Az1950-es Formula–1-es világbajnokság volt azFIAFormula–1 világbajnokság első évadja, amely1950.május 13-átólszeptember 8-áig tartott és hét futamból állt (ebből hat versenyreeurópai pályákon került sor, de azEgyesült Államokban megrendezettindianapolisi 500-as futam eredményei is beleszámítottak a bajnokságba, ahol más szabályok érvényesültek). Ezenkívül olyan versenyek is megrendezésre kerültek, melyeken elért eredmények nem befolyásolták a világbajnokság alakulását. A Formula–1 első szezonját az olaszAlfa Romeo uralta. Mind a hat európai versenyt egy 158-as autó nyerte, amely egy kiváló, háború előtti fejlesztés volt. Három nagydíjatGiuseppe Farina nyert, és ugyanennyiszer sikerültJuan Manuel Fangiónak is elsőként a célba érnie. A kivételes helyzetű indianapolisi versenyenJohnnie Parsons nyert.
Az első Formula–1-es szezont Farina nyerte, aki az utolsó futam előtt még csak a harmadik helyen állt Fangio ésFagioli mögött, de mivel azolasz nagydíjon elsőként érkezett a célba, kilenc pontot szerezve világbajnok lett.
Az időmérőn Farina volt a leggyorsabb, a másik három Alfa Romeo is a mezőny legelején végzett. A két Talbot-Lago mellettPrince Bira indulhatott Maseratijával a második sorból.Felice Bonetto volt az egyetlen, aki nem indult az időmérőn, és így nem is vehetett részt a versenyen. A verseny elején Farina maga mögött tartotta Fagiolit és Fangiót, majd hárman egymást előzgették, hogy szórakoztassák a nézőket. Nyolc körrel a futam vége előtt Fangiónak meghibásodott a motorja és kiesett. Farina továbbra is vezetett Fagioli előtt mintegy 2,5 másodperccel, Parnell pedig közel egy perccel volt mögötte. Birának a verseny háromnegyedénél kifogyott az üzemanyaga, így ő sem fejezhette be a nagydíjat.
Amonacói nagydíjat végigJuan Manuel Fangio uralta, akinek ez volt az első futamgyőzelme azAlfa Romeóval. Mindjárt az első körben egy, a kikötőből érkező hullám elárasztotta a Tabac-kanyart, ami nagy balesetet okozott. Ennek következtében kilencen kiestek, köztük a második helyről indulóNino Farina is. Fangiónak sikerült elmenekülnie a káoszból. Senki nem sérült meg, de a tömegkarambol következtében azargentinJosé Froilán González megrongálódottMaseratija kigyulladt és a második körben összetört, ő maga pedig kisebb égési sérüléseket szenvedett. Technikai problémák következtébenPhilippe Étancelin ésLuigi Villoresi is kiesett, és így csak heten tudták befejezni a nagydíjat, mindannyian körhátránnyal. A debütáló Ferrari csapattal Ascari második, a monacóiLouis Chiron harmadik lett.
Maserati 4CLT
Azindianapolisi 500 volt az első verseny, amelyet nemEurópában rendeztek. Az 500 mérföldből a szakadó eső miatt csupán 340 mérföldet tettek meg a versenyzők. A győztesJohnnie Parsons az eső ellenére 199,562 km/óra átlaggal hajtotta végig az 555,174 kilométert.
Asvájci nagydíj előtt aFerrarisok,Ascari ésVilloresi hiába fogadkoztak, hogy igyekeznek minél jobban szerepelni, már azidőmérőn kiderült, hogy nincs sok esélyük a győzelemre.A rajtrács első sorát azAlfa Romeo versenyzői,Fangio,Farina ésFagioli foglalták el. Ascari és Villoresi csak a második sorból rajtolhatott.A versenyen Ascari a második körben a boxba kényszerült javítás miatt, három körrel később pedig végleg feladta a versenyt. Villoresi tizenkét kör után esett ki. A versenytEugène MartinTalbotjának kirepülése és aFelice Bonetto tankolása közben felrobbant hordó színesítette. Fangio motorja szelepszárszakadás miatt állt le kilenc körrel a vége előtt, ezért ő is kiállni kényszerült. A másikargentin,José Froilán González a Monacóban szerzett sérülései miatt nem indult a versenyen.
Abelga nagydíj időmérő edzésének első két helyezettje, Farina és Fangio ugyanannyi idő alatt teljesítette leggyorsabb körét, de mivel ekkor még csak másodperc pontosságú kézi időmérést használtak, így pontosabb eredmény nem születhetett.A győztesJuan Manuel Fangio 177,097 km/órás átlagot teljesített a versenyen.Ascari egy új 3300 köbcentiméteresFerrarival versenyzett, de az új autóval csak az ötödik lett. A kockás zászlót csak öt versenyző látta meg, mindenki más kiesett, különböző okok miatt. BárGiuseppe Farina kiesett géphiba miatt, így is a negyedik helyen végzett.
BRM Type 15
A Ferrari csapat nem vett részt afrancia nagydíjon, de egy nem gyári FerrariPeter Whiteheaddel a harmadik lett. Az edzésen Fangio megdöntötte az abszolút pályarekordot, pole-pozíciós idejeHermann Lang 1939-es idejénél két másodperccel volt jobb. A versenyen sokáigLuigi Fagioli, az ekkor 52 éves pilóta volt a legjobb Alfa Romeós, de végül mégis Fangio végzett előrébb, és ezzel a futamot is megnyerte.Farina a benzinpumpa hibája miatt csak a hetedik lett.
A szezon hetedik, egyben szezonzáró futama azolasz nagydíj volt, amelyet szeptember 3-ánMonzában rendezték meg. A verseny előtt összetettben Fangio vezetett 26 ponttal, Fagioli (24) és Farina (22) előtt, tehát még nyitott volt a verseny az elsőFormula–1-es világbajnoki címért. A Ferrarik indulása csak az utolsó pillanatban dőlt el. Az új, 4500 cm³-es versenyautók jól teljesítettek a próbákon, ígyEnzo Ferrari Monzába elengedte csapatát. A versenyen Fangio mellől elpártolt a szerencse, eltört a dugattyúja, ezért kénytelen volt átülniPiero Taruffi autójába. Fangio „új” kocsija is szelepszárszakadást szenvedett, így a világbajnoki címről le kellett mondania. A versenyt, és ezzel együtt a világbajnoki címet végülGiuseppe Farina nyerte meg az Alfa Romeóval. Ennek a típusnak ez volt a 22. nagydíjgyőzelme 1938 óta.
Az első Formula–1-es évadban 14 csapat vett részt (négy gyári és tíz független).A váz, a motor és az autók rajtszáma is versenyről versenyre változott. Verseny közben is szabadon lehetett autót cserélni, és szabadon lehetett igazolni is.A futamok első öt célba érő versenyzője kapott bajnoki pontokat (8, 6, 4, 3, 2), valamint egy pontot adtak a leggyorsabb körért. A pontok közül csak a négy legjobb számított be a bajnokság végeredményébe. A megosztott autókért kapott pontokat megosztották az érintett vezetők között.
Ez a szócikk részben vagy egészben a(z)1950 Formula One season című angol Wikipédia-szócikkezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.