiugrása miatt a brit nem kap pontot, habár helyezését megtarthatja. Brabham negyedikként fejezte be a versenyt, rajta kívül még Gurney ésJo Siffert ért el pontszerző helyet.
Két év után aFormula–1 visszatértAintree-bőlSilverstone-ba, ahol senkinek sem okozott meglepetést, hogyJim Clark az első helyre kvalifikálta magát. A 4-3-4 elhelyezésű rajtrácson a skót mellőlDan Gurney,Graham Hill ésJack Brabham indulhatott. A második sorbólJohn Surtees,Bruce McLaren ésTony Maggs várhatta a futamot. Clark a rajt után nem tudott az élre állni, hiszen többen is megelőzték, így Brabham vezette a mezőnyt Gurney, McLaren, Hill és Clark előtt. A skót versenyzőnek a 4. körben sikerült visszavenni a vezetést. McLaren a 7. körben motorhiba miatt kiállt, majd Gurney megelőzte Brabhamot a második pozícióért, nem sokkal később pedig Brabham motorja elfüstölt, így számára is véget ért abrit nagydíj. Hill így előléphetett a harmadik helyre, akit Surtees hamarosan elkezdett támadni. Az 59. körben Gurneynek szintén motorhiba miatt kellett kiállnia, s ezáltal Clark majdnem egy perccel autózott az élen. Az utolsó körben Hillnek annyira takarékoskodnia kellett a fogytán lévő üzemanyaggal, hogy Surtees megelőzte, így őt intették le másodikként.
ANürburgringen Clark ismét uralta az időmérőt, bárSurtees közel került hozzá. Az első sor aBRM-motorral, de aScuderia Centro Sud magáncsapat színeiben indulóLorenzo Bandinivel egészült ki, aki a gyári alakulat versenyzőjénél,Graham Hillnél is gyorsabb volt. A második sortBruce McLaren,Richie Ginther ésWilly Mairesse szerezte meg.Innes Ireland az időmérő előtti edzésen balesetezettBRP-BRM autójával, és csak a tizenegyedik pozícióból kezdhette meg a futamot. A rajt után Clark az élre állt, de még az első körben hiba történt a motorral. Ginther átvette tőle a vezetést, Surtees pedig feljött a második helyre. A 2. körben Ginther BRM-jének meghibásodott a váltója, s visszaesett Surtees, Clark, Hill és McLaren mögé. Ugyanebben a körben Mairesse nagyot karambolozott aFlugplatznál, ami egy mentős életébe került, ő maga pedig komoly karsérülést szenvedett, ami Formula–1-es pályafutásának a végét jelentette. Egy körrel később McLaren ugyanott karambolozott, miután elvesztette uralmát a kormány felett. A hatalmas ütközéstől megsérült a térde. Graham Hill váltóhiba miatt kiállni kényszerült. Bár Clark folytatta a harcot a vezetésért Surteesszel, aLotus gyújtása fokozatosan kihagyott, és a skót elkezdett visszaesni. Ennek következtében Ginther a harmadik, mígTony Maggs a negyedik helyre lépett előre. Mivel aCooper pilótája motorhibával küszködött, és hátraesett, ezértJo Siffert vette át a negyedik pozíciót, amíg a differenciálmű meghibásodása miatt kiállni nem kényszerült. TőleGerhard Mitter örökölte meg a negyedik helyet egy régiPorschéval. Surtees megnyerte a versenyt, két év után megszerezve aFerrari első győzelmét.
Úgy tervezték, hogy azolasz nagydíjon az ovál pályát is belekombinálják amonzai versenybe, de pénteken délután úgy döntöttek, hogy biztonsági okokból tanácsosabb lenne mégiscsak a rövidebb pályán megrendezni a futamot. A verseny előtt néhány változás történt a pilóták körében. AFerrariLorenzo Bandinivel helyettesítette a Nürburgringen megsérültWilly Mairesse-t, aki helyéreTino Brambillát ültették aScuderia Centro Sudnál. ALotus színeiben versenyzőTrevor Taylor látványos balesetet szenvedett a világbajnokság keretein kívül megrendezettennai Földközi-tengeri Nagydíjon, és mivel a csapat tartalékpilótája,Peter Arundell egy másik versenyen indult, így az alakulatMike Spence-t tette megClark csapattársául. Az időmérőnChris Amon látványos balesetet szenvedett, aminek következtében súlyos sérüléseket szenvedett.John Surtees szerezte meg a pole-pozíciót új Ferrarijával, mellőleGraham Hill indulhatott az első sorból. Clark ésRichie Ginther a harmadik, illetve a negyedik rajtkockából kezdhette meg a futamot.
