Ez a lap egy ellenőrzött változata
 | Ez a szócikk vagy szakasz elsősorban magyarországi nézőpontból tárgyalja a témát, és nem nyújt kellő nemzetközi kitekintést. Kérünk,segíts bővíteni a cikket, vagy jelezd észrevételeideta vitalapján. |
Azönkormányzat (autonómia) bizonyos testületeknek az a jogosultsága, hogy belső ügyeik szabályozása céljából másokra is kötelező szabályokat állapíthatnak meg és ezek korlátain belül önmagukat igazgathatják is.[1]
 | Bővebben:Helyi önkormányzatok Magyarországon |
A dualizmus időszakában, 1870-től, a helyi közigazgatás végzőtörvényhatóságok önkormányzati jogosítványokkal rendelkeztek: saját belügyeikben önállóan határoztak, szabályrendeleteket alkothattak, ezeket végrehajthatták saját közegeikkel, tisztviselőiket maguk választhatták. Az önkormányzat és a közigazgatás költségeit ők maguk állapították meg és gondoskodtak ezek fedezetéről.[2]
Atörvényhatóságok a kétszintű helyi önkormányzati rendszer felső szintjét képező, területi alapon szervezett közjogi testületek voltakMagyarországon 1950-ig. A törvényhatóságok létrehozása és megszüntetése törvényhozási hatáskör volt. 1876 előtt sokféle típusuk létezett, legfontosabbak avármegyék és aszabad királyi városok, de az ország különböző részein számos sajátos szabadságokkal rendelkező terület is kialakult, mint vidékek, székek, kerületek stb. 1876-tól viszont a törvényhatóságoknak csupán négy típusa volt: a vármegyék, atörvényhatósági jogú városok,Budapest főváros és (1918-ig) a speciális jogállásúFiume város és kerülete.Amásodik világháború után atanácsrendszer nem az önkormányzás, hanem a demokratikus centralizmus elvén alapult.
A magyar helyi önkormányzás a helyiközigazgatási szervekjogszabályok keretein belüli jogát, lehetőségeit jelenti aközügyek jelentős részének sajáthatáskörben és a lakosság érdekében történő szabályozása és igazgatása terén. Az önkormányzatitörvény(Mötv.) az ellátandó feladatok közül azokat nevesíti, emeli ki, amelyek a helyitársadalomközösségi életének legfontosabb területeit érintik.
A helyi önkormányzás lehetővé teszi, hogy aválasztópolgárok helyi közössége – közvetlenül, illetőleg a választott helyi önkormányzata útján – önállóan ésdemokratikusan intézze a helyi érdekű közügyeit.A helyi önkormányzat ellátja a törvényben meghatározott kötelező és az általa önként vállalt feladat- és hatásköröket. A helyi önkormányzás joga a települések (települési önkormányzatok) és a megyék (területi önkormányzatok) választópolgárainak közösségét illeti meg. A választópolgárok választott képviselőik útján és a helyi népszavazáson történő részvételükkel gyakorolják az önkormányzáshoz való közösségi jogaikat.[3]
Azautonóm egyházközség olyan egyházközség, amely önmagát kormányozza. A hívek az egyházközség önkormányzatában rendszerint választott képviselőtestület útján vesznek részt. Az autonóm jogaihoz tartozik az egyházközségi vagyon kezelése, a lelkész és a világi előljárók választása. Azautonóm egyházközség gondolata főleg a protestáns egyházakban teruedt el. A katolikus egyházban az egyházközségi autonómia csak a 20. században, korlátozott mértékben fejlődött ki, azonkívül átruházott természetű, amennyiben csak a hierarchia hatalmának egyes, átengedettjogosítványait (főleg vagyoni természetű jogokat) tartalmazza.[4]
AMagyar Tudományos Akadémiaönkormányzati elven alapuló,jogi személyként működőköztestület, amely a tudomány művelésével, támogatásával és képviseletével kapcsolatos országos közfeladatokat lát el.[5]
