Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Ódélarab nyelvek (epigrafikus délarab) | |
 | |
| Ódélarab feliratosmészkőfríz-töredék, aMar Thadum névvel. i. e. 2-1. század, Dél-Arábia | |
| Beszélik | kihalt |
| Terület | Arab-félsziget déli része, maiJemen |
| Nyelvcsalád | Afroázsiai nyelvcsalád délsémi nyelvek ódélarab nyelvek |
| Ágak | szabái máini katabáni hadramauti |
| Írásrendszer | ódélarab írás |
 | |
| Azódélarab államok és nyelvek területi elhelyezkedése | |
 AWikimédia Commons tartalmazÓdélarab nyelvek témájú médiaállományokat. | |
Azódélarab, másik nevénepigrafikus (feliratos) délarab (himjári, a Himjári királyságról vagyszajhadi, a Szajhadi királyságról) négy, az ókorban azArab-félsziget déli részén, az i. e. 9. és i. sz. 6. század között beszélt, egymással rokon, önálló írásrendszerrel rendelkezősémi nyelv gyűjtőneve, mely a félsziget déli területein élő népek között kialakult, úgynevezettdélsémi nyelvek[1] legősibb formája. Elnevezése ellenére aklasszikus arab nyelvtől különálló csoportot képez, neve a földrajzi elhelyezkedésére utal. Hatalmas mennyiségű (10 000 körüli) feliratból és néhány egyéb ókori szövegből ismeretes. Önálló írásrendszere azódélarab írás.[2]
Az ide tartozó négy nyelv aszabái (vagyszabá, aBibliából is ismertSábai királyság nyelve, mely a fordítás nyomán (Ésaiás 45:14, Ezékiel 23:42) a magyarbanszabeusként honosodott meg),[3] amáini (minai,madhabi, a magyarban gyakranmineus), akatabáni és ahadramauti. Beszélt nyelvként való kihalásuk az i. sz. 4. és 7. század közé tehető, de egyértelműen csak az iszlám és a vele együtt terjedő klasszikus arab nyelv hatására szűntek meg.
Az ódélarab nyelvek elhelyezkedése és rokonsága a többi sémi nyelvvel máig nem teljesen tisztázott, ezért erre több modell is létezik. A hagyományos (régebbi) felosztás szerint az ódélarab azarabbal, azújdélarab nyelvekkel (melyek nem leszármazottjai az ódélarabnak, hanem a modern arab dialektusai), valamint azetiópiai sémi(ethiosemitic) nyelvekkel együtt alkották adélsémi nyelvek ágát.[4]
Az újabb csoportosítások azonban az ódélarabot nyelvtani sajátosságai miatt már nem a délsémi nyelvek közé helyezik, hanem az arabbal és azészaknyugati sémi nyelvekkel (héber,arám stb.) együtt egy új kategóriában, mintközponti (centrális) sémi nyelveket kezelik.[5]
Ma már az a korábban széles körben elterjedt és a régebbi szakirodalomban fellelhető nézet is érvényét vesztette, mely szerint az etiópgeez (ge’ez) nyelv az ódélarab közvetlen leszármazottja lenne.
A délarab nyelveknek létezik egy másik - pusztán területi alapú - felosztása is, melyben az ódélarab mellett a modern délarab nyelveket is felsorolják, így adva a területnek az ókortól napjainkig tartó nyelvi folyamatosságot. Ez a felosztás is érvényes, ekkor azonban tudni kell, hogy az iszlám elterjedése korában a területen élők körébennyelvcsere történt, s nevük ellenére az ó- és újdélarab nyelvek nem állnak leszármazási kapcsolatban egymással.
Az ódélarab négy fő dialektusra vagy nyelvváltozatra tagolódik, melyek az őket beszélő királyságokról kapták neveiket.
