A bolsevikok feloszlatják az Alkotmányozó Gyűlést.
Cseh parlamenti képviselők az ún. vízkereszti nyilatkozatban a cseh önrendelkezési jog alapján követelik Csehország és Szlovákia egyesülését.(Ez osztrák és magyar részről heves tiltakozást vált ki.)[1]
Péterváron összeül az Alkotmányozó Nemzetgyűlés.(Másap, Lenin utasítására a vörösgárdisták és a bolsevik ezredek erőszakosan feloszlatják az „előparlamentet”. Ez volt az orosz demokrácia csíráinak elpusztítása, amely megindított egy közel négy évig tartó, rendkívül erőszakos polgárháborút.)[5]
Éljen az Orosz Demokratikus Szövetségi Köztársaság!
január 19. – Létrejön az Orosz Demokratikus Szövetségi Köztársaság.
február 10. – A Csehszlovák Nemzeti Tanács (CSNT) oroszországi képviselői megállapodást írnak alá a szovjet-orosz kormánnyal, amely biztosítja a légiók fegyveres semlegességét.[1]
március 2–3. – a Horvát-Szlavón Királyság ellenzéki politikai pártjainak képviselői elfogadják azágrábi határozatot az Ausztria-Magyarországon élő horvátok, szlovének és szerbek politikai egyesülésének szükségességéről.
március 21. – Megindul a németek végső támadása a nyugati arcvonalon, mely hamarosan összeomlik.
március 23. – VitézBoksay Antal repülőfőhadnagy a dél-tiroliPergine repülőterén végrehajtja az első magyar ejtőernyős ugrást egy német gyártmányú repülőgépvezető-mentőernyővel.[10]
március 25. – Moszkvában megalakul az Orosz Kommunista (bolsevik) Párt magyar csoportja.[11]
AzUkrajnába vezényelt német hadvezetés feloszlatja a Ukrán Központi Radát (UKR), megszüntetnek nyilvánítják azUkrán Népköztársaságot, majd ezt követően létrejön a hetmanátusPavlo Szkoropadszkij vezetésével, aki Ukrajna hetmanjának kiáltja ki magát, és bejelenti az „Ukrán Államnak”, mint az Ukrán Népköztársaság legitim és jogfolytonos utódjának a megalakulását.[6]
május 14. – Az oroszországi belviszonyokba egyre inkább beleavatkozó csehszlovák légiókCseljabinszkban összetűznek a szovjet-orosz katonai alakulatokkal.(Hamarosan a csehszlovák légió ellenőrzése alá kerül a szibériai vasútvonal.)[1]
május 22. –Robert Cecil angol külügyminiszter elismeri a csehszlovák nemzet jogát az önállóságra.[1]
május 24. – Az olaszországi csehszlovák légiók ünnepélyes zászlóbontása.[1]
június 19. –Wilson amerikai elnök fogadja Masarykot, s az oroszországi légiókról tárgyal vele.[1]
június 28. – Az amerikai kormány nyilatkozatban kilátásba helyezi, hogy támogatja a német és osztrák-magyar uralom alatt élő nemzetek felszabadítási akcióit.[1]
A francia kormány elsőként deklarálja a csehszlovák nemzet jogát az önállóságra, és a Csehszlovák Nemzeti Tanácsot de facto csehszlovák kormányként ismeri el.[1]
Az amerikai kongresszus megszavazza a bevándorlási törvény módosítását, amely lehetővé teszi az oroszországi csehszlovák légiók tagjainak a szabad beutazást Amerikába.[1]
július 12. – A szovjet-orosz kormány feloszlatja a CSNT oroszországi fiókját.[1]
július 13. – Újjászervezik a cseh politikai pártok nemzeti csúcsintézményét, a Csehszlovák Nemzeti Bizottságot (CSNB).(A CSNB elnökeKarel Kramář, alelnöke az agrárpártiAntonín Švehla és a nemzeti szocialista pártiVáclav Klofáč.)[1]
július 15. – Az utolsó német támadás a nyugati fronton.
