Cantonáról, akit Eric a király (Eric the King)[1] néven is ismernek, úgy tartják, jelentős szerepet játszott aManchester United feltámadásában és mindvégig élvezte ikonikus státuszát a klubnál és az angol futballban egyaránt.2001-ben megválasztották az évszázad játékosának, és a United drukkerek a mai napig "King Eric"-ként (Eric király) emlegetik. Visszavonulása után majd egy évtizedig volt a franciastrandfutball válogatott menedzsere.
Miután visszavonult a futballtól, a filmkészítés felé fordult. Többek közt az1998-asElizabeth-ben is szerephez jutottCate Blanchett főszereplése mellett.2011-ben visszatért a labdarúgás világába, és az amerikaiNew York Cosmos igazgatója lett.
Általános iskolai tanulmányait Caloilles-ben végezte, már az itteni kölyökcsapatban is játszott, méghozzákapusként. Ám hamar ráérzett a góllövés örömére, s erről sosem mondott le aztán.
A mazarguesi Grande-Bastite középiskolába járt. Itt is remek formában játszott, így nem csoda, hogyCélestin Oliver a Sedan egykori válogatott futballistája felfedezte. AzOGC Nice csapatához akarta vinni, de ő meggondolta magát.
Cantona első csapatában, azAuxerre-ban két évet töltött az ifik közt, mielőtt1983.november 5-én debütált a felnőtt csapatban egyNancy elleni 4–0 arányú győztes kupameccsen.
1984-ben elvégezte sorkatonai szolgálatait, majd azFC Martigueshoz szerződött afrancia másodosztályba.1986-ban ismét aláírt az Auxerre-nál egy professzionális szerződést, ekkorra elég jónak bizonyult már, hogy az első osztályban szerezzen tapasztalatokat. Mindazonáltal korán feltűntek magatartásbeli problémái, mikor1987-ben megbírságolták, mert megütötte egy csapattársát,Bruno Martinit.[3]
A következő évben ismét botrányt kavart egy veszélyes szerelésévelMichel Der Zakariannal szemben. Ami három meccses eltiltást eredményezett, ám ezt kettőre csökkentették, emellett az Auxerre megfenyegette Cantonát, hogy lehetetlenné teszik számára a nemzeti csapatban való fellépést.1988-ban megnyerte akorosztályos válogatottal azU21-es labdarúgó-Európa-bajnokságot. A siker után francia rekordösszegért igazolt azMarseille-hez, a csapathoz, amelyért gyermekként rajongott. Cantona temperamentumossága itt is megmutatkozott,1989 januárjában egyTorpedo Moszkva elleni barátságos meccsen belerúgta a labdát a tömegbe, és mezét a földhöz vágta miután lecserélték. A klubja ezért egy hónapig eltiltotta a játéktól, ahogyan pár hónappal előtte a francia szövetség is egy évig nélkülözte acsapatból, mert televízión keresztül inzultálta a válogatott edzőjét.[4]
Cantona küzdött, hogy a Marseille-ben játszhasson, de hat hónapra aBordeauxnak, majd aMontpelliernek adták kölcsön egy évre. Ez utóbbi csapatban összeverekedett játékostársával,Jean-Claude Lemoulttal és fejbevágta lábbelijével. Az incidenst követően hat játékos követelte Cantona távozását. Azonban olyan társak támogatásával mintLaurent Blanc ésCarlos Valderrama, végül megúszta egy tíz meccses eltiltással.[5] A játékos képességei és hogy vele megnyerte a csapat az1990-esFrancia kupát, arra ösztökélte a Marseille-t, hogy vigyék vissza őt.
Visszatérvén a Marseille-be rendszeres játéklehetőséget kapottGerard Gili edzőtől, aztán utódjátólFranz Beckenbauertől is. AzonbanBernard Tapie, az elnök nem volt elégedett az eredményekkel, így BeckenbauertRaymond Goethalsra cserélte. Cantona továbbra is teljesített és oroszlán része volt abajnoki elsőség kiharcolásában is, ám a nyáron így is eladták aNîmesnek.
1991 decemberében egy Nîmesben játszott meccsén hozzávágta a labdát a bíróhoz, mivel nem értett egyet a döntésével. Fegyelmi tárgyalásra hívta aFrancia labdarúgó-szövetség, és egy hónapos eltiltásra bűntették. Cantona úgy reagált, hogy egyenként odament minden bizottsági taghoz és "leidiótázta" őket. Tiltását három hónapra növelték. Cantona számára ez jelentette az utolsó cseppet a pohárban, és1991 decemberében bejelentette, hogy visszavonul a labdarúgástól.
Érkezésekor a United csak a nyolcadik helyen állt a tabellán, a következő 26 mérkőzéséből azonban mindössze kettőt veszített el, és végül 10 pontos előnnyel nyerte meg a bajnokságot 26 év után. Korábbi csapata elleni mérkőzésen az egyik szurkoló felé köpött, ami pénzbüntetést, és eltiltást vont maga után.1993-ban a United aKispest Honvéddal játszott aBEK-ben (3–2, 2–1), Cantona mindkét meccsen pályára lépett, a kispesti összecsapáson gólt is szerzett.1995.január 25-én aCrystal Palace elleni bajnokin kiállították, az öltöző felé pedig egy kungfurúgással támadt az őt szidalmazó szurkolóra. Nyolc hónapos eltiltás, pénzbüntetés és közmunka lett a jutalma. Összesen öt évet töltött a Unitednél, ez idő alatt négybajnoki címet, és kétFA kupát nyert a csapattal, majd1997-ben, mindössze 31 évesen bejelentette visszavonulását.
1992-ben Cantona jóváhagyta, hogy két nevét viselő videójátékot adjanak ki, az Eric Cantona Football Challenge és Eric Cantona Football Challenge: Gól! 2. pályafutása vége felé, illetve annak befejezése után több mozifilmben játszott kisebb szerepeket, illetve szerepelt rövidfilmekben, és reklámfilmekben, főként a sportszergyártó óriásNike reklámfilmjeiben.
Röviddel aManchester Unitedtől való távozása után, Cantona lett a francia strandfoci válogatott szövetségi kapitánya. Cantona legnagyobb sikere a csapat élén, hogy a francia csapat megnyerte az elsőFIFA Beach Soccer World Cupot2005-benRio de Janeiróban. Ő is az edzője volt a2006-osstrandlabdarúgó-világbajnokságon a harmadik helyezett francia csapatnak.2007-ben Franciaország a negyedik helyen végzett. A2008-as hazai rendezésű tornán Cantona csapatát tartották az esélyesnek, azonban a negyeddöntőben kikaptak az olasz válogatottól, és kiestek.
Cantona1987-2003-ig volt házas, feleségétől,Isabelle Ferrertől két gyermeke született, Raphael(sz. 1988), és Josephine(sz. 1995).2007-ben feleségül vette a színészRachida Braknit, akitől szintén született két gyermeke, Emir(sz. 2009), és Selma(sz. 2013).Cantona öccse,Joël Cantona is hivatásos labdarúgó volt, játszott többek közt azOlympique de Marseille, és azÚjpest FC csapatában is.
↑Cantona subsequently played a role in Blanc's arrival at Old Trafford after Euro 2000 having boasted about the talent Blanc possessed. "Cantona returns", 2001.
↑Hind, John. „Did I Say That?: Eric Cantona” (print),The Observer Magazine, 2009. május 3. (Hozzáférés: 2009. május 3.)
