Az1962-es labdarúgó-világbajnokság a hetedik torna volt a labdarúgó-világbajnokságok történetében, amit 1962. május 30. és június 17. között rendeztekChilében. A rendezés jogát1956 júniusában ítélték odaChilének.
Chilét aFIFALisszabonban 1956. június 10-én választotta ki rendezőnek. Chile mellett Argentína és az NSZK jelezte rendezési szándékát, de utóbbi a szavazás előtt visszalépett.[1]
A selejtezőkre 57 ország nevezett, de visszalépések miatt végül 52 válogatott indult. A 16 tagú mezőnynek Chile rendezőként, Brazília pedig címvédőként automatikusan résztvevője volt. A még kiadó 14 hely 8 európai és 3 dél-amerikai csapat számára volt fenntartva. A maradék 3 helyért az afrikai, ázsiai, észak és közép-amerikai, illetve a karibi térség válogatottjai 3 pótselejtezőt játszottak európai vagy dél-amerikai ellenféllel. Az 1962-es világbajnokság volt az utolsó, melyen csak az európai és az amerikai kontinensről származó válogatottak szerepeltek.
A torna lebonyolítása nem változott az1958-as labdarúgó-világbajnokságéhoz képest: 16 csapat kvalifikálta magát; négy négyfős csoportba osztották fel őket. Az új szabályok értelmében a házigazda és a négy évvel korábbi győztes automatikusan kvalifikálta magát.[2]
1960 májusában, már folytak az előkészületek a világbajnokságra.Május 22-én aRichter-skála szerinti 9,5-ös erősségű földrengés rázta meg Chilét, a nemzeti infrastruktúrában nagy károk keletkeztek. A károk összértéke majdnem 600 millió $ volt.Carlos Dittborn, a szervező bizottság elnöke azt mondta: "Because we don't have anything, we will do everything in our power to rebuild!" azaz "Mivel nincs semmink, ezért mindent megteszünk, amit tudunk, hogy újjáépítsük". Ez a kijelentés lett a világbajnokság nem hivatalos szlogenje. A stadionokat és a kiszolgáló-épületeket rekord sebességgel építették újra. Szerencsétlenség, hogy Dittborn nem láthatta munkája gyümölcsét, egy hónappal a torna kezdete előtt elhunyt. Az aricai stadiont róla nevezték el,Estadio Carlos Dittborn-nek, amely a mai napig viseli a nevét.
A világbajnokság előtti napokban a FIFA megtartotta soros kongresszusát, amin a tagországoknak a fele, 57 nemzet küldötte képviseltette magát. A kongresszuson fontos döntések születtek:
a világbajnokság selejtező mérkőzésein vagy a világbajnokságon szereplő játékosok a továbbiakban nem vehetnek részt az olimpián,
egy játékos csak annak az országnak a színeiben lehet válogatott, amely országban született (ennek bevezetésére 1966-ban az angliai világbajnokságon került sor),
egy külföldre távozott játékos akkor játszhat hivatalos nemzetközi mérkőzésen, ha volt szövetsége engedélyezi.
A dél-amerikai játékvezetők felfogása, szabályalkalmazása erősen különbözik az európai játékvezetéstől. A változtatás érdekében a nemzetközi szövetség előzetesen egy szakembert küldött a helyszínre, az elért eredményt nem hozták nyilvánosságra. A játék irányításánál a szigorúbb európai felfogás éppoly hátrányos a dél-amerikaiakra, mint a dél-amerikai az európai csapatokra nézve. Később hasonló problémákkal találkozik a FIFA akkor is, ha más földrészekről delegál a világeseményre játékvezetőket vagy partbírókat.Stanley Rous, a FIFA elnöke kijelentette, hogy a labdarúgó játékvezetők kérdése bonyolult. A legtöbb komplikációt az okozza, hogy a játékszabályokat a különböző országokban és kontinenseken különbözőképpen kezelik és alkalmazzák. Nem egyformán reagálnak a játékvezetők a lökésekre, a testi erő kihasználására, a kapus támadására és a partdobás tekintetében. Hogy Chilében ne legyen a felfogásban és az alkalmazásban eltérés, a kiválasztott játékvezetőkkel több szemináriumot fognak tartani, amelyeken meghatározzák az egységes gyakorlatot, amely kötelező lesz minden játékvezetőre. A játékvezetőknek végül egy szemináriumot tartottak a költségek csökkentése miatt, a világbajnokság előtt 7 nappal Santiagóban. Ebben az időben még nem volt kötelező (csak ajánlott) az idegen (angol) nyelvismeret, az idegen nyelvet nem beszélő játékvezetőknek a nyelvet beszélő nemzeti csapatvezetők, újságírók adtak segítséget! Az előzetes tervek szerint a chilei játékvezetőket főleg, mint partbírókat fogják foglalkoztatni. Általános szokás, hogy abból az országból hívnak meg partjelzőket, amelyek a tornán részt vesznek. Ettől ezen a világbajnokságon eltértek. A világbajnokságra 33 játékvezetőt hívtak meg, Európából 15-öt, Ázsiából 1-et, az amerikai földrészről 17-et, 14 játékvezető csak partbíróként működött közre. 