Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Új START / CHB-III | |
 | |
| Obama és Medvegyev elnökök a szerződés aláírásakor Prágában | |
| Aláírás dátuma | 2010. április 8. |
| Aláírás helye | Prága |
| Aláírók | USA, Oroszország |
| Életbelépés | 2011. február 5.[1] érvényesség: 2026. február 6.[2] |
| Nyelvek | angol, orosz |
 AWikimédia Commons tartalmazÚj START / CHB-III témájú médiaállományokat. | |
| Nukleárisfegyver-korlátozási szerződések ahidegháborúban és azt követően |
|---|
|
AzÚj START (angol:New START; orosz rövidítésselCHB-III,SNV-III)[m 1] egy volt a stratégiai nukleáris fegyverek számát csökkentő nemzetközi szerződések sorában azAmerikai Egyesült Államok ésOroszország között. Korábbi neve „intézkedések a stratégiai támadó fegyverek további csökkentése és korlátozása érdekében”(Measures for the Further Reduction and Limitation of Strategic Offensive Arms) volt. A szerződést 2010. április 8-án írták alá Prágában,[3][4] és a ratifikációja után[5][6] 2011. február 5-én lépett hatályba.[1]
Az Új START (New START) a moszkvai SORT szerződést váltotta le, melynek lejárta 2012 decemberében volt esedékes. A 2009 decemberében lejártSTART I-et, a soha hatályba nem lépőSTART II-t, és az eredmény nélküli tárgyalásokkal végződőSTART III-at követte.
A szerződés értelmében az interkontinentális ballisztikus rakétaindítók számát a felére fogják csökkenteni. Új felügyeleti és ellenőrzési eljárási rendet állítanak össze a SORT mechanizmusának felváltására. A szerződés nem korlátozza a hadműveleti szempontból inaktív nukleáris robbanófejek számát, ezeket több ezres nagyságrendben lehet készleten tartani.[7]
2023. február 21-én Oroszország felfüggesztette a részvételét az ÚJ START-ban,[8] azonban magától a szerződéstől nem lépett vissza, és bejelentése alapján továbbra is tartja magát a szerződésben megfogalmazott számbeli korlátozásokhoz.[9][10][11] A szerződés hatálya 2026. február 5-én újabb hosszabbítás hiányában lejárt.[12]
A szerződés felső határt szab mindkét fél hadrendben tartható stratégiai nukleáris robbanófejeinek számának, amikből 1550 darabbal rendelkezhetnek. Ez csaknem kétharmaddal kevesebb, mint az eredetiSTART szerződésben szereplő mennyiség, és 10%-kal kevesebb a 2002-esmoszkvai szerződésben előírtnál.[13] A hadrendben tartható nukleáris robbanófejek száma meghaladhatja az 1550-et pár száz darabbal, mivel bombázórepülőgépekként csak egy robbanófejjel számolnak, függetlenül attól, hogy az ténylegesen mennyit szállít.[13] A szerződés korlátozza hadrendben tartott, és azon kívüli interkontinentális ballisztikus rakéták (ICBM[m 2]) indítóállványának számát, a tengeralattjárókra telepített (SLBM)[m 3] indítóállványokat, és a nukleáris fegyverekkel ellátható nehézbombázók számát 800 darabban. Ezek közül is csak 700 darabot tarthatnak aktív hadrendben.[14] A szerződés engedélyezi a műholdas felderítést és a távoli monitoringot, valamint évente 18 helyszínen történő ellenőrzést, amivel a korlátozások betartását ellenőrizhetik.[13]
| Típus | Engedélyezett darabszám |
|---|---|
| Hadrendben tartott rakéták és bombázók | 700 |
| Hadrendben tartott robbanófejek (MIRV-ek[m 4] és bombázók) | 1,550 |
| Hadrendben, és hadrenden kívül tartott rakétaindítók (rakétasilók és bombázók) | 800 |
