Jelenlegi területe csak egy apró részét képezi az ókorban a Közel-Kelet nagy területeit uraló örmény civilizációnak,Armeniának, amely hatalmának csúcsán három tengert is érintett, aFekete-tenger délkeleti partvidékétől egészen aFöldközi-tengerig, aKaszpi-tengerig és azUrmia-tóig befolyása alá vonta a területeket.
A szomszédos országok állandó támadásaitól meggyengült örmény állam végül elveszítette függetlenségét és évszázadokon átoszmán és perzsa fennhatóság alatt állt. Az ország keleti részét a 19.századbanOroszország csatolta magához, míg a nyugati területek továbbra is török kézen maradtak. Azelső világháború évei alatt zajlott le a mai napig a legnagyobb nemzeti tragédiájukként számon tartottörmény népirtás, amelynek során az oszmán hatóságok mintegy 600–800 ezer örményt gyilkoltak meg. 1918-ban az ország kikiáltotta függetlenségét, azonban azElső Örmény Köztársaságot aszovjetek gyorsan elfoglalták és a kommunista államszövetséghez csatoltákÖrmény SZSZK néven. 1991-ben nyerte el függetlenségét. Ezután támogatta a szinténörmények lakta szakadár köztársaság,Hegyi-Karabah függetlenségét, emiatttöbb háborút is vívott a szomszédos,muszlim Azerbajdzsánnal. A legutóbbi,2023-as összecsapásból az azeriek kerültek ki győztesen és a terület Azerbajdzsán része lett.
Az ország 90%-a 1000 méternél magasabban van;[5] átlagmagassága 1800 méter. Legmagasabb pontja a 4090 méteresAragac vulkán.
Geológiai és domborzati viszonyai alapján három tájra osztható[6]:
az északi és északkeleti részen aKis-Kaukázus egyes részei. Legnagyobb hegységei a Gugarac-hegység(Csatin-csúcs, 2244 m) és a Murguz-hegység(Murguz-csúcs, 2993 m);
nyugati és déli nagy részét azÖrmény-felföld foglalja el. ASzeván-tótól északra Szeván-hegység emelkedik;
délnyugati, török határ menti tája az Ararát-síkság, amely a Középső-Araksz árkának északi része.
AzArarát, az Örmény-felföld legmagasabb hegye, az örmények nemzeti szimbóluma a mai Örményországon kívül,Törökország területén emelkedik.
Mérsékelt övezetikontinentális éghajlatát nagy hőmérsékleti ingás és kevés csapadék, sokszor száraz időjárás jellemzi.[6] Éghajlatát a hegységek jelenléte jelentősen befolyásolja, az éghajlati jellemzők atengerszint feletti magassággal együtt változnak. AFöldközi-tenger és aFekete-tenger felőli nedves légtömegek ritkán érik el az országot, ezért a csapadékmennyiség viszonylag kicsi, és jelentős az éves hőingás. A téli hónapok középhőmérséklete 0 °C körül van, míg a júliusi középhőmérséklet meghaladja a 25 °C-ot. Az éves csapadékmennyiség az alacsonyabban fekvő részeken 250 mm, de a magas hegységekben eléri a 800 mm-t is. Az ország területén mért legmagasabb hőmérséklet 42 °C (Armavir, 2016. július 21.), a legalacsonyabb hőmérséklet -33 °C (Gavar, 1950. január 16.).[7]
Az ország nagy kiterjedésű fennsíkjaitsztyeppvegetáció uralja. Az állományalkotó füvek (ált.csenkeszfajok) éssások mellett gyakoriak a hagymás, gyöktörzses éspillangósvirágú növények. A völgyek természetes növénytakaróját csaknem teljesen kiirtották, helyükön mezőgazdasági termelés folyik. Az ország területének 14%-át borítják a folyókat kísérőgalériaerdők ill. kontinentális lombhullató erdők (2006).[6]
Faunájára az európai fajokon kívül az ázsiai elterjedésű fajok benyomulása jellemző. A Kis-Kaukázus kiemelkedő hegyláncai és fennsíkjai bennszülött fajokban gazdagok. A ragadozókat afarkas, azaranysakál, abarnamedve és atigrisgörény képviseli. A párosujjú patások közül előfordul agímszarvas, azőz, azerge, abezoárkecske és azázsiai muflon.[6]
Az országban természetvédelmi minisztérium működik. Megadóztatják a levegő, a vizek és a talaj szennyezőit. Hivatalosan 60 szeméttelep van. A szelektív hulladékgyűjtés, a hulladék újrahasznosítása megoldatlan.[8]
Örményország a történelem előtti idők óta lakott, vannak, akik szerint itt volt abibliaiÉdenkert. Örményország egy fennsíkon fekszik azArarát-hegy szomszédságában, ahol a zsidó-keresztény hagyomány szerintNoé bárkája földet ért, avízözön levonulása után.