augusztus 29. – Szovjet-Oroszországban a Népbiztosok Tanácsa hatályon kívül helyez minden olyan szerződést, amely a lengyel területek meghódításával kapcsolatos, és melyeket Oroszország aláírt, továbbá elismeri a lengyel nemzet jogát a függetlenséghez.[4]
szeptember 3. – Az amerikai kormány elismeri a csehszlovák törekvések jogosultságát, és a CSNT-tde facto kormányként kezeli.[1]
szeptember 9. – A japán kormány az oroszországi csehszlovák légiókat reguláris hadseregnek, a CSNT-t a csehszlovák nemzet képviseleti intézményének tekinti.[1]
Edvard Beneš bejelenti, hogy Masaryk CSNT-elnökszeptember 26-ánPárizsban megalakította az ideiglenes csehszlovák kormányt.(Beneš külügyminiszter minőségében kinevezi az első csehszlovák követeket. A kormány elnöke Masaryk, hadügyminisztere Štefánik lett. Az ideiglenes kormányt Franciaországoktóber 15-én, az Egyesült Királyságoktóber 23-án, Olaszország pedigoktóber 24-én ismeri el.)[22]
A Lengyel Szocialista Párt kiáltványában meghirdeti a nagybirtokok és a nagyipar „fokozatos” és következetes államosítását.(A párt galíciai és sziléziai vezetője,Ignacy Daszyński tárgyalásokat kezd a lengyel régenstanáccsal a hatalomról.)[23]
október 14–16. – A Lengyel Szocialista Párt frakciója általános sztrájkra szólít fel.(Célja a kompromittált lengyel régenstanács lemondatása,Józef Piłsudski kiszabadítása fogságából, törvényhozó nemzetgyűlés (szejm) összehívása.)[23]
október 19. – A Szlovén-Horvát-Szerb Nemzeti Tanács bejelenti a hatalomátvételt.
október 21. – Bécsben, az utolsó birodalmi parlament, a Reichsrat 210 német nemzetiségű képviselője létrehozza saját német-osztrák parlamentjét.(A képviselők három nagy politikai tömbhöz tartoztak, úgymint a Németországgal való egyesülést támogató nagynémet nacionalisták, a katolikus egyházzal szoros kapcsolatot ápoló keresztényszociálisok és a szociáldemokraták.)[25]
október 22. – A Monarchia közös minisztertanácsa Wilson amerikai elnöknek adott válaszában a délszláv egységet csak a Monarchia keretein belül fogadja el.[13]
október 23. – A lengyel régenstanács a németek beleegyezése nélkül új kormányt nevez ki.[23]
AReinhard Scheer vezette német admiralitás jóváhagyja a 19. számú tervet, mely utasításba adja a császári haditengerészet minden rendelkezésre álló erejének, hogy az angol flottára támadjon.(Október 30-án, a tervezett kifutás napján lázadás tört ki, melyet levertek ugyan, de a flotta parancsnoka érvénytelenítette a 19. számú parancsot.)[9]
Andrássy Gyula közös külügyminiszter különbékét kér Wilson elnöktől, melyben elismeri a délszláv népek jogát a függetlenségre.[13]
A Szlovén Nemzeti Tanács kimondja az elszakadást a Monarchiától.[13]
Krakkóban megalakul a Lengyel Likvidációs Bizottság (PKL), amelynek elnökeWincenty Witos.(A bizottság átveszi Krakkóban a hatalmat, és megkezdi az osztrák közigazgatás felszámolását.)[23]
16 óra 45 perckor azSMS Viribus Unitisen levonják a piros-fehér-piros lobogót, s ezzel a mozzanattal a Császári és Királyi Haditengerészet megszűnt létezni.(A flotta egységei nem sokáig maradtak délszláv birtokban, napokon belül antantkézbe kerültek.)[7]
Kézdivásárhelyen megalakul a Székely Nemzeti Tanács.