A kötelezettségeket a szerződés hatályba lépését követő hét éven belül kellett teljesíteni. A szerződés tíz évig volt érvényben azzal az opcióval, hogy öt évvel meg lehet hosszabbítani közös megegyezéssel.[16] A szerződés 2011. február 5-én lépett érvénybe, amikor az Egyesült Államok szenátusának és az oroszSzövetségi Gyűlésnek jóváhagyása után az érintett két ország képviselői átadták egymásnak a ratifikációs okmányokat.[17] Az Egyesült Álamok még az előtt hozzákezdett a fegyverzet csökkentésének, hogy a szerződést ratifikálták volna.[18]
Az amerikai szenátus elé terjesztett dokumentumok alapján legalább 30 rakétasilóval, 34 bombázóval, és 56 tengeralattjáróra telepített rakétasilóval csökkentették az arzenált. Az eltávolított rakéták épen maradnak, a szolgálatból kivont bombázókat pedig átalakíthatók konvencionális használatra. AzOhio-osztályhoz tartozó 14 ballisztikus rakétákkal felfegyverezhető atomtengeralattjárók mindegyikénél a 24 rakétasilóból négyet-négyet leszerelnek, de közülük mindegyik szolgálatban marad.[19]
A szerződés nem korlátozza a taktikai nukleáris fegyverrendszereket,[20] így aF–35 Lightning II projektjét, mely géppel a taktikai nukleáris fegyverek hordozására alkalmas azF-15E ésF–16 típusokat tervezik leváltani.[21]
A szerződés nem érinti a vasúti szállítású interkontinentális rakétaindító rendszereket, mivel ilyennel egyik fél sem rendelkezik. Az ilyen típusú indítóállások beleszámítanának a megállapított mennyiségi korlátozásba, de az ilyen rendszerek ellenőrzésének részleteit a két félnek közösen kellene kidolgoznia arra az esetre, ha ismét szolgálatba állítanák őket.[22]
Az Új START egyezmény aSTART folytatása. A START II-t aláírták ugyan, de nem ratifikálták, a START III tárgyalási szakasza nem vezetett megegyezésre.
A szerződés megszövegezéséhez 2009 áprilisában kezdtek neki, miután a két ország elnöke,Barack Obama ésDmitrij Medvegyev, találkoztak Londonban.[23] Előzetes megbeszélésekre sor került már előzőleg Rómában április 27-én,[24] bár ezt előzetesen májusra ütemezték.[25]
A két delegáció hosszas tárgyalásokat folytatott. Amerikai részről Rose Gottemoeller külügyminiszteri államtitkár-helyettes, orosz részről [[Anatolij Antonov], az orosz külügyminisztérium biztonsági és lefegyverzési igazgatója vezette országa delegációját.[26]
Tárgyalásokra került sor a következő helyszíneken és időpontokban:
2009. július 6-án reggel jelentették be, hogy megegyezés született a „Stratégiai Támadó Fegyverek további csökkentéséről és korlátozásáról szóló közös megegyezés” (angol:Joint Understanding on Further Reduction and Limitation of Strategic Offensive Arms) szövegéről,[34][35] amit Medvegyev és Obama aláírt utóbbi Moszkvába tett elnöki látogatásán, amit aznap kezdett meg. A dokumentum rögzítette a két érintett fél azon szándékát, hogy a nukleáris robbanófejek számát 1500 – 1675 darabra, a célba juttatásukra alkalmas eszközök számát pedig 500–1100 darabra csökkentik.[36]
Obama és Medvegyev 2010. március 26-án jelentették be, hogy sikerült megegyezésre jutniuk. A szerződést 2010. április 8-án írták alá Prágában.[3]
Május 13-án Obama az amerikai szenátus elé terjesztette az egyezséget, aminek a ratifikációjához a 100 szenátor közül legalább 67-nek a hozzájáruló szavazata kellett. 2010. szeptember 16-án, egy keddi napon a szenátus külügyi kapcsolatokkal foglalkozó bizottsága 14 a 4 ellenében döntött az Új START ratifikálása mellett. A szenátus három republikánus tagja is igenlően voksolt: Richard Lugar (Indiana), Bob Corker (Tennessee) és Johnny Isakson (Georgia).[37]John Kerry szenátor[38] ésHillary Clinton külügyminiszter optimizmusuknak adtak hangot afelől, hogy a ratifikációról szóló megegyezés hamar megszületik.[39]