Az örmény hagyomány szerint ők Noé három fia közül a legkisebbnek,Jáfetnek a leszármazottai.[10] Jáfet egyik unokája volt Togarmah, akinek a fiaHajk, az ősatya (Noé ükunokája) volt Örményország legendás megalapítója.
E hagyomány szerint i.e. 2492. augusztus 11-én Hajk a Van-tó partján vívott csatában legyőzte és megölte Babilón királyát, Belt és ettől - a több mint 4500 évvel ezelőtti - naptól számítják a független Örményország létrejöttét.
Örményország Hajkról kapta az örmény nevét,Hajasztán-t; illetve az ő fiáról, Armenakról a külföldön elterjedtArmenia nevet.
A régészek kétségbevonhatatlan bizonyítékokat találtak arra, hogy Örményország és az Örmény-felföld az emberi civilizáció kezdetei óta lakott. 8000 évvel ezelőttől i. e. 1000-ig nyílhegyeket, baltákat és késeket készítettek ittrézből,bronzból majdvasból és kereskedtek vele a környező vidékekkel, ahol ezek a fémek sokkal nehezebben voltak hozzáférhetők. Talán Örményország asumer feljegyzésekben említettAratta (Ararát, lásdEnmerkar és Aratta ura), bár ezt kevesen támogatják, inkább Dél-Irán, vagyElám bizonyos térségeit valószínűsítik. Ha van is köze az Ararátnak Arattához, akkor az inkább a földrajzi nevek hurcolásával kapcsolatos.
I. e. 600 körül az örmény királyságot az Orontida dinasztia alapította, amely számos helyi dinasztiára bomolva i. sz. 428-ig létezett. A királyság hatalmának csúcsánII. Tigranész alatt volti. e. 95-66 között, akkor a régió leghatalmasabb királysága volt. Történelme során az örmény királyság hol független volt, hol autonómiát élvezett különböző átmeneti birodalmakban. Földrajzi helyzete okán, hogy két kontinens határán fekszik, számos inváziót kellett átélnie Örményországnak: jöttek azasszírok, agörögök, arómaiak, abizánciak, azarabok, amongolok, aperzsák, atörökök, azoroszok.
Garni ókori görög temploma
Örményországban keresztény közösségek voltak már 40 után, azután301-ben a világon először itt lettállamvallás akereszténység.[11] Különböző pogány közösségek voltak itt a keresztények előtt, de mind áttértek a misszionáriusok hatására.IV. Tiridatész (ur.:298 k. –324 k.) volt az a király, aki krisztianizálta népét, áttérése 10 évvel megelőzte a római birodalombanGalerius türelmi rendeletét és 36 évvelNagy Konstantin megkeresztelkedését.
Az örmény királyság438-as bukása után Örményország aSzászánida Birodalmon belül volt autonóm terület. Ez a451-es örmény lázadás után lett végleges, amikor az örmények keresztény kormányzatot kaptak, míg a többi szászanida területet a perzsák közvetlenül kormányozták. Ez a rendszer a630-as évekig maradt fenn, amikor a szászanida Perzsiát azarabok elfoglalták.