Apólai hadikikötőben olasz tengerésztisztek aknával elsüllyesztik aViribus Unitiscsatahajót, amelyet előző napHorthy Miklós ellentengernagy már átadott aDélszláv Nemzeti Tanácsnak, a hajón csak a délszláv származású tengerészek és a leendő délszláv flotta tisztjei maradtak. Mintegy 400 ember veszti életét.
Magyarország hazarendeli a frontról csapatait, három nappal a harcokat formálisan lezáró padovai fegyverszünet életbe lépése előtt.(A katonák a parancsnak engedelmeskedve zárt vasúti szállítmányokban – vagy még gyakrabban kis, rendezetlen csoportokba verődve – négy különböző hadszíntérről indultak haza.)[32]
Az Ukrán Nemzeti TanácsJevhen Petrusevics vezetésévelLembergben proklamálja aNyugat-Ukrán Népköztársaság megalakulását és egyben rendelkezik az egykori Osztrák–Magyar Monarchiához tartozó ukrán területek állami függe0tlenségéről.[6]
november 2. – AKárolyi-kormány hadügyminisztere,Linder Béla a budapesti helyőrség tisztjeinek eskütételén mondott beszédében kijelenti, miszerint„Soha többé katonát nem akarok látni!”.[34]
Tarnobrzegben létrejön – a Lengyel Likvidációs Bizottság által el nem ismert – Tarnobrzegi Köztársaság, mely a nagybirtokok és erdők felosztását, a földesúri hatalom likvidálását tűzi ki célul.[23]
Több helyen is katonai összeütközések aVág völgyében a szlovák területre érkező cseh és a magyar alakulatok között.[27]
november 6–7. – A szerb kormány és a horvát Nemzeti tanács képviselőinek tanácskozásaGenfben, melyen a szerb kormány elismeri a Nemzeti Tanácsot mint kormányt, az viszont – részben az antant nyomására – végleg elfogadja a közös állam eszméjét.(Közös minisztériumot hoznak létre az egyesítés előkészítésére.)[13]
november 6–10. – A lengyel dąbrowai medencében megalakítják a Munkástanácsot és a Vörös Gárdát.[23]
ALengyel Köztársaság kikiáltása.(LublinbanIgnacy Daszyński vezetésével megalakul az ideiglenes népi kormány, melyben a belügyminiszterStanisław Thungut, a hadügyminiszterEdward Rydz-Smigły, míg a Lengyel Katonai Szervezet (POW) főparancsnokaPiłsudski lett. A kormány bejelenti a régenstanács feloszlatását és demokratikus választásokat, társadalmi reformokat ígér.)[23]
A Montenegrói Nemzeti Tanács dönt a Szerbiával való egyesülésről.[13]
KözzéteszikLinder Béla hadügyminiszter rendeletét, amely november 11-ei hatállyal leszereli az1896 előtt született nem tényleges állományú legénységet és tiszteket.[33]
A német fogságból kiszabadult Piłsudskit aLengyel Szocialista Párt és a már feloszlatott régenstanács is mint a „gondviselés férfiúját” köszöntiVarsóban.[23]
I. Károly császár lemond ausztriai trónjáról.(A magyar királyi trónról – IV. Károly néven – csak13-án mond le.)
Bartha Albert hadügyminiszter kiadja hadsereg-szervezési rendeletét, amely a korábbi Friedrich-féle intézkedésen alapult, és egyszerre szabályozza a polgárőrséget, a nemzetőrséget és a haderő felállítását.[34]
Azeckartsaui levél:IV. Károly király lemond "az államügyek intézéséről"[38] (és kijelenti, hogy elismeri "azt a döntést, mellyel Magyarország jövendő államformáját megállapítja"). (Később ezt tévesen a trónról való lemondásként értelmezték, holott a monarchikus államforma fennmaradása esetére nem tartalmazott ilyen rendelkezést, egyébként pedig a magyar király a trónról miniszteri ellenjegyzés nélkül le nem mondhatott volna.)