25 mérkőzést európai, 7-et az amerikai földrész játékvezetője dirigált. A 8 hazai játékvezető közül 3 egy-egy mérkőzést vezetett,Carlos Robles két alkalommal, társai egy-egy alkalommal működtek közre partbíróként. A chilei játékvezetők a hazai élvonalban profi alapon, hivatásszerűen működtek közre. A FIFA elvárásának legjobban megfelelő 5 játékvezető 3-3 mérkőzést vezetett, partbíróként a legtöbbször, 4 alkalommal,Luis Antonio Ventre (argentin) tevékenykedett. A korabeli játék hevességére jellemzően a világbajnokság végén a súlyos sérültek mérlege: 1 orrtörés, 2 lábtörés, 6 bordatörés és számolatlan ízületi- és izomsérülés. A világbajnokságon minden mérkőzést chilei labdákkal játszottak, három labdát kapott a játékvezető, eggyel játszottak, kettőt pedig a játéktér szélén tartózkodó FIFA képviselő őrizett. Az NSZK szakvezető, Herberger, a világbajnokság végén kifogásolta a játékvezetők magatartását, szinte minden szabadrúgásnál kézbe vették a labdát (indoklás: meggátolva, hogy a játékosok elrugdossák a labdát, amíg a védelem elhelyezkedik. Akkor még a szabályok nem adtak lehetőséget a büntetésre.) és ezzel megakadályozták a szabadrúgás gyors elvégzését, tehát vétettek az előnyszabály szelleme ellen. A világbajnokságon a németAlbert Dusch 50 éves lett, így korelnökként a világbajnokságon búcsúzott az aktív nemzetközi játékvezetéstől.
Etikátlanság miatt az angolKenneth Aston játékvezetőt idő előtt hazaküldték a világbajnokságról.
A szovjet válogatott veretlenül lett csoportelső. A jugoszlávok erőteljes támadó játékuknak köszönhetően legyőzték az uruguayi csapatot, így bekerültek a negyeddöntőbe. Dorogi Andor játékvezető közmegelégedésre vezette mérkőzését.
Általános vélemény szerint az olasz-német találkozó "észszerű" döntetlent hozott. A németeknek bejött, mert legyőzték a svájci csapatot. A chilei-olasz mérkőzésen - függetlenül a FIFA évtizedes erőfeszítéseitől - érvényesült a latinos hevesség, a játékosok többször ütötték vagy rúgták meg egymást, mint a labdát. A mérkőzés játékvezetője, az angolKenneth Aston egyszerűen "haza vezette" a mérkőzést. Ő lett az első játékvezető, akit egy világtornáról hazaküldtek. Az első forduló "vesztesége" 13 súlyos sérülés, közte egy lábtörés. A vereséget szenvedett olaszok tiltakozására a FIFA összehívta a játékvezetőket, utasítást adott ki, hogy a legkisebb szándékosság, tiszteletlenség, feleselés azonnali kiállítással járjon. Ezt az utasítást közölte a csapatvezetőkkel és az edzőkkel is.
Pelé korai sérülése ellenére a brazil válogatottnak sima útja volt. A csehszlovákok szerezték meg a csoportjukban a második helyet, ami biztosította az negyeddöntős pozíciót.
Az angol-magyar mérkőzésen a magyar játékosok fegyelmezetten hárították az angol rohamokat. Egy magyar ellentámadás Tichy jóvoltából gólt eredményezett, majd az egyik magyar védő "védése" miatti büntetőből az angolok egyenlítettek. A győzelmet jelentő gólt Albert Flórián érte el egy merész cselsorozat végén.Az angol-argentin mérkőzés az európai csapat győzelmét hozta, így fennállt a keresztbeverés veszélye.A magyar-bolgár mérkőzésre angol játékvezetőt, Kenneth Astont jelölték, a magyarok ezt azonnal megóvták, hiszen a játékvezető csoportérdekelt volt. Az óvást figyelembe véve végül Leo Horn (holland) játékvezető dirigálta a kiütéssel - világbajnoki gólcsúcs beállítással - végződött mérkőzést.Az argentin-magyar összecsapáson a magyarok folyamatosan, de biztonságosan védekeztek. A mérkőzés vége felé a dél-amerikai csapat sikertelensége miatt komoly durvaságokba csapott a játék.
Az első négy helyezett utáni sorrend nem tekinthető hivatalosnak, mivel ezekért a helyekért nem játszottak mérkőzéseket. Ezért e helyezések meghatározása a következők szerint történt:
több szerzett pont,
jobb gólkülönbség,
több szerzett gól,
nemzetnév.
A hazai csapat eltérő háttérszínnel kiemelve.
Az 1962-es labdarúgó-világbajnokságon részt vevő országok helyezései
A jegyárakat a döntőre $2,20 és $5 között lehetett venni.
Ez a világbajnokság volt az utolsó, amit televízióban nem tudtak élőben adni Európában. ABBC két nappal később sugározta az adásokat élő rádiókommentárokkal.
Igor Nyetto, a becsületes, az Uruguay elleni mérkőzésen szólt a játékvezetőnek, hogy az előző gól érvénytelen volt, mert nem is lépte át a labda a gólvonalat.(A gólt csapattársa és legjobb barátja Igor Csiszlenko szerezte)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg){kind=icon}