Az elmúlt évszázadokban több próbálkozás akad az északi számi nyelv leírására. A 17-18. századi ábécék a hittérítők munkája volt, a20. századi helyesírási változatok már nyelvészek feladata volt.
Johannes Jonæ Tornæus (1600 eleje - 1681) próbálta meg először a számi irodalmi nyelvformát kialakítani.1648-ban írta meg aMannuale Lapponicum című műve. Tornæus a svéd helyesírás alapján alkotta meg írását, de finn alakokat is használt.[1]
Tornæus után néhány évtizedig nem történtek újabb próbálkozások a számi helyesírás kialakítására. A számi nyelvek jelöléséreSvédországban1744-ben a déli lappot fogadták el a számi fordítások irodalmi normájaként.1728-banMorton Lund (1686-1758) tollából megszületett egy ruijai-lapp nyelvű kiadvány:Doktor Marten Lutter Utza katekismusa.Knut Leem (1697-1774) 1748-ban jelentett meg lapp nyelvtanát, ő a maiš-tshi-sel, ač-tzhi-val jelölte.Jaakko Fellman (1795-1876) utsjoki lelkész Máté evangéliumában alkotott újabb betűket, ő a szóeleji zárhangokat a b-, d-, g- helyett p-, t-, k-val helyettesítette.
Knut Leem munkája utánRasmus Rask (1781-1832) javasolt néhány alakot. 1832-ben vezeti be először ađ betűt az egyik számi hang jelölésére. A szláv nyelvekhez hasonlóan ő volt az, aki ač,š, és až betű használatát javasolta, valamint a felső ékeztetek bevezetését, amiből mára már csak azá maradt meg. Rask munkájátNils Joachim Christian Vibe Stockfleth (1787-1866) ésHans Mortenson Molpus (1803-1880) segítette.[1]
Jeans Andreas Friis (1821-1896) Rask és Stockfleth nyomdokain haladva tovább fejlesztette a számi nyelv helyesírását.1856-ban adta ki számi nyelvtanát. Nagy hiányossága volt, hogy nem jelölte a magánhangzók hosszúságát.
Konrad Nielsen (1875-1953) ötkötetes számi szótárában próbált meg egy fonetikus ábécét létrehozni. Ez a rendszer nem terjedt el nagyobb mértékben a beszélők között, mivel elsajátításához nagyobb nyelvelméleti, nyelvtörténeti ismeretre lett volna szükség.
Az 1970-es években egyre több kiadvány jelent meg számi nyelven, és az egyre aktívabb, az országhatárokat átívelő együttműködés egy egységes írásrendszert követelt meg. Az1953 óta létező Számi Tanács1971-ben Nyelvi bizottságot hozott létre.1978-banArjeplogban elfogadták az új számi helyesírási rendszert, ami azóta mindegyik országban elterjedt.[1]
Az északi számi erősen agglutináló (ragozó) nyelv, így sok közös vonása van másfinnugor nyelvekkel.
Esetek
Az északi számiban 6 vagy 7 eset van, attól függően, hogy az ugyanúgy képzendő genitívuszt (birtokos eset) és az akkuszatívuszt (tárgyeset) egynek vesszük-e.
A lokatívusz ragja egyes számban-s, többes számban-in. A ragozott alak fokváltakozásban áll. A lokatívusz jelenti azt is, hogyhonnan és az is, hogyhol, azaz:Ungáras "Magyarországon" és "Magyarországról". ilyenkor a szövegkörnyezet segít megfejteni a jelentést.
Az illatívusz ragja egyes számban-i, többes számban-ide vagy-idda. Egyes számban nem, de többes számban fokváltakozásban áll a ragozott alak. Egyes számban a diftongust tartalmazó alak elveszíti a második magánhangzóját (pl.giehta - gihtii). Az illatívusz azt fejezi ki, hogyhova.
Ez a szócikk részben vagy egészben aPohjoissaame című finn Wikipédia-szócikkezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Tor Magne Berg - Veikko holmberg: Amma mis nie. Giellahárjehusat. Idut 1998.ISBN 82-7601-015-6
Domokos Johanna: A norvég-lapp nyelv helyesírásának története. In: Ünnepi könyv Keresztes László tiszteletére. Debrecen-Jyväskylä, 2001. ISSN 0239-1953
Ez a sablon azeurópaikontinensen (szigorúan véve aBalti-tenger és aFehér-tenger összekötő csatorna fehér-tengeri bejáratának és aDonazovi-tengeri torkolatának vonalától nyugatra) használt jelenleg is élő, beszélt nyelveket foglalja össze függetlenül attól, hogy melyiknyelvcsaládba tartoznak.
Van néhány vitatott állapotú nyelv, ezek ugyankihaltak, de újjáélesztették őket, és néhányan használják másodlagos, ritkán elsődleges nyelvként:korni,lív,manx.