A szenátusban ülő republikánusok általában megvártákJon Kylnak, a védelmi ügyek vezető konzervatív szakértőjének véleményét, aki erősen elkötelezte magát az USA nukleáris fegyverzetének modernizálása mellett, és felvetette a kérdést, hogy van-e idő a ratifikációra a „béna kacsa” időszak alatt, és kérte a tárgyalások feljegyzéseinek bemutatását még a szavazás előtt.[40] Ben Nelson szenátor (D-NE) Kylhoz hasonlóan szkepticizmusának adott hangot az időzítéssel és a ratifikációval kapcsolatosan;[41] Kit Bond szenátor (R-MO) ellenkezésének adott hangot.[42]
Obama az Új START ratifikációját kongresszus 2010-es választások utáni „béna kacsa” időszaka alatti prioritássá tette meg, John Kerry (D-MA) és Richard Lugar (R-IN) szenátorok, a szenátus külügyi kapcsolatokkal foglalkozó bizottságának demokratikus elnöke és rangidős republikánus tagja voltak a szerződés fő támogatói.[43][44][45]
2010. december 22-én az Egyesült Államok szenátusa hozzájárulását adta a ratifikációhoz, miután 71 a 26 ellenében megszavazta.[46] A szenátorok közül 13 republikánus, mind az 56 demokrata, és mindkét független a szerződés megkötése mellett voksolt.[47] Obama az amerikai ratifikációs folyamatot lezáró dokumentumokat 2011. február 2-án írta alá.[48]
2010. május 28-án terjesztette be a dokumentumot Medvegyev az állami dumának, mely testület július 6-án parlamenti meghallgatásokat tartott ezzel kapcsolatban a külügyminisztérium és a vezérkar képviselőinek jelenlétében. Július 8-án a duma védelmi bizottsága és a nemzetközi ügyek bizottsága azt javasolta, hogy a duma ratifikálja a szerződést.[forrás?]
Október 29-én a duma nemzetközi ügyek bizottságának elnöke,Konstantin Koszacseva dokumentumot visszakérte bizottsági meghallgatásokhoz azzal az indokkal, hogy az egyezmény nem korlátozza az USA aktivitását a rakétaelhárítás területén, illetve azt, hogy a nukleáris robbanófejekkel nem rendelkező ballisztikus rakétákat az egyezmény nem érinti. Ezzel egyidőben a szövetségi tanács elnöke, Szergej Mironov felvetette, hogy ne siessenek kijavítani vagy megszavazni a szerződést, hanem kövessék figyelemmel annak az amerikai szenátus előtti vitáját.[forrás?]
Miután az USA szenátusa ratifikálta, a szerződés formális interpretálását(reading) december 24-én tartották meg, majd az állami duma is az elfogadása mellett szavazott. Az állami duma a 2011. január 14-ei második interpretáció után jóváhagyta azt.[49] A 450 követből 349 szavazott a ratifikáció mellett.[forrás?]
A harmadik, egyben utolsó interpretációra 2011. január 25-én került sor. A ratifikáció mellett 350 küldött szavazott, 96 ellene, egy küldött pedig tartózkodott.[forrás?] Másnap a szövetségi tanács egyhangúlag elfogadta.[5][50]
2011. január 28-án Medvegyev aláírta a szövetségi gyűlés által elfogadott ratifikációs határozatot, amivel befejeződött az orosz ratifikációs folyamat.[6] A szerződés akkor lépett hatályba, mikorSzergej Lavrov orosz külügyminiszter és Hillary Clinton amerikai külügyminiszter átadták egymásnak a ratifikációs dokumentumokat aMüncheni Biztonsági Konferencia alkalmából való találkozójukon 2011. február 5-én.[1][5][6][51]
Az Új START szerződés meghatározott menetrendet ír elő az életbe lépésétől (2011. február 5.) számítva:[52]
Az Egyesült Államokban a ratifikáció körül vita alakult ki a 2010-es félidei választások kampánya során, majd az azt követő kongresszusi „béna kacsa” időszakban. Míg az egyik közvéleménykutatás szerint széles támogatottságot élvezett a ratifikáció,[53] addig egy másik szerint általános szkepticizmussal tekintett a nukleáris fegyverek csökkentésére.[54][55]Sablon:Unreliable source?