Clark és Hill egymás mellett haladva kezdték meg a futamot. Az első kör végére Hill a skót elé került, de Sutrees és a harmadik helyre visszaeső Clark folyamatosan támadta. A 4. körben Surtees vette át a vezetést, Clark pedig feljött a második pozícióba. Mindketten előnyt szereztek Hill-lel szemben, de Surtees versenye a 17. körben a motor meghibásodása miatt véget ért. Clark kissé visszaesett, s Hill ésDan Gurney mellett izgalmas csatát folytatott az élen. Hillnek azonban gondja akadt a kuplunggal, ezért kénytelen volt kiszállni a vezető helyért zajló küzdelemből. Amikor az amerikai az üzemanyagrendszer meghibásodása miatt a 65. körben kiállt, Clark visszavehetett a tempóból, ami azt eredményezte, hogy Ginther visszavehette tőle a körét, és több mint másfél perc hátrányban másodikként haladt át a célvonalon. A dobogó legalsó fokára acooperesBruce McLaren állhatott fel, miutánJack Brabhamnek,Jo Bonniernek ésInnes Irelandnak is gondjai akadtak az autójukkal az utolsó körökben. Annak ellenére, hogy nem fejezte be a versenyt, Irelandot a negyedik, Brabhamet az ötödik,Tony Maggst pedig a hatodik helyen klasszifikálták.
A mezőny úgy érkezettWatkins Glenbe, hogy a világbajnoki cím sorsa már eldőlt. ALotus külön autójával itt debütáltPedro Rodríguez.Chris Amon a Monzában elszenvedett balesete miatt még nem tért vissza, helyétMasten Gregory vette át. Az időmérő edzés eredményekéntGraham Hill indulhatott a pole-ból, mellőle pedigJim Clark. A második sorbólJohn Surtees ésRichie Ginther, míg a harmadikbólJack Brabham, illetveDan Gurney kezdhetett neki a versenynek. A felvezető körön Clark autójának akkumulátora meghibásodott, és mire a szerelők kicserélték, addigra a mezőnyben utolsó helyen autózóhoz képest is kétkörös hátrányba került. A rajt után Hill vezetett csapattársa, Richie Ginther, Surtees és Gurney előtt. Surtees először megelőzte Ginthert, majd a 7. körben átvette Hilltől a vezetést. Ezután Gurney feljött a második pozícióba, de Hill nem sokkal később visszaelőzte. A 15. körben Clark már a tizennegyedik volt, de a motorja még mindig nem működött tökéletesen. A 30. körben Hill üldözőbe vette Surteest, majd két körrel később, egy forduló erejéig újra az élre állt. Ezt követően rövid ideig Surtees, majd ismét Hill került előrébb, míg végül a 36. körtől kezdve Surteesnak sikerült tartósan mégőriznie vezető pozícióját. Gurney a 43. körben műszaki hiba miatt kiesett a harmadik helyről. Hill autójának stabilizátora eltörött, így a BRM alulkormányzottá vált, s a brit csak nehezen tudott kanyarodni vele. A 82. körben Surtees motorja elvesztette erejét, így kénytelen volt átengedni a vezetést Hillnek. Miután csapattársa, Richie Ginther másodikként ért célba, a BRM kettős győzelmet ünnepelhetett. A verseny elején a mezőny végére visszaeső Clark harmadik, Jack Brabham negyedik,Lorenzo Bandini ötödik, mígCarel Godin de Beaufort hatodik lett.
