Platón (ittRaffaello festményén) megírta az ideális államról szóló elképzeléseitPoliteia című művében
Azállam az egyik alapvető fogalma számos különböző tudományágnak, mint ajogtudomány és ezen belül anemzetközi jog, apolitikatudomány, aszociológia, atörténettudomány, vagy aföldrajz. Ebből, valamint avilágnézeti,ideológiai különbségekből következően számos eltérő meghatározása létezik, kutatása azállamelmélet tárgyát képezi. A 19. századtól kialakultak az önállóállamtudományok(wd) is, amelyek tárgya az állami tevékenység, az állami élet számos különböző aspektusa (alkotmányjog, közigazgatási jog, államgazdaságtan, statisztika, alkotmánytörténet és mások).[1][2]
Az állam alapvető, legszélesebb körben elfogadott meghatározása: emberek meghatározott földterületen élő csoportjának közöskormányzattal(wd) valamint belső és külsőszuverenitással rendelkező közössége, jelentős, de (a többi állam szerepe miatt) viszonylagos önállósággal rendelkező társadalmi szervezet. Feladata az adott társadalmi és gazdasági viszonyok rendszerének lényegi fenntartása, a külső védelem biztosítása, a társadalom szervezése, irányítása és vezetése.[3]
Georg Jellinek neves német államjogász a 19. század végén fogalmazta meg azt az elméletét, amely szerint az állam három legfontosabb alkotórésze a szervezett emberi csoport, az általa elfoglalt földterület, és a működőképes hatalmi szervezet. Az állam későbbi, részletesebb meghatározásai általában mind ezekből a tényezőkből indultak ki.
A nemzetközi jog akkor vesz tudomást az államról, amikor annak létezése már tény, keletkezési folyamata befejeződött, azaz az állam valamennyi fogalmi eleme ténylegesen létrejött.
Az állam fogalmi elemei a nemzetközi szokásjog, valamint amontevideói egyezmény (1933) alapján a következők:[4]
állandó népesség kialakulása
azonosítható, meghatározott földrajzi terület (territorialitás elve)
a népesség és a terület felett hatalmat gyakorló kormány létezése (intézményrendszer)
képesség arra, hogy más államokkal kapcsolatba lépjen.
Fontos, de nem elengedhetetlen feltétele az állam létezésének a többi állam jogi(de jure) vagy gyakorlati(de facto) elismerése.
Az államszociológiai megfogalmazásai közül a legelfogadottabbMax Weber meghatározása, mely szerint az állam az az intézmény, amely egy meghatározott területen belül rendelkezik a fizikai erő legitim használatának monopóliumával, azaz kizárólagosan alkalmazhatja a fegyveres erőket, az államibürokráciát, abíróságokat és arendőrséget.[5] Max Weber meghatározásán túlmenően a különböző társadalmi ideológiák további meghatározásokat alkalmaznak:
Aliberalizmus szerint az állam fő feladata az egyének szabadságának védelmezése. Ebben a szellemben szükséges, de korlátozott szerepű intézmény.
Amarxizmus szerint az állam az osztálytársadalmakban az uralkodó osztály eszköze hatalma fenntartására; a szocialista forradalom után az állam szerepe fokozatosan megszűnik, mint intézmény elhal.[6][7]
Antikapitalista plakát 1911-ből
Azanarchizmus szerint az állam az uralkodó osztály eszköze a tömegek erőszakoskizsákmányolására az adózás, a bérmunka kötelezettsége révén. Az uralkodó osztály a hatalom központi gyakorlásával elnyomja a tömegek és egyének önrendelkezésének lehetőségét. Az állam eredendően erkölcstelen, szükségtelen, káros, ezért el kell törölni.[8][9] Több keresztény anarchista, mintJacques Ellul is, az államotA jelenések könyve fenevadjával azonosította.[10][11]
Földrajzi szempontból az állam és azország fogalma egybeesik. Az állam fogalmának a kezdetektől része az állandó jelleggel a hatalmában tartott földterület. Az államok a történelem folyamán stratégiai okokból folyamatosan törekedtek természetes földrajzi határok biztosítására. Az államhatárok pontos megvonására a legtöbb esetben csak a 19. századtól került sor.[12]
A magyar nyelvben az állam szó anyelvújítás alkotása, valószínűleg azáll ige úgynevezett „koholt képzős” származékaként hozták létre. Egy ideig konkurált a latinstatus fordításaként keletkezettálladalom szóval, majd átvette annak helyét. Nemzetközileg számosindoeurópai és más nyelvben is a latin status (jelentése: helyzet, állapot) szóból ered a megfelelő kifejezés.[13]Machiavelli volt az első aki elkezdte ezt a szót használni, mint az állam megjelölését.
Az államok létrejöttének eredeti formája az ősi emberi csoportok társadalommá, állammá szerveződésének történelmi folyamata. Ugyancsak eredeti keletkezési módja az államoknak azuratlan területek benépesülése és ott önálló állam létrehozása.[4] Az első államok körülbelül 5500 évvel ezelőtt jöttek létre, összefüggésben avárosok fejlődésével, azírás feltalálásával és a tételesvallások megjelenésével.
Új államok kialakulásának lehetőségei meglévő államokból
A történelem során számos módon alakultak ki új államok a meglévőekből, és ez a folyamat soha nem zárult le. Az államok ilyen keletkezésének lehetséges módjai a következők:[4]
több állam, vagy meglévő államok egyes részeinek összeolvadása új állammá;
egy állam egyes részeinek elszakadása és új állam kikiáltása;
egy meglévő állam több részre szakadása, több új állam keletkezése egy régebbi helyén.
Az új államok már a keletkezés tényével a nemzetközi jogosultságok és kötelezettségek alanyai lehetnek, azonban a tényleges nemzetközi kapcsolatok létrejöttének alapfeltétele a hallgatólagos vagy kifejezett elismerés más államok részéről.[3] Adiplomáciai elismerés(wd) hatékonyan segíti az új államok kapcsolatainak fejlődését a meglévő államokkal, de nem szükséges feltétele az államként történő (hallgatólagos) elismerésnek.
Az államukszuverenitásuk alapján szabadon döntenek belső szerkezetükről, politikai és közigazgatási földrajzi tagolásukról. Szerkezetük szerint az államok sokfélék lehetnek, annak függvényében, hogy a milyen részegységekből állnak, és megosztják-e és mennyiben közös szuverenitásuk egy részét ezekkel a részegységeikkel. Történelmileg két vagy több állam között gyakran különböző társulási formák jöttek létre. Ilyenek voltak aperszonálunió és areálunió. Ma az összetett államok két fő típusa a szövetségi állam (föderáció) és az államszövetség (konföderáció). A konföderációban részt vevő