A Fegyverzetellenőrzési Szövetség (Arms Control Association, ACA) erőfeszítéseket tett a politikai támogatás megszerzéséért azzal érvelve, hogy szerződésre szükség van a helyszínen való ellenőrzéshez, és kiszámíthatóságot kölcsönöz az amerikai–orosz stratégiai kapcsolatoknak.[56] A szerződést támogató szervezetek közé tartozott az Amerikai Tudósok Szövetsége(Federation of American Scientists),[57] és Peter Wilk, a Fizikusok a Szociális Felelősségért(Physicians for Social Responsibility) szervezet lefegyverzési szakértője az Új START-ot „nélkülözhetetlennek” nevezte egy biztonságosabb világ, és az Oroszországgal való erősebb diplomáciai kötelékek biztosítása érdekében.[58]
A republikánus támogatói közé tartozottGeorge H. W. Bush korábbi elnök[59] és mind a hat korábbi republikánus külügyminiszter, akik támogató írásokat jelentettek meg aThe Washington Postban[60] és aThe Wall Street Journalban.[61] A szerződést támogatóRobert Kagan republikánus rovatvezető szerint a célkitűzései szerények voltak a korábbiSTART szerződéséihez képest, és nem szabadott elbuknia a pártok közötti ellentétek miatt. Kagan szerint a republikánusok ragaszkodása az amerikai nukleáris arzenál modernizálásához ésszerű volt, de ezt a szerződés akkori tartalma nem korlátozta.[62]
AHeritage Action, aThe Heritage Foundationhöz kapcsolódó pártfogói csoport volt az Új START legfőbb ellenzője a szenátusban egy petíciós kampányt folytatva és politikai rádióhirdetéseket sugározva a novemberi félidei választások előtt. Ennek eredményképpen sikerült megnyerniMitt Romney-t, a republikánusok valószínűsíthető elnökjelöltjének támogatását. Tom Daschle, a szenátus korábbi többségi frakciójának vezetője elismerően nyilatkozott róla, mivel sikerült pár republikánus szavazatot megnyernie (Romney elnökjelöltségének?).[63] Edwin Feulner, a The Heritage Foundation elnöke szerint az Új START szövege „határozottan” csökkenti az USA nukleáris fegyvereinek számát, de „nem szükségszerűen” csökkenti Oroszország esetében, és Oroszország fenntartja 10–1 arányú fölényét a taktikai nukleáris fegyverek terén, ezeket pedig a szerződés nem érinti.[64]
A szerződéssel szemben kritikus fegyverzetellenőrök közé tartozott Robert Joseph, a külügyminisztérium fegyverzetellenőrzési és nemzetközi biztonságért felelős helyettes államtitkára, valamint Eric Edelman, a védelmi miniszterhelyettes, akik arról írtak, hogy a szerződés gyengíti az USA védelmét.[65] Az FBI korábbi vezetője,James Woolsey azt mondta, hogy„az orosz követeléseknek tett engedmények nehézzé teszik a szenátus általi jóváhagyását az új szerződésnek.”[66]
Jon Kyl és Mitch McConnell szenátorok azt nehezményezték, hogy miközben a szerződés vitája folyt, addig nem volt meg a keret a következő generációs bombázóra(Next-Generation Bomber), holott ez a szerződés nem korlátozza ezt a platformot.[67][68]
A ratifikáció körüli szenátusi vita alatt James Inhofe szenátor (R-OK) azt mondta, hogy„Oroszország minden egyes velünk megkötött fegyverzetkorlátozási szerződésben csal”, mely kijelentésével felzúdulást keltett az orosz médiában.[69] Ezen felül voltak aggodalmak az USA által hadrendben tartható rakétavédelmi rendszereket érintő korlátozások lehetősége miatt.[70][71]
APentagon által az Orosz Föderáció stratégiai nukleáris erőit érintő jelentése úgy találta, hogy még amennyiben Oroszország csalna is, és teljesen meglepetésszerűen támadást intézne, akkor is csak„kevés, vagy semmilyen” hatással nem lenne az USA nukleáris megtorló képességeire.[72]
