Az egyes levelek élettartama az örökzöldekben néhány hónaptól (a levélváltás folyamatos, a növény állandóan új leveleket növeszt és lehullajtja a régieket) több évtizedig (30 évnél is több asimatűjű szálkásfenyő(Pinus longaeva) esetében) terjedhet.[1]
Különleges esetnek tekinthető aleplesmagvúak közé tartozó,Namíbia címerét is díszítőWelwitschia mirabilis, egy sivatagi növény, amely mindössze két levelet növeszt, ami a növény élete során folyamatosan nő és széttagozódik; a levél csúcsi része fokozatosan elhasználódik, így a levél szövetének élettartama kb. 20-40 évre tehető.
Alombhullató növények általában egyhideg vagyszáraz évszakhoz alkalmazkodva hullajtják le az összes levelüket. Így a trópusi esőerdők növényzete nagyrészt örökzöld, leveleiket folyamatosan váltják az év folyamán ahogy azok elöregednek. Az időszakonként száraz éghajlatok növényei örökzöldek vagy lombhullatók is lehetnek. Ameleg mérsékelt öv alatt is a legtöbb növény örökzöld. Ahideg mérsékelt övben kevesebb növény örökzöld, az örökzöldek pedig elsősorban afenyőalakúak közé tartoznak – aszéles levelű növények közül kevés örökzöld tudja elviselni a dermesztő, −30 °C alatti hidegeket.
Olyan területeken, ahol a lombhullató életforma indokolt (például van hideg vagy száraz évszak), az örökzöld növények legtöbbször a tápanyagokban szegénytalajhoz alkalmazkodnak. A lombhullató növények teljes lombváltásukkor sok tápanyagot vesztenek, amit a talajból kell pótolniuk. Ha a talajban kevés a tápanyag, az örökzöld életforma előnyösebb. Melegebb éghajlatokon egyesfenyő- ésciprusfélék rossz minőségű vagy bolygatott földeken nőnek.
A nem tűlevelű örökzöld fajokat is tartalmazórododendron nemzetség számos örökzöld faja él erdőkben, de általában az erősen savanyú talajokat preferálja, ahol a tápanyagokat nehezebben felszívhatóak. Atajgákon túl hideg van ahhoz, hogy a szerves anyagok gyorsan lebomoljanak, így a talaj tápanyagai szintén nehezebben értékesíthetők a növények számára, megint csak az örökzöldeket helyezve előtérbe.
Mérsékelt éghajlaton az örökzöldek különböző módszereket fejlesztettek ki a túlélés érdekében; az örökzöldlevelek és tűlevelek szén-nitrogén aránya nagyobb a lombhullatók leveleinél, így a talaj savasodását és alacsonyabb nitrogéntartalmát segítik elő. Ezek a körülmények kedvezőek az örökzöld növények számára, így még több örökzöld nő, még nehezebbé téve a nyárizöld növények számára a létet.[2][3][4]
Az „örökzöld” kifejezést abotanikai jelentésből kölcsönözve állandóan megújuló dolgok jellemzésére is használhatjuk. Például lehet örökzöld egysláger vagy egy téma.
↑Ewers, F. W. & Schmid, R. (1981). Longevity of needle fascicles ofPinus longaeva (Bristlecone Pine) and other North American pines.Oecologia 51: 107–115.
↑Aerts, R. (1995). The advantages of being evergreen.Trends in Ecology & Evolution 10 (10): 402–407.
↑Matyssek, R. (1986) Carbon, water and nitrogen relations in evergreen and deciduous conifers.Tree Physiology 2: 177–187.
↑Sobrado, M. A. (1991) Cost-Benefit Relationships in Deciduous and Evergreen Leaves of Tropical Dry Forest Species.Functional Ecology 5 (5): 608–616.
Ez a szócikk részben vagy egészben azEvergreen című angol Wikipédia-szócikkezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