A fenti dialektusok közül a szabeus úgynevezett„h-nyelv”, míg a többi úgynevezett„sz-nyelv”, ami azt jelenti, hogy a szabeusban a 3. személyű személyes névmás és a tárgyrag„h”-t mutat, míg a többiben „sz”-t(s1). Legarchaikusabb közülük a katabáni.
Az ódélarab meglehetősen jól dokumentált nyelvi csoport, a korpuszt mintegy 10.000 felirat teszi ki, szókészlete pedig 2500 körül mozog,[6] ami egy szinte csak feliratokból ismert nyelvnél igen jelentősnek mondható. A feliratok elsősorban adományozási és felajánlási (votív, illetve dedikációs) jellegűek (sztéléken, kőlapokon, templomi tárgyakon), építési feliratok, történeti-dokumentatív jellegű, kisebb részben irodalmi szövegek, még kisebb részben személyes feljegyzések.[7]
Az ódélarab 29 mássalhangzóval rendelkező, magánhangzókat nem jelölő írás.
| bilabiális | dentális | alveoláris | poszt- alveoláris | palatális | veláris | uvuláris | faringális | glottális | ||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| nem emfat. | emfatikus | nem emfat. | emfatikus | |||||||||
| zár- hang | zöngétlen | t | tˀ (ṭ) | k | q | ʔ (ʾ) | ||||||
| zöngés | b | d | g | |||||||||
| rés- hang | zöngétlen | f | θ (ṯ) | zˀ (ẓ) | s (s3 / ś) | sˀ (ṣ) | ʃ (s1 / s) | x (ḫ) | ħ (ḥ) | h | ||
| zöngés | ð (ḏ) | z | ɣ (ġ) | ʕ (ˀ) | ||||||||
| nazális | m | n | ||||||||||
| laterális | l | |||||||||||
| pergőhang | r | |||||||||||
| félhangzó | w | j (y) | ||||||||||
| laterális réshang | zöngétlen | ɬ (s2 / š) | ɬˀ (ḍ) | |||||||||
Mint minden sémi nyelvben, az ódélarabban is létezik a személyes névmás független (vagy abszolút, ragozhatalan)[8] és úgynevezett függő alakja. Ez utóbbi a független személyes névmások rövidült alakjának tekinthető (bár ez a leszámazás nem minden esetben látszik). Az alakok megegyeznek az általános sémi személyes névmásokkal.
A független alakok az alanyt jelölik (nominális mondatban:mrʾʾtúr vagy te, igei mondatban:hmwf|ḥmdw ők megköszönték), míg a függő alakok (lényegébenragként funkcionálva, nevük ezért névmási szuffixum is), attól függően, hogy milyen szófajhoz járulnak, az összes többi esetet:
| Személyes névmások | ||||
|---|---|---|---|---|
| Független alakok | Függő alakok (névmási szuffixumok v. birtokragok) | |||
| szám/személy/nem | szabeus | szabeus | máini,katabáni,hadramauti | |
| Egyes | 1. c. | ʾn | -n | |
| 2. m. | ʾnt,ʾt | -k | -k | |
| 2. f. | -k | |||
| 3. m. | h(w)ʾ | -hw, -h | -s1w(w), -s1 | |
| 3. f. | hʾ | -h, -hw | -s1, -s1yw (katab.), -ṯ(yw),-s3(yw) (hadr.) | |
| Kettes | 2. c. | -kmy | -ʾtmy | |
| 3. c. | hmy | -hmy | -s1mn (máin), -s1my (katab., hadr.) | |
| 3. m. | -s1m(y)n (hadr.) | |||
| Többes | 1. c. | -n | ||
| 2. m. | ʾntmw | -kmw | ||
| 2. f. | ||||
| 3. m. | hmw | -hm(w) | -s1m | |
| 3. f. | hn | -hn | -s1n | |
A többi sémi nyelvhez hasonlóan, az ódélarab névszók ishím- vagynőneműek. A hímnem jelöletlen (-∅), a nőnem végződése-t. A-t megjelenhet szóvégen (bʿl úr - bʿl|t úrnő,hgr város (m.) -fnw|t csatorna (f.) ), a státuszoknál pedig a hímnemű alak és a státuszvégződés között (-m → -tm, ld. a táblázatban).