Az Új START tárgyalásai alatt a verifikáció volt az egyik legfontosabb, legjobban kidolgozott szempont a két állam között. Az Új START hatályba lépésétől mindkét fél ellenőrzéseket hajthatott végre a másiknál.[73] Mindketten 18 helyszínen végrehajtott ellenőrzést engedélyeztek a másiknak évente, melyeknek két típusa volt: 1-es és 2-es.[74] Az 1-es típusú ellenőrzések olyan katonai bázisokat érintettek, ahol csak hadrendben tartott szárazföldi interkontinentális ballisztikus rakéták (ICBM), tengeralattjáróra telepített ballisztikus rakéták (SLBM), vagy bombázók állomásoztak. A 2-es típusú ellenőrzések alá olyan létesítmények is tartoztak, melyek nem voltak hadrendben tartva. A szerződés az 1-es típusúból 10, a 2-es típusúéból 8 ellenőrzést engedélyezett évente. A felek mindössze 32 órával kellett, hogy előre jelezzék az ellenőrző csoportjuk érkezését.[75] 2011-től kezdve mindkét fél fokozatosan megkezdte a készleteinek csökkentését a szerződésben foglaltaknak megfelelően. 2018 februárjára, még jóval az erre kijelölt határidő előtt már mindkét fél elérte az előírt szinteket.[76]
Az aktuális összesített számokat és a nukleáris fegyverek helyszíneit a szerződés értelmében közzé tették.[75] 2011. május 13-án három korábbi amerikai tisztségviselő és két atomfegyverkezésellenes szakértő nyílt levelet küldött a két félnek azt kérve, hogy az információkat tegyék közzé az átláthatóság segítése, a bizalmatlanság csökkentése, és a nukleáris fegyverek ellenőrzési folyamatának más országokban való támogatása érdekében.[77]
| Állam | Hadrendben tartott interkontinentális ballisztikus rakéták (ICBM), tengeralattjáróra telepített ballisztikus rakéták (SLBM), és nehézbombázók | Hadrendben tartott robbanótöltetek – (ICBM, SLBM, nehézbombázók) | Hadrendben lévő, és hadrenden kívüli rakétaindítók (ICBM, SLBM), illetve nehézbombázók |
|---|---|---|---|
| Orosz Föderáció | 540 | 1549 | 759 |
| Egyesült Államok | 659 | 1420 | 800 |
A korábbiSTART I szerződés keretében nyilvánosságra hozott adatok.
| Állam | Hadrendben tartott interkontinentális ballisztikus rakéták (ICBM) és azok indítóállványai, hadrendben tartott tengeralattjáróról indítható rakéták (SLBM) és azok indítóállványai, hadrendben lévő nehézbombázók | Hadrendben tartott ICBM, SLBM, és nehézbombázók által szállított robbanófejek | Hadrendben tartott ICBM és SLBM robbanófejek | „Throw-weight of deployed ICBMs and deployed SLBMs” (Mt) |
|---|---|---|---|---|
| Orosz Föderáció[79] | 809 | 3,897 | 3,289 | 2,297.0 |
| Egyesült Államok[79] | 1,188 | 5,916 | 4,864 | 1,857.3 |
| Szállító járművek | Robbanófejek | |
|---|---|---|
| ICBM (összes) | 383 | 1,355 |
| R-36M UTTH / M2 (SS-18 M4/M5) | 68 | 680 |
| UR-100N UTTH (SS-19) | 72 | 432 |
| RT-2PM Topol mobil (SS-25) | 180 | 180 |
| RT-2PM2 Topol M siló (SS-27) | 50 | 50 |
| RT-2PM2 Topol M mobil (SS-27 M1) | 15 | 15 |
| RS-24 Yars mobil (SS-29 Mod-X-2) | 0 | 0 |
| SLBM (összes) | 10/160 | 576 |
| R-29 RL (SS-N-18) | 64 | 192 |
| R-29 RM (SS-N-23) | 48 | 192 |
| R-29 RMU Sineva (SS-N-23) | 48 | 192 |
| RSM-56 Bulava (SS-NX-30) | 0 | 0 |
| Bombázók (összes) | 77 | 856 |
| Tu-95 MS6 (Bear H6) | 32 | 192 |
| Tu-95 MS16 (Bear H16) | 31 | 496 |
| Tu-160 (Blackjack) | 14 | 168 |
| Stratégiai erők (összes) | 620 | 2,787 |
| Szállító járművek | Robbanófejek | |
|---|---|---|
| ICBM (összes) | 450 | 550 |
| Minuteman III W78/Mk12A | 250 | 350 |
| Minuteman III W87/Mk21 | 200 | 200 |
| SLBM (összes) | 288 | 1,152 |
| UGM-133A Trident II D-5 W76-0/Mk4 | 288 | 718 |
| UGM-133A Trident II D-5 W76-1/Mk4A | 50 | |
| UGM-133A Trident II D-5 W88/Mk5 | 384 | |
| Bombázók (összes) | 113 | 500 |
| B-2 | 20 | na |
| B-52H | 93 | na |
| B61-7 | na | 150 |