.jpg)
Három héttel később először rendezték meg amexikói nagydíjat, amelynek a Magdalena Mixhuca versenypálya (a maiAutódromo Hermanos Rodríguez akkori elnevezése) adott otthont. Egy évvel korábban ugyan már ellátogatott a Formula–1-es mezőny a pályára, de a futam nem számított bele a világbajnoki pontversenybe. A pole-t Jim Clark szerezte meg John Surtees, Graham Hill és Dan Gurney előtt. A versenyen végig Clark vezetett, aki több mint másfél perc előnnyel nyert Jack Brabham előtt. Az ausztrál a 10. helyről előbb a negyedik pozícióba kapaszkodott fel, majd a futam vége felé megelőzte Richie Ginthert és Hillt is, aki váltóprobléma miatt lelassult. Jo Bonnier ötödik, az üzemanyag-ellátással küszködő Gurney hatodik lett. Surteest kizárták, mert egyik boxkiállása után hamarabb indult el. Clark hatodik győzelmét könyvelhette el az évben, kiegyenlítveJuan Manuel Fangio 1954-ben beállított rekordját.
A szezonzáródél-afrikai nagydíj időmérőjén Clarké lett az első rajtkocka, mögötte a két Brabham végzett Brabham-Gurney sorrendben. A rajtnál Brabham állt az élre, de Clarknak és a negyedik helyről induló Surteesnek köszönhetően gyorsan visszaesett a harmadik pozícióba.Trevor Taylor jó rajtot kapott el, aki a negyedik helyre ért fel. A britet Gurney és Brabham követte. A két Brabham hamar megelőzte aLotust, ezután pedig Surteesen próbáltak túllépni. Ekkor Clark már hét másodperccel vezetett. Jack Brabham ezután hátracsúszott, miután motorja elvesztette erejét. Az ausztrált Surtees és Hill is megelőzte. (Taylor korábban megcsúszott, és visszaesett a mezőny végére.) Surtees a 44. körben motorhiba miatt kiállni kényszerült, így Hill harmadik lett. Ginther lett volna a negyedik, de a váltó meghibásodása miatt neki is fel kellett adnia a versenyt. Brabham a futam vége felé, a 71. körben megcsúszott, és már nem tudott visszakapcsolódni a küzdelembe. Mindezek következtében Bruce McLaren végzett a negyedik helyen aCooper-Climaxszal.Bandini ötödik,Jo Bonnier pedig hatodik lett, két kör hátrányban.
A pilóták bajnokságát hatalmas fölénnyelJim Clark nyerte megGraham Hill ésRichie Ginther előtt, míg a konstruktőrök között csapata, a Team Lotus végzett az első helyen, megelőzve aBRM-et és aBrabhamet.
| Helyezés | 1. | 2. | 3. | 4. | 5. | 6. | 7.-20. |
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Pont | 9 | 6 | 4 | 3 | 2 | 1 | 0 |
| Helyezés | Konstruktőr | Gumi | Győzelem | Dobogós hely | Első rh | Leggy. kör | Pont |
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1 | .svg) Lotus-Climax | D | 7 | 9 | 7 | 6 | 54 (74) |
| 2 | BRM | D | 2 | 10 | 2 | 0 | 36 (45) |
| 3 | Brabham-Climax | D | 0 | 4 | 0 | 1 | 28 (30) |
| 4 |  Ferrari | D | 1 | 3 | 1 | 3 | 26 |
| 5 | Cooper-Climax | D | 0 | 4 | 0 | 0 | 25 (26) |
| 6 | BRP-BRM | D | 0 | 0 | 0 | 0 | 6 |
| 7 |  Porsche | D | 0 | 0 | 0 | 0 | 5 |
| 8 | Lotus-BRM | D | 0 | 0 | 0 | 0 | 4 |
| — |  Stebro-Ford | D | 0 | 0 | 0 | 0 | 0 |
| — | Scirocco-BRM | D | 0 | 0 | 0 | 0 | 0 |
| — | Alfa Romeo | D | 0 | 0 | 0 | 0 | 0 |
| — | Lotus-Borgward | D | 0 | 0 | 0 | 0 | 0 |
| — | Lola-Climax | D | 0 | 0 | 0 | 0 | 0 |
| — | .svg) LDS-Alfa Romeo | D | 0 | 0 | 0 | 0 | 0 |
| — | Gilby-BRM | D | 0 | 0 | 0 | 0 | 0 |
| — | De Tomaso-Ferrari | D | 0 | 0 | 0 | 0 | 0 |
| — | Cooper-Maserati | D | 0 | 0 | 0 | 0 | 0 |
| — | ATS | D | 0 | 0 | 0 | 0 | 0 |
| — | Lotus-Ford | D | 0 | 0 | 0 | 0 | 0 |
Formula–1-portál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
.svg)
.svg)