A névszók egyes, kettes és többes számban állhatnak. Azegyes számnak nincs külön képzése.
Atöbbes szám képzése külső és belső képzéssel (azaz végraggal vagy belső szóalakváltozással és ehhez járuló elő-, utó- vagy belső ragokkal), valamint ezek kombinációival történhet. Mint a sémi nyelvekben általában, itt is lehetséges ugyanazon alapszóból különféle módon többféle többest is képezni, akár jelentésmegoszlással, akár anélkül (lásd a példákat).
Akülső képzésű többes végződése hímnemben a státuszok szerint változik, a nőnem végződése mindig-t (vagy -ht; kiejtése valószínűleg*-āt, így a-h-magánhangzóbetűként funkcionál):ʾnṯ|t nő →ʾnṯ|ht nők (máini).
A leginkább azarabból ismert belső képzésű, úgynevezetttört többes szám az ódélarabban ritka.
Mindezek mellett előfordul arag nélküli képzés is:fnw|t csatorna (f.) →fnw(∅) csatornák
Helyenként areduplikált többes is kimutatható:ʾl isten →ʾlʾl|t istenek.
Akettes szám végződései a szó státuszától függnek:ḫrf év → ḫrf|n két év (stat. indet.).
A sémi nyelvekre jellemzőstátuszok (a névszó úgynevezettállapotai vagyhelyzetei) itt is léteznek, ezek röviden a névszók különféle mondat- vagy szószerkezetbeli kapcsolatait jelenítik meg. A státuszok szoros összefüggésben vannak a nemmel és a számmal. A hímnemű szavaknál a szótőhöz, a nőneműeknél a-t-vel bővült tőhöz járuló ragokat nevezhetjük státuszragoknak is, de általában nem szokás így nevezni őket, mivel a lenti rendszer adja a névszók tulajdonképpeni ragozását.
| Status indeterminatus (határozatlan helyzet) (-m / -n) | Status determinatus (határozott helyzet) (-n) | Status constructus (szerkesztett helyzet) (-ø /-yø / -wø) | ||||
|---|---|---|---|---|---|---|
| szám / nem: | hn (-ø-) | nn (-t-) | hn (-ø-) | nn (-t-) | hn (-ø-) | nn (-t-) |
| egyes | -m (-hm) | -tm (-thm) | -n (-hn) | -tn (-thn) | -ø | -tø |
| többes | -n (-hn) | -tm (-thm) | -nhn (-hnhn) | -tn (-thn) | -w / -y | -tø |
| kettes | -n (-hn) | -tn (-thn) | -nhn (-hnhn) | -tnhn (-thnhn) | -ø / -y | -ty |
Az első alakok a szabeusból valók, a zárójelben lévők a hadramauti és máini alakok, melyek a státuszvégződések előtt egy - valószínűsíthetően magánhangzót jelölő - plusz-h-val bővülnek.
Ahatározatlan helyzet (status indeterminatus) a névszó általános, közelebbről meg nem határozott alakja, az ódélarabban ezt egyes számban-(h)m (mimáció), többesben és kettesben-(h)n végződés fejezi ki:ṣlm|m egy (közelebbről meg nem határozott) szobor / szobor általában.
Ahatározott helyzet (status determinatus) nagy vonalakban megfelel a névelős névszónak, ezt minden számban és nemben-(h)n (nunáció) fejezi ki: a stat. indet.-m-je-n-re változik (egyes szám), ahol pedig már-n áll, ott még eggyel bővül (többes és kettes-n → -n|hn).ṣlm|n a szobor,bḥr|hn a tenger (hadr.).