A szovjet kormány érvénytelennek nyilvánítja abreszti békét.
Varsó munkássága általános sztrájkba lép a régenstanács ellen.[23]
A lengyel régenstanács visszalép, az állami és katonai hatalmat Piłsudskira ruházza.(Piłsudski felszólítására lemond a lublini ideiglenes kormány.)[23]
A magyarParlamentben feloszlatja önmagát először a képviselőház, utána a főrendiház is, majd a kupolateremben összeül az országos testületté bővültMagyar Nemzeti Tanács, mely határozatában kihirdeti, hogy „Magyarország minden más országtól független és önálló népköztársaság”, ezzel megfosztja trónjátólIV. Károly magyar királyt. Az alkotmányozó nemzetgyűlés megalakulásáig az ország vezetésévelKárolyi Mihályt és az elnöklete alatt álló népkormányt bízza meg.
Kun Béla és a moszkvai bolsevikok belső köre visszatér Magyarországra.[40]
Ignacy Daszyński lemondJędrzej Moraczewski javára az új kormány megalakításáról, míg Piłsudski megtartja a teljhatalmú államfő funkcióját.(A kormány számos demokratikus reformot vezet be – úgymint a 8 órás munkaidő, társadalombiztosítás stb. –, de a parasztság fő követelését, a nagybirtokok felosztását nem teljesíti.)[23]
ALudwig von Reuter admirális vezetésével felállított, ún. „internálási szövetség” lefegyverzett német hajói kifutnakWilhelmshavenből, ésnovember 21-én találkoznak aDavid Beatty admirális vezette, tüzelésre kész angol flottával Firth of Forhnál, ahol le kellett vonniuk a császári lobogót.[9]
november 22. – Nagymartonban kikiáltják a Hiénc Köztársaságot (de: Republik Heinzenland).[42]
december 6. – A román hadsereg megszállja Székelyudvarhelyt.[47]
december 7. – A szovjet-orosz bolsevik vezetés létrehozza a politikai titkosrendőrséget, a Csekát.[24]
december 8. –Paál Árpád a Székely Közéletben javaslatot tesz a Székely Köztársaság létrehozására.[48]
december 8. – A román hadsereg a belgrádi fegyverszüneti egyezményt megsértve, de az antant jóváhagyásával, átlépi a Marost és megkezdi előrenyomulását Kolozsvár felé.[49]
december 11. – Bartha hadügyminiszter benyújtja lemondását.(Károlyi Mihály másnap formálisan ugyan személyesen veszi át a hadügyi tárca irányítását, a gyakorlatban azonban a minisztérium vezetéseBöhm Vilmos, mint megbízott államtitkár kezében összpontosult.)
december 16. – A Lengyel Szocialista Párt Baloldalának és a Lengyel Királyság és Litvánia Szociáldemokráciájának egyesüléséből létrejön Lengyelország Kommunista Pártja.(1925-től Lengyel Kommunista Párt.)[23]
december 22. –Kolozsváronmagyar nagygyűlést tartanak, amely egyenlőséget, szabadságot és önkormányzatot követel az összes Erdélyben élő nemzet számára az egységes és csonkítatlan Magyarország keretén belül.[50]
január–március – Az antant hadviselő felek elismerik a Lengyel Nemzeti Tanácsot.(Franciaországban felállítanak egy – többségében volt lengyel hadifoglyokból álló – 50 ezer fős lengyel sereget, amelyetJózef Haller tábornok parancsnoksága alá rendelnek.)[4]
február – Szovjet-Oroszország elismeri Lengyelország függetlenségét.[4]
február–május – Katonalázadások az Osztrák Magyar Monarchia délszláv területein.[13]
október–november –Cieszyn (Teschen) környékén megalakul a Cieszyni Hercegség Nemzeti Tanácsa.[23]
november eleje – Nagy-Lengyelországban létrejön a demokrata többségű Népi Főtanács.(Ennek volt elődje az 1918 júliusában megalakult Központi Honpolgári Bizottság.)[23]
november – Szlovén csapatok hatolnak beDél-Karintiába, szerb csapatok Dél-Magyarországra.[13]
december –
LengyelországbanMarian Zegota-Jamaszajtis ezredes – a nemzeti demokratákkal együtt – államcsínyt készít elő, azonban a puccs szervezetlenség miatt kudarcba fullad.[23]
A Nobel-díjat a svédAlfred Nobel alapította, 1901 óta adják át, melyet a Svéd Királyi Tudományos Akadémia ítél oda a tudomány, az irodalom és humanitárius területen kimagasló eredményt elért magánszemélyeknek, illetve intézményeknek.