7. századi Zvartnots katedrális romjaiAmberd középkori várának romjai, a háttérben egy örmény ortodox templommal
A szászánida kor után Örményországban az Örmény Emirátust szervezték meg, amely autonóm fejedelemség volt az arab birodalmon belül, egyesítette mindazokat az örmény területeket, amelyek korábban a bizánci birodalomhoz tartoztak. Az örmény hercegek uralmát elismerte akalifa és a bizánci császár is. Az Arminiyának nevezett adminisztratív egység része volt, amelybe beletartozottGrúzia és akaukázusi Albania egy része is, a központja pedig Dvin örmény város volt. Ez a fejedelemség 884-ig létezett, amikor Örményország visszanyerte függetlenségét a gyengülő araboktól.
Az újra felemelkedő örmény királyság ura aBagratuni-dinasztia volt, és 1045-ig állt fenn. Örményország számos területe elkülönült független királyságokban és fejedelemségekben, amelyek azonban elismerték a bagratida királyok főségét. Ilyen volt Vaspurakan királyság az Artsruni-dinasztia uralma alatt.
1045-ben aBizánci Birodalom meghódította a bagratida Örményországot. Más örmény államok is bizánci ellenőrzés alá kerültek. A bizánci uralom rövid életű volt,1071-ben amanzikerti csatában aszeldzsuk törökök megverték Bizáncot és meghódították Örményországot, létrehozták a Szeldzsuk Birodalmat. Hozzátartozóinak meggyilkolása után a halál vagy szolgaság elől menekült II. Gagik, Ani királya, akit az örmények Roupennek neveznek. Alattvalói egy részével behúzódott aTaurus hegységbe, azután pedigKilikiába,Tarsusba ment. Az ottani bizánci kormányzó elismerte őt Kis-Örményország (Kilikia) királyának, amit ez az aktus hozott létre.
Hamarosan a szeldzsuk birodalom is megindult az összeomlás felé. A korai 1100-as években egy, a Zakarid nemesi családból származó örmény herceg félfüggetlen örmény fejedelemséget hozott létre Észak- és Kelet-Örményországban, ez a zakarida Örményország. Az Orbelian arisztokrata család a zakaridák mellett osztozott a hatalomban az ország sok részén.
Az 1230-as években a mongolilhánok meghódították a zakarida fejedelemséget, majd Örményország többi részét is. A mongol hódítás egyike volt a közép-ázsiai népek 1200-as évektől az 1400-as évekig tartó támadásainak. A súlyos pusztítások után Örményország lehanyatlott. Az 1500-as években a törökök és aszafavida Perzsia megosztotta egymás között Örményországot.
Atörök uralom alatti örményeknek bizonyos autonómiát adtak településeiken és viszonylagos békében éltek a birodalom többi népével, beleértve a törököket. Keresztényként egy szigorúan muszlim társadalmi rendben, az örmények súlyos diszkriminációnak voltak kitéve. Amikor több jogot kezdtek követelni a török államtól,II. Abdul-Hamid szultán válaszul tömegmészárlásokat szervezett az örmények ellen 1894 és 1896 között, amikor különböző becslések szerint 80 000–300 000 ember pusztult el. Ezt a szultán neve után nevezik hamidi mészárlásnak, és ő a „véres szultán” csúfnevet kapta a világban.
Az Oszmán Birodalom összeomlásának a kezdete az ifjútörök forradalom volt1908-ban, amely megdöntötte Hamid szultán trónját. Az örmények annak is örültek, hogy az Egység és Haladás Bizottsága másodosztályú státust biztosított nekik. Az örmény reformok részeként 1914-ben a velük kapcsolatos kérdések megoldására főfelügyelőt neveztek ki.
Ebben a szócikkben egyes szerkesztők szerintsérül a Wikipédia egyik alappillérének számító, úgynevezettsemleges nézőpont elve, vagy egyes megfogalmazásaireklámízűek (avita részleteihez lásd avitalapot).|Ha nincs indoklás sem itt a sablonban, sem a vitalapon, bátran távolítsd el a sablont!
