Ez a lap egy ellenőrzött változata
Ħamrun(San Giuseppe) | |||
![]() | |||
A plébániatemplom festa idején | |||
| |||
Mottó:Propera augesco[1] | |||
Közigazgatás | |||
Ország | ![]() | ||
Rang | Helyi tanács | ||
Polgármester | Vincent Bonello (?,2008 óta) | ||
Irányítószám | ĦMR | ||
Testvérvárosok | Lista | ||
Ünnep | Lista | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 9244 fő(2014. márc. 31.)[2] | ||
Népsűrűség | 9060 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Terület | 1,05 km² | ||
Időzóna | EET,UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
![]() | |||
![]() | |||
Ħamrun weboldala | |||
![]() AWikimédia Commons tartalmazĦamrun témájú médiaállományokat. |
ĦamrunMálta egyikhelyi tanácsa a kikötők körzetében egy enyhén emelkedő síkon, 2,5 km-reVallettától. Lakossága 9513 fő. Neve1881-ig hivatalosan(Casal) San Giuseppe volt, ami a hétköznapi beszédben azóta is használatban van.
Legkorábbi lakóitól, aföníciaiaktól néhány sír maradt az utókorra, arómaiak jelenlétére is temetkezési helyek utalnak. Ezután egészen aJeruzsálemi Szent János Ispotályos Lovagrend érkezéséig nincs nyoma emberi településnek. A Lovagrend néhány épületet és egy lőporgyárat építtetett a területen, ezekből nőtt ki a mai település.1645-ben kis kápolna épült a községben. Az Atocia Hill tetején ma is áll egy lovagkori palota, a település talán legrégebbi fennmaradt épülete, amelynek falain ma is látszanak afrancia ágyúzások nyomai. Itt állt ugyanis a felkelők egyik állása az erődített fővárossal szemben. A St. Paul Square egyik oldalán állt az a fogadó, amelynek tulajdonosáról, azil-Ħamrunnak nevezett Ġamri Zammitról állítólag a község mai nevét kapta.
1881-ben lett önálló egyházközség, és ekkor kapta mai nevét is. TerületétĦal Qormi,Birkirkara ésFloriana határából szakították ki. Első írásos említése az új néven az1888-as választási összeíráson szerepel. Amáltai vasút egyik állomása is lett, San Giuseppe néven, és itt helyezték el a műhelyeket és szénraktárakat is. Abrit kikötőfejlesztések a környező települések, így Ħamrun lakosságát is felduzzasztották.1905-ben az új villamoshálózatba is bevonták a községet.1912-benSanta Venera,1913-banMarsa is függetlenné vált tőle. Azelső világháború idején brit csapatok állomásoztak a község és Floriana között. A két világháború között a növekedés folytatódott, megindult az autóbuszforgalom is, és az új útburkolási technikák kísérleti terepe Ħamrun volt.1929-től készül itt a híres Cisk sör, majd1938-ban a kormány itt állította fel az elsőtejpasztőröző üzemet Máltán.
1907-ben Ħamrunban alapította meg aKeresztény Tanítás Társaságát – közismert nevén a M.U.S.E.U.M.-ot – a2007-ben szentté avatottĠorġ Preca pap, aki majdnem haláláig,1961-ig a községben élt és dolgozott. Ereklyéit ma a plébániatemplomban őrzik.
Amásodik világháború után újabb fejlődés következett, majd az1960-as évek nagyemigrációs hulláma jelentősen csökkentette a község lakosságát.1968-banGwardamanġa is függetlenné vált tőle.1994 óta Málta 68 helyi tanácsának egyike. Ma a város fejlődését a területhiány, főleg a parkolóhelyek hiánya és a közlekedési útvonalak zsúfoltsága akadályozza.
AzEU-csatlakozás óta a helyi tanács aktívan részt vesz nemzetközi programokban, mint pl. azEuropean Voluntary Service, vagy aEuropean Citizens United Through Culture and History, utóbbiban az olaszországiCarpineto városával közösen.2009-ben a két városFrom Carpineto Romano to Hamrun – One Europe című projektje, amelynek keretében itt is megrendezték a Carpinetoban hagyományosnak számítóPalio della Carriera fesztivált (2009. május 4–12.). A rendezvényért Ħamrun elnyerte aCitizens for Europe projekt Arany Csillag Díját.[3]
Ħamrun vezetése a kilencfős helyi tanács kezében van. A jelenlegi (6.) tanács2012-ben lépett hivatalba.[4]
Polgármesterei:
Band clubjai:
Egyházi szervezetek:
Sportegyesületei:
Autóval bárhonnan jól megközelíthető. A községen át juthatunk el aPortes des Bombeshez, Floriana kapujához.
Buszjáratai (2011. július 3. után):[12]