↑Stéphane Courtois: A totalitarianizmus prófétája. Vlagyimir Iljics Lenin. Rubicon, XXXV. évf. 403–404. sz. (2024) 13. o.ISSN 0865-6347
↑abcdVarga Beáta: A Kijevi Rusztól a szuverén Ukrajnáig. Rubicon, XXXIII. évf. 373–374. sz. (2022) 12–13. o.ISSN 0865-6347
↑abcdKrámli Mihály: Az osztrák–magyar haditengerészet. Rubicon, XXVI. évf. 280. sz. (2015) 40–45. o.ISSN 0865-6347
↑abMihail Heller – Alekszandr Nyekrics:Orosz történelem. II. A Szovjetunió története Budapest: Osiris–2000. 1996. 578. o. = Europica Varietas,ISBN 963 379 178 2
↑abcdeNémeth István: A német flotta az első világháborúban. A császári haditengerészet tündöklése és bukása. Rubicon, XXVI. évf. 280. sz. (2015) 21–27. o.ISSN 0865-6347
↑Szabó Béla: Ejtőernyősünnep. Közel száz éve ég és föld között. Magyar Honvéd, XXVII. évf. 4. sz. (2016) 34. o.ISSN 0865-6932
↑Németh András: A múltat végképp visszahozni. HVG, XLV. évf. 38. sz. (2023) 44. o.ISSN 1217-9647
↑abcBalla Tibor: Magyar katonák az Osztrák–Magyar Monarchia hadrendjében (1914–1918). Honvédségi Szemle, CXLII. évf. 6. sz. (2014) 128. o.ISSN 2060-1506
↑abcdeBödők Gergely: Forradalmak és ellenforradalmak. Politikai erőszak az első világháború után. Rubicon, XXV. évf. 278. sz. (2015) 68–69. o.ISSN 0865-6347
↑abcRévész Tamás: IV. Károly dilemmái. Egy 400 éves kapcsolat vége. Az eckartsaui nyilatkozat. Rubicon, XXXVI. évf. 418. sz. (2025) 76. o.ISSN 0865-6347
↑abVeres Gábor: Tisza István, 1861–1918. Rubicon, XXVI. évf. 288. sz. (2015) 13. o.ISSN 0865-6347
↑Romsics Ignác: Tisza István. Eszmei–politikai portré. Rubicon, XXVI. évf. 288. sz. (2015) 5. o.ISSN 0865-6347
↑Révész Tamás: 1918: az erőszak éve. Fegyelem és lázadás a hadseregben az első világháború végétől a Tanácsköztársaság kikiáltásáig. Rubicon, XXXI. évf. 345–346. sz. (2020) 19. o.ISSN 0865-6347
↑ab1918. november. magyarkronologia.hu (Hozzáférés: 2025. február 12.)
↑abcdeRévész Tamás: Teljes leszerelés vagy munkáshadsereg? A Károlyi-kormány kísérletei egy ütőképes haderő felállítására. Rubicon, XXVI. évf. 280. sz. (2015) 50–57. o.ISSN 0865-6347