Azelső világháború kitörésekor mintegy kétmillió örmény élt azOszmán Birodalom területén. Azörmény népirtás, amit a török hivatalos szervek máig nem ismernek el népirtásként, a szultán ellen harcolóifjútörök mozgalom nevéhez fűződik. Bár az örmények sokszor segítették a szultán elleni harcukat, 1915 tavaszán az ifjútörökök, fegyveres erőik felügyeletével, akeresztény örmény férfiakat munkaszolgálatra hívták be, s ott szisztematikusan megölték őket. A török kormány1915 és1918 között lényegében irtóhadjáratot szervezett az örménykisebbség ellen, amelynek tagjaitdeportálás, vagyonelkobzás, kínzás, tömegmészárlás és éhínség sújtotta. Agenocídium emléknapja az örmények számáraáprilis 24-e.1915-ben ezen a napon az Ifjú Törökök vezette kormány 200 örmény vezetőt tartóztatott leIsztambulban, és ezzel elkezdődött az örmények elleni megtorlás. A régóta tervezett intézkedések az örmény férfinépesség elgyengítését és megsemmisítését célozták, és csupán az első fejezetét jelentették az örmény genocídiumnak, amely egy darabig titokban folyt. Az áprilisi tömeges letartóztatások a fővárosban viszont ráirányították a figyelmet a népirtásra, hiszen az intézkedések az örmény kisebbség legismertebb személyeit sújtották. A következő napokban még százak jutottak ugyanerre a sorsra. Az elfogottakat anatóliai börtönökbe vitték, és egyszerűen kivégezték. A török hadseregbe besorozott örmény katonákat már korábban lefegyverezték, és munkaszolgálatra vezényelték. Az otthon maradottak esetében a férfiakat és a nőket különválasztvakoncentrációs táborokba vagy a sivatagba hajtották, ahol éhen haltak, majd javaikat elkobozták. Előfordult várandós nők és gyermekek keresztre feszítése is.
Az első világháború vége felé az atrocitások ideiglenesen enyhültek, hogy aztán1920 és1923 között újra fellángoljanak. A népirtás során becslések szerint 1,5–2 millió örmény vesztette életét.
Örményország rövid életű függetlenségét háború, területi viták, Törökországból érkező menekültek tömeges befogadása, járványok és éhínségek jellemezték. AzAntant-hatalmak, hogy gyengítsék Törökországot, az új örmény államnak segélyeket adtak és más módon is támogatták.
A győztes Antant elhatározta a Török Birodalom felosztását. Asèvres-i békeszerződésben (1920. augusztus 10.) a győztes hatalmak elismerték Örményországot és területeket csatoltak hozzá. Ezt hívják „Wilsoni Örményországnak”, azEgyesült Államok akkori elnöke,Woodrow Wilson nyomán. Ezt a békét azonban elvetette a török nemzeti mozgalom és sohasem lépett hatályba. A MusztafaKemál Atatürk által vezetett mozgalom a béke aláírása miatt eltávolította a szultánt, önmagát nyilvánította Törökország legitim kormányának, a kormány székhelyétIsztambulbólAnkarába helyezte. Mindezek következtében felvetődött, hogy Örményország azEgyesült Államok népszövetségi mandátumterülete lehetne. Ebből azonban semmi sem lett.
1920-ban zajlott le a heves török-örmény háború, amely az alexandropoli békével (1920. december 20.) ért véget. A béke következtében Örményország leszerelte majdnem a teljes hadseregét, elvesztette háború előtti területének felét és a teljes Wilsoni Örményországot. Egyidejűleg a szovjet 11. hadsereg GrigorijOrdzsonikidze vezetésével megszállta Örményországot. Ezt november 29-én Karavanszarajnál (a mai Ijeván) kezdték és december 4-én elérték Jerevánt. Ezzel a rövid életű örmény köztársaság összeomlott.