| B61-11 | na | |
| B-83 | na | |
| ALCM/W80-1 | na | 350 |
| Stratégiai erők (összes) | 851 | 2,202 |
2017. február 9-énDonald Trump amerikai elnök első telefonhívása alkalmával Vlagyimir Putyin orosz elnök érdeklődött az Új START meghosszabbításának lehetősége felől, amit Trump visszautasított azzal, hogy az túlságosan kedvező Oroszországra nézve, és„egyike az Obama adminisztráció által kitárgyalt számos rossz megállapodásnak.”[82]
AzINF-szerződésből való amerikai kilépés bejelentése aggodalmat keltett afelől, hogy lehetséges lehet-e az Új START meghosszabbítása.[83] Június 12-én Andrea Thompson, a fegyverzetellenőrzésért és nemzetközi biztonságért felelős külügyminiszter-helyettes(undersecretary of state for arms control and international security) ésSzergej Rjabkov orosz külügyminiszter-helyettes első alkalommal találkoztak 2017-et követően.[84] A megbeszéléseik tárgyát képezte egy sokoldalú szerződés megtárgyalásának fontossága, melyhez csatlakozhatna Kína, Franciaország és az Egyesült Királyság is. A kongresszus számos tagja írt levelet a Trump adminisztrációnak az Új START szerződés meghosszabbítása mellett érvelve, kiemelve annak fontosságát a nukleáris biztonság terén, és annak robusztus ellenőrzési rendjét.[85] Az USA és Oroszország delegáltjai 2019 júliusában Genfben találkoztak, hogy megkezdjék a tárgyalásokat a fegyverzetellenőrzési kérdésekben, közte azt, hogyan lehetne Kínát bevonni egy jövőbeni háromoldalú fegyverzetellenőrzési szerződésbe.[86] 2019. november 1-én Vlagyimir Leontyev, az orosz külügyminisztérium egyik képviselője állítólagosan azt nyilatkozta, hogy nem maradt elég idő Moszkva és Washington számára egy új szerződés megszövegezésére az Új START 2021-ben történő lejárta előtt.[87] 2019 decemberében Putyin nyilvánosan felkínálta az Egyesült Államoknak a szerződés meghosszabbítását bármilyen módosítás nélkül, és lehetőséget kínált az amerikai ellenőröknek az új orosz hiperszonikus fegyver, azAvangard megszemlélésére, melyre vonatkoztak az Új START korlátozásai.[88]
2020 februárjában a Trump adminisztráció bejelentette, hogy tárgyalásokat tervez folytatni Oroszországgal a nukleáris fegyverek ellenőrzésével kapcsolatosan, amire nem került sor Pompeo külügyminiszter azon kijelentése óta, hogy megkezdik a vitákat az Új START megújításáról.[89]
ACOVID-19 pandémia fényében a két fél felfüggesztette a rakétakilövő helyeken tartott ellenőrzéseket.[90]
2020 júliusában az USA és Oroszország tisztviselői találkoztak Bécsben a fegyverzetellenőrzési kérdések megvitatása végett. Az Egyesült Államok meginvitálta Kínát a csatlakozásra, de Peking egyértelműen közölte távolmaradási szándékát.[91] Az Egyesült Államok és Oroszország közötti egyeztetések folytatódtak, és ezek során az USA felvetette, hogy írjanak alá egy kötelező érvényű nyilatkozat ötletét. Ez megába foglalta volna egy új szerződés korvonalait, mely érintette volna az összes orosz nukleáris fegyvert és az Új START tartalmazta akkori folyamatos ellenőrzési és vizsgálati eljárást azzal a céllal, hogy Kínát bevonják egy jövőbeni szerződésbe.[92]
Október közepén Putyin felvetette a„jelenlegi egyezmény minden előfeltétel nélküli meghosszabbítását legalább egy évvel”,[93] de ezt Trump visszautasította. Ezután orosz tisztviselők hozzájárultak abba az amerikai javaslatba, hogy függesszék fel egy évre a nukleáris robbanófejek gyártását egy évre, és a szerződés hatályát is hosszabbítsák meg egy évvel. Morgan Ortagus, az amerikai külügyminisztérium szóvivője azt közölte, hogy„nagyra értékeljük az Orosz Föderáció hajlandóságát a nukleáris fegyverzetellenőrzés ügyében való előrelépést illetően”, és hogy az USA„kész azonnal találkozót tartani egy hiteles egyezmény véglegesítése érdekében.”[94]
