Az észtek általsinimustvalge (ezésztül a három színre utal:kék-fekete-fehér) néven emlegetett nemzeti lobogót először hivatalosan1918.november 21-én fogadták el.
A ma hivatalos, nemzeti lobogó a19. század vége óta a szabadság és függetlenség eszméjének a szimbóluma Észtországban. A szabadság elveit, mint akkoriban szinte mindenholEurópában a fiatalság vette a legkomolyabban. Így talán nem is csoda, hogy az ország egyik legrégebbi egyetemén, az1632-ben alapítottTartui Egyetemen jelent meg először mai formájában a lobogó. A trikolórt azegyetemisták diákszövetsége (aVironia) alkotta meg, és a színeket az észt nemzet legfontosabb értékeivel telítették. Az egyetemi lobogót1884.június 4-én fel is szentelték, ami akkoriban a legmagasabb elismerésnek számított.
A szabadságharcok folyamán a felkelők mindig ez alatt a lobogó alatt vonultak, és végül1918.február 24-én, a függetlenség kiharcolásának napján egyértelműen ezt a lobogót választották a nemzet jelképének. Aparlament ugyanazon évnovember 21-én hivatalosan is Észtország zászlajává tette a trikolórt.1940 júniusában aszovjet invázió idején ugyan névleg független volt az állam, mégis száműzték a zászlót aPikk Hermann bástya csúcsáról, amely az észt országgyűlés és a nép legfőbb jelképei közé tartozik.1941-ben anémetek foglalták el az országot, és egészen1944-ig nem is hagyták el azt. A nemzeti zászló ekkor csak az észtnemzetiség zászlaja lehetett, de nemnemzeti zászló. Amásodik világháború vége felé újra a szovjetek foglalták el az országot, és 1944 után lassan a vörös zászló váltotta fel a trikolórt.
Az Észt SZSZK első zászlaja
1953-ban aSzovjetunió részeként Észtország újabb zászlót fogadott el hivatalosan tagköztársasági lobogójaként.
Három egyenlő vízszintes sávból áll, amelyek felülről lefelé rendre kék, fekete és fehér színűek.
Akék szín az ország feletti eget, az észt tavakat és aBalti-tengert szimbolizálták, de a kék a nemzet eltökéltségét is jelentette a szabadság felé. Afekete szín már többféle értelmet is hordoz magában. Leginkább az észt földre utal, de kapcsolatban van az észt történelem viharos és sötét századaival is. Az ország földművesei is jellegzetes fekete kabátot viseltek. Afehér szín a havat, a nyírfaerdőket jelképezi, és utal a nyári fehér estékre is, amikor a nap nem megy le az észt horizontról. Emellett a fehér elvontan az ország népének a boldogságra és világosságra való vágyát is kifejezi.