A Kaukázusontúli Szocialista Szövetséges Tanácsköztársaság1922-től1936-ig állt fenn, amikor is szétosztották három különálló szovjet szocialista köztársaságra (Örményország, Azerbajdzsán, Grúzia).
Örményországban viszonylagos stabilitás volt a szovjet uralom alatt. Gyógyszer, élelmiszer és egyéb ellátmány érkezett Moszkvából, a szovjet uralom gyógyírt jelentett a Török Birodalom utolsó éveinek zavarai után. Ez nem vonatkozott az egyházra, amelyet üldöztek a szovjet uralom alatt is.Lenin halála után, amikorSztálin szerezte meg a hatalmat, újrakezdődött a rettegés időszaka az örmények számára. A Szovjetunióban élő többi kisebbséghez hasonlóan az örmények közül is tízezreket kivégeztek vagy deportáltak a sztálini nagy tisztogatások idején.
A félelem csökkent, amikor1953-ban Sztálin meghalt, ésNyikita Hruscsov lett a Szovjetunió új vezetője. Gyorsan javult az élet Szovjet Örményországban is. Az egyház, amely sokat szenvedett Sztálin idejében,1955-ben,I. Vazgen hivatalba lépésével, újjáéledt.
1967-ben felavatták az örmény népirtás emlékművét Jerevánban, a Hrazdan-szurdok felett. A tragikus események 50. évfordulóján, 1965-ben itt tömegtüntetés volt. Az 1980-as években,Gorbacsov idejében, a glasznoszty és a peresztrojka idején, az örmények azok miatt a környezeti károk miatt léptek fel, amelyeket a szovjet időkben épült gyárak okoztak.
Feszültség alakult ki Örményország és Azerbajdzsán közöttHegyi-Karabah miatt. Szovjet-Örményország súlyos károkat szenvedett az 1988-as földrengésben. Gorbacsov képtelensége az örmény problémák (különösen Karabah ügyének) megoldására sok örmény illúzióvesztéséhez vezetett, nőtt a vágy a függetlenségre. Azerbajdzsánban (Szumgait) nyílt pogrom keretében örményeket öltek. Ezzel kiéleződött az örmény-azeri viszony.
1990 májusában létrehozták az Új Örmény Hadsereget, amely a Szovjet Hadseregtől elkülönült védelmi erőként szolgált. Összeütközés tört ki az Új Örmény Hadsereg és a szovjet belbiztonsági csapatok között Jerevánban, amikor az örmények megemlékeztek az Örmény Demokratikus Köztársaság 1918-as megalapításáról. Öt halott volt, amikor a belbiztonsági csapatok éles lőszerrel lőttek a vasútállomásnál. Tanúk szerint a belügyi csapatok túlzott erőt használtak és szították az összetűzést. Az örmény milicisták és a szovjet csapatok között egy másik tűzharcnak 26 halálos áldozata volt egy, a fővároshoz közeli településen. 1991. március 17-én Örményország, a balti államokhoz, Grúziához ésMoldovához hasonlóan, bojkottálta azt a népszavazást, amelyen a szavazók 78%-a egy megreformáltSzovjetunió fenntartása mellett szavazott.
1991-ben aSzovjetunió felbomlott. Örményország volt – aBaltikumon kívül – az első köztársaság, amely kivált, augusztus 23-án. 1991. szeptember 21-én népszavazást tartottak az országban a függetlenségről és a szavazók 99%-a támogatta Örményország Szovjetunióból való kiválását. Szeptember 23-án elfogadták az "Örményország állami függetlenségéről szóló nyilatkozatot".[2]
A kezdeti éveket gazdasági válság jellemezte, ésnyílt háború tört kiAzerbajdzsán ésHegyi-Karabah örmény lakossága között. A gazdasági nehézségek oka is a karabahi konfliktus volt, mert az azerbajdzsáni kormányzat úgy gyakorolt nyomást Örményországra, hogy leállította a vasúti és légi közlekedést Azerbajdzsán és Örményország között. Ezzel megbénult az örmény gazdaság áruinak 85%-át szállító vasúti forgalom.1993-banTörökországAzerbajdzsán támogatására csatlakozott a blokádhoz.