Aszerkesztett helyzet (status constructus) a névszó legrövidebb alakja, az előző státuszok-m- és-n-jének leesésével alakul ki - lényegében a szó ragozatlan formája. Szerepe alapvető, mivel ez a státusz képezi a birtokragozás valamint a birtokos szerkezet alapját (a két előző státusz ragozhatatlan és birtokviszonyban sem állhat). A rag leesésekor többes és kettes számban egy biztosan vokalikus (-í vagy-é, illetve-ú(-ó) ejtésű) szóvégi-y vagy-w jelenhet meg. A státusz akkor jelenik meg, amikor a szó egy másiktól valamilyen vonatkozásban - többnyire birtokként - függésbe kerül, vagyis egybe lesz „szerkesztve” egy raggal, szóval vagy tagmondattal:
Az (arabhoz hasonló)hármas esetvégződési rendszer, melyet szóvégi rövid magánhangzók segítségével fejeztek ki (alanyeset-u, tárgyeset-a, függő eset-i) nagy valószínűséggel az ódélarabban is létezett, de a vokalizáció hiánya miatt nem érhető tetten.
Anyugati sémi nyelvekhez hasonlóan averbum finitumnak az ódélarabban is két alakja van: a végragokkal képzettperfektum és az előragosimperfektum. Az imperfektum rendelkezik a nemek elkülönítésére szolgáló végragokkal is. A ragok az igegyökéhez járulnak, a ragozás, mint minden sémi nyelvben „visszafelé” halad, az alap- és egyben szótári alak az egyes szám 3. személy hímnem (E/3hn vagy S/3m). A 3. és 2. személyek kétneműek, az 1. személyekközös neműek (communis).
Az imperfektumnak egy rövid és egy vég-núnnal toldott hosszú alakja van. Utóbbit nevezik nunos vagyn-imperfektum-nak vagy energizált alaknak is, a núnt pedig függesztett núnnak (nun paragogicum) vagy energizáló núnnak (nun energicum) is. Az alak pontos jelentéstartalma azonban az ókori sémi nyelvek egyikében sem ismert.[9]
Az alakok pontos kiejtése a vokalizáció hiánya miatt ismeretlen, ugyancsak e miatt azaktív éspasszív alakok között sem lehet különbséget tenni (ezek csak a szövegösszefüggésből következtethetőek ki).
| Perfektum | Imperfektum | |||
|---|---|---|---|---|
| rövid alak | hosszú (energizált) alak | |||
| Egyes | 3. m. | fʿl | y-fʿl | y-fʿl-n |
| 3. f. | fʿl-t | t-fʿl | t-fʿl-n | |
| 2. m. | fʿl-k | |||
| 2. f. | fʿl-k | t-fʿl | t-fʿl-n | |
| 1. c. | fʿl-k (?) | |||
| Többes | 3. m. | fʿlw-w | y-fʿl-w | y-fʿl-nn |
| 3. f. | fʿl-y fʿl-n (?) | t-fʿl-n(?) | t-fʿl-nn(?) | |
| 2. m. | fʿl-kmw | t-fʿl-nn | ||
| Kettes | 3. m. | fʿl(-y) | y-fʿl-y | y-fʿl-nn |
| 3. f. | fʿl-ty | t-fʿl-y | t-fʿl-nn | |
Az imperfektum négy, úgynevezett módját ab- ésl- prepozícióknak a két imperfektum-alak elé való tételével képzik (Ezeket ugyan néha külön módjelnek vagy prefixumnak is nevezik, de alakilak és genetikusan is megegyeznek a vonatkozó prepozíciókkal.)
Az ódélarabban 7igetörzs létezik, a törzsek képzése itt is a gyök elé tett igetörzsképző elemekkel történik.
Példák a kauzatív tartalmúh-/s-törzsre (a dialektusok közöttih / s váltakozás teljesen szokásos általános sémi jelenség):
Példák a kauzatív tartalmút-törzsre
Ókorportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap