Alapvetően két nagy néprajzi csoportra oszthatók: az Észtország délkeleti részében élő déli észtekre és az északi észtekre. A déli észtek lakta régió keleti szegélyén laknak azortodox vallású, de az archaikus hagyományokból sokat megőrzöttszetuk. Az északiak között elkülönölnek az északkeleten élők, de közöttük kicsik a különbségek. Néprajzi értelemben külön sajátos csoportot képeznek a szigeteken élő észtek.
Észtország területe már mintegy 10 ezer évvel ezelőtt, aBalti-jégtó visszahúzódása után benépesült. Mai lakóinak ősei mintegy ötezer évvel ezelőtt érkezhettek ide és ezzel az észtek egyike a legkorábban mai területein letelepült európai népeknek. Afésűskerámia-kultúra finnugornak tartott népeinek jelenlétéreFinnország területéről már korábbra datálható bizonyítékok is vannak, így elképzelhető, hogy az észtek is korábban települtek be.
A mongoloid jellegű fésűskerámiások később összeolvadtak a csónak alakú harci baltákat alkalmazó,Kr. e. 2500 körül érkező, inkább europid néppel, a lettek és litvánok elődeivel. A népcsoportok keveredése után aNyugati-Dvina (Daugava) folyótól északra a finnugor, délre a balti nyelvek váltak uralkodóvá, később azonban a nyelvhartár északabbra húzódott (főképp afinnugor lívek beolvadása következtében).
Az észt, Észtország név valószínűleg abból a szóból származik, amelyet az ókorigermánok használtak aVisztula folyótól északkeletre lakó népekre. Ezt a szót98-banTacitus említi először a fennmaradt írott forrásokban,Aestii alakban. Azóészakiak a Finn-öböl déli részén húzódó földetEistland néven ismerték - Észtországizlandi neve ma isEistland -, a népét pedigeistr néven. A régi észteket finn nyelvrokonaikkal együtt azóorosz krónikákcsudok (чудь) néven említik.
Az észt nyelv első szórványemlékei a13. századból származnak, az első észt nyelvű könyvet1525-ben nyomtatták.