Karabahban1994-ben orosz közvetítéssel tűzszünetet kötöttek. A háborúban a karabahi örmények csapatai elfoglalták Azerbajdzsán nemzetközileg elismert - örmény autonóm- területének 14%-át, benne magával Karabahhal. Azóta folynak a béketárgyalások Örményország ésAzerbajdzsán között azEurópai Biztonsági és Együttműködési Szervezet közvetítésével, máig sikertelenül. Mindkét ország gazdasága megszenvedi a végleges megállapodás hiányát és Örményország határai zárva vannak Azerbajdzsán és Törökország felé.
A 21. századba belépve Örményország számos nehézséggel szembesült. A magas munkanélküliség ellenére volt bizonyos gazdasági fejlődés.
2020-banHegyi-Karabah területéért újra háború tört ki közte és a szomszédos muszlim lakosságú Azerbajdzsán között, amelyből az azeriek kerültek ki győztesen.
Armen Szargszján, a köztársaság 2018. április 9-étől hivatalban lévő elnöke 2022. január 23-án bejelentette, hogy lemond, mert az elnöknek nincsenek meg az eszközei, nincs elegendő felhatalmazása ahhoz, hogy befolyásolni tudná a bel- és külpolitika alapvető folyamatait.[12]
Azerbajdzsán2023-ban felújította a háborút, amit őterrorellenes műveletnek nevez. A harcoknak eddig tucatnyi halottja és sebesültje van.[13] Örményországban az újabb háború belpolitikai válságot idézett elő, mert aNikol Pasinján vezette kormány nem szándékozik közbelépni. A karabahi fegyveres erők tehetetlenek a jobb fegyverzettel bíróazeri hadsereggel szemben.[14] Jeravánban kormányellenes tüntetések kezdődtek, amelyek az Azerbajdzsán elleni azonnali fellépést és/vagy pedig Pasinján távozását követelik.[15]
Örményország államformája a köztársaság. A függetlenség utáni új alkotmányt 1995-ben népszavazáson fogadták el. A jelenleg hatályos örmény alkotmányt 2005-ben fogadták el, amely némileg módosította az 1995-ös alkotmányt. Az alkotmány alapján Örményország elnöki köztársaság, amelyben a köztársasági elnök nevezi ki a miniszterelnököt, illetve iktatja be vagy menti fel a kormány tagjait.[17]
2015. december 6-ánnépszavazást tartottak az országban az alkotmány módosításáról,[18] azzal a céllal, hogy az országparlamentáris köztársasággá váljon.[19] A népszavazáson a szavazók több mint 50%-a vett részt, és 63,35%-os arányban elfogadták a tervezett változtatásokat.[20]
A vulkáni kőzetekben képződött termékeny talajokongyapotot,szőlőt,dohányt és citrusféléket termesztenek. Területének nagy része öntözésre szorul. Mezőgazdasága nagyobbrészt oázis jellegű: elsősorban a vízlelőhelyek környékén, a csatornák vidékén létesült.[24]
Jereván környékének borászata és konyakkészítése világszerte ismert.
Főbb ágazatok:[23] fémfeldolgozás, gépgyártás, kötött ruházat készítése, vegyi anyagok gyártása, mikroelektronika, ékszergyártás, élelmiszer-feldolgozás, konyakkészítés, bányászat.
Jelentős a gépgyártás és az elektronikai ipar. Akézműiparnak (szőnyegszövés, aranyművesség) nagy hagyományai vannak. Gazdag ásványkincsvagyona (főként színesfémércek:réz,cink,arany,ólom) ad alapot az ipar vezető ágazatának, a fémfeldolgozásnak.