Joe Biden amerikai elnök beiktatásának napján Oroszország szorgalmazta az új amerikai kormányzatot egy„konstruktívabb” megközelítésre az Új START meghosszabbításáról szóló tárgyalások kapcsán, és közben az amerikai külügyminisztérium azzal vádolta a Trump-adminisztrációt, hogy „önként és szándékosan” rombolta le a nemzetközi fegyverzetellenőrzési egyezményeket, utalva annak„kontraproduktív és nyíltan agresszív” tárgyalási módszereire.[95] A Biden-adminisztráció közölte, hogy törekedni fog a 2021 februárjában lejáró egyezmény öt évvel való meghosszabbítására.[96] Január 26-án Biden és Putyin egy telefonbeszélgetésük alkalmával ebben meg is egyeztek.[97]
Dmitrij Peszkov orosz kormányzati szóvivő azt nyilatkozta, hogy országa„a szerződés meghosszabbítása mellett áll”, és várja az amerikai javaslatok részleteit.[98] Január 27-én az orosz állami duma a meghosszabbítás mellett szavazott.[99] Február 3-án, öt nappal azt követően, hogy Putyin aláírta ezt a törvényt,Antony Blinken amerikai külügyminiszter bejelentette, hogy az USA formálisan beleegyezett a szerződés 5 évvel való meghosszabbításába, így az 2026-ig érvényben marad.[100]
2022 februárjában Oroszország megindította teljes körű invázióját Ukrajna ellen, ami feszültté tette az amerikai–orosz (egyben NATO–orosz) kapcsolatokat. 2022 novemberében az orosz külügyminisztérium elhalasztott egy megbeszélést az Egyesült Államokkal, melynek a tárgya az Új START ellenőrzéseinek a folytatása lett volna.[90][101][102] Az amerikai külügyminisztérium erre úgy reagált, hogy azt„készek átütemezni a lehető legközelebbi időpontra, minthogy az ellenőrzések folytatása prioritás a szerződés fenntartása szempontjából és a stabilitás eszköze.” Az orosz külügyminisztérium nem adott magyarázatot a késlekedésre.
2023. február 21-én a szövetségi gyűlés előtt megtartott elnöki beszédében bejelentette, hogy Oroszország felfüggeszti a részvételét az Új START szerződésben, és Oroszország nem fogja megengedni az Egyesült Államoknak és a NATO-nak a nukleáris létesítményeinek megszemlélését. A beszédében azt állította, hogy az Egyesült Államok új nukleáris fegyverek fejlesztésén dolgozik, és figyelmeztetett arra, hogy az amerikaiak részéről végrehajtott bármiféle nukleáris fegyver tesztelésére Oroszország a saját fejlesztésével és tesztelésével fog reagálni.[10][103] Putyin amiatt is panaszkodott, hogy a francia és brit nukleáris fegyverekre a szerződés nem vonatkozik. Szergej Markov, az Orosz Politikai Tanulmányok Intézetének vezetője azt mondta, hogy„amennyiben Washington nem hallgat most Moszkvára, akkor ez Putyin figyelmeztetése arra, hogy [teljesen] kilép a szerződésből. Pár éven belül kolosszális fordulat állhat be, ami katasztrofális mértékben csökkentheti az Egyesült Államok nukleáris biztonságát.”[104]
Február 21-én Antony Blinken külügyminiszter azt mondta, hogy az orosz elnök döntése„igazán szerencsétlen és nagyon felelőtlen egyben,” mígJens Stoltenberg, a NATO főtitkára azt mondta, hogy„határozottan biztatom Oroszországot a döntésének újragondolásában, és a meglévő egyezmények tiszteletben tartására.”[104]
Február 22-én egy orosz rangidős katonatiszt bejelentette, hogy Oroszország tartani fogja magát a nukleáris fegyverek terén megegyezett korlátozásokhoz, és tájékoztatni fogja az Egyesült Államokat a hadrendjében bekövetkezett változásokról.[105]