A 2022-es orosz-ukrán konfliktus elől menekülők jelentős beáramlása az Örményország és Grúzia gazdaságára is érezhető hatást gyakorolt. Az Örményországba és Grúziába érkezett oroszok száma több tízezerre becsülhető. Az érkezők többsége a két ország legnagyobb városaiban, mint Jereván és Tbiliszi telepedett le, ami gyors bérleti és ingatlanár-emelkedést eredményezett. Például Jereván központjában egy kétszobás lakás bérleti díja egy év alatt jelentősen, akár 50%-kal emelkedett, míg Tbilisziben a lakásbérlésből származó állami bevételek 22,5%-os növekedést mutattak.[25][26]
Bár az infláció kihívásokat jelent a helyiek számára, ez a gazdasági pezsgés fellendítette a helyi vállalkozásokat, különösen a vendéglátó- és turizmusipart. Gyumriban, Örményország második legnagyobb városában például a kávézók és bárok forgalma állandóan magas, amely korábban csak ünnepnapokon volt jellemző.[27]
Mindazonáltal a lakosság megosztott az új helyzetről: egyesek üdvözlik az érkezők által generált gazdasági növekedést, míg mások nehézségeket tapasztalnak az árak emelkedése és a lakások elérhetetlensége miatt. Összességében az orosz emigráció közvetlen és jelentős hatással van a két ország ingatlanpiacára és társadalmi dinamikájára, ami hosszú távon változást hozhat a helyi gazdaságban és közösségekben.[25][26][27]
Az örmény, akárcsak a többi kaukázusi nép, igen vendégszerető. A vendégtörvény nem olyan szigorú, mint Grúziában, a hagyományos szokások alól a külföldi mentesül; nem kell minden pohárköszöntőnél fenékig kiinnia a borát, s hozzájárulást sem kell kérnie ahhoz, hogy szólhasson. Ha vendégségben vagyunk, tetszésünket, elégedettségünket általánosságban fejezzük ki, könnyen előfordulhat ugyanis, hogy ami nagyon megtetszett, azt nekünk ajándékozzák. Így írja elő ugyanis az ősi hagyomány, visszaélni azonban nem illik vele. Ha a társaság nőtagjai különvonulnak, ne erőltessük, hogy vegyenek részt a férfiak társalgásában. A nőket különös tisztelet övezi, s az erkölcsi normák szigorúak. Mint általában keleten, megkövetelik, hogy az asszony legyen nagyon tartózkodó az idegenekkel.[24]
Képek
Jereván operaházaVagarsapat székesegyházaVagarsapatGandzasar kolostorHaghpat-kolostorSzt. HripsimeGeghard kolostorának főtemplomaGeghard kolostortemplomának belsejeGeghardKék–mecset, JerevánEmberek hagyományos ruhában, SasnashenNépzenészekNépzenészekHagyományos örmény táncosokÖrmény csipke
Az örmény konyha hasonlít a többi kaukázusi népéhez. Az ételek kevésbé fűszeresek, mint Grúziában, az édességek választéka nem olyan nagy, mint Azerbajdzsánban. Ízesítésre gyakran használják a fokhagymát.[24]
1 AzEurópai Unió tagja 2 Európán kívüli függőségekkel és területekkel is rendelkezik 3 FöldrajzilagDélnyugat-Ázsiához tartozik, de az Európai Unió tagja 4 Földrajzilag a területe nagyobb vagy döntő része Ázsiához tartozik 5 FöldrajzilagDélnyugat-Ázsiához tartozik, de szociológiai és politikai tekintetben Európa része. 6 FöldrajzilagÉszak-Amerikához tartozik, de politikailag a Dán Királyság része
1 Földrajzilag Ázsiához tartozik, de gyakran Európához tartozónak számítják 2 Földrajzilag Ázsiához és Európához is tartozik 3 Földrajzilag Ázsiához tartozik, de gyakran Óceániához tartozónak számítják
.jpg)
.jpg)
_(hy).png)
.JPG)
_without_national_boundaries.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