Március 29-én Szergej Rjabkov bejelentette bejelentette az értesítési folyamat végét a következőkkel:”Nem lesz egyáltalán semmiféle értesítés… Minden értesítés, mindenféle értesítés, minden a szerződésből következő tevékenység fel lesz függesztve és nem lesz végrehajtva függetlenül attól, hogy az USA milyen állást foglal.”[106]
Ugyanezen a napon az orosz védelmi minisztérium azt jelentette, hogy„megkezdte aJarsz interkontinentális ballisztikus rakétarendszerével és több ezer fős sereggel a hadgyakorlatait.”[107][108]
Március 30-án Szergej Rjabkov bejelentette, hogy„Moszkva továbbra is értesíteni fogja az Egyesült Államokat mindenféle interkontinentális vagy tengeralattjáróról történő rakéta indításáról annak ellenére is, hogy felfüggesztette részvételét a két ország közötti utolsó megmaradt nukleáris fegyverzetellenőrzési szerződésben”, mely az 1988-asINF-szerződésen alapszik:„Rjabkov azt mondta, hogy Oroszország a szerződésben való részvételének felfüggesztése ellenére ígéretet tett arra, hogy tartja magát a robbanófejeket érintő korlátozásokhoz, és folytatni kívánja egy 1988-as egyezmény végrehajtását a rakétaindításokra vonatkozó értesítésekre vonatkozólag.”[109]
Június 2-án az Egyesült Államok visszavonta az orosz nukleáris ellenőrök vízumát, mely lépést„jogos ellenintézkedésnek” tituláltak a szerződés Oroszország általi„folyamatban lévő megsértésére.”[110]
A kikötései alapján az Új START-ot nem lehetett meghosszabbítani 2026. február 5-öt követően. 2025 szeptemberében Vlagyimir Putyin kijelentette, hogy Oroszország készen áll a szerződés korlátozásait annak lejárta után egy évig szem előtt tartani, egészen 2027. február 5-ig, feltéve, hogy az Egyesült Államok egy hasonló elköteleződést tesz, és óvakodik olyan cselekedetektől, melyek – Oroszország szemében – aláássák a stratégiai egyensúlyt, beleértve a rakétaelhárítás bővítését.[12]
Az Egyesült Államok nem adott formális választ arra, hogy elfogadja, avagy elutasítja-e a javaslatot. Donald Trump amerikai elnök pozitívan fogadta a nukleáris önmérsékletet 2025 végén, de nem állt ki az Új START rendelkezéseiben foglalt korlátozások folytatásának betartása mellett. 2026 januárjában úgy nyilatkozott, hogy a szerződés lejárta nem számít prioritásnak, és hogy meg lehet egyezni egy új szerződésről.[12]
Orosz tisztségviselők arra figyelmeztettek, hogy az Új START lejárta helyettesítő szerződés nélkül növeli a stratégiai kockázatokat, mivel így az USA és Oroszország jogilag kötelező érvényű egyezmény nélkül marad, mely átláthatóságot biztosítana a stratégiai nukleáris arzenáljukkal kapcsolatban. 2026. február 4-én az orosz külügyminisztérium úgy nyilatkozott, hogy formális amerikai válasz nélkül Oroszország a szerződésben foglalt kötelezettségeket nem fogja kötelező érvényűnek tekinteni, és a jövőbeni cselekedeteit a stratégiai környezet alakulásához fogja igazítani, míg megfelelő körülmények között nyitott lesz jövőbeni diplomáciai elköteleződésre.[12]
Az orosz külügyminisztériumazt nyilatkozta, hogy az Orosz Föderáció„szándékában áll felelősen és önuralommal cselekedni”, és figyelmeztetett, hogy Oroszország felkészült kész„határozott ellenintézkedéseket” foganatosítani, ha nemzeti biztonságát veszélyeztetettnek érzi.[111]
Marco Rubio amerikai külügyminiszter egy olyan új szerződés megkötésének szükségességét hangsúlyozta, melyhez Kína is csatlakozik.[111]
António Guterres ENSZ-főtitkár sürgette Oroszországot és az Egyesült Államokat, hogy hozzanak tető alá egy újabb nukleáris fegyvereket érintő fegyverzetellenőrzési szerződést.[111]
XIV. Leó pápa a szerződésben érintett két országot felszóllította, hogy tegyen meg mindent egy újabb fegyverkezési verseny megelőzésére.[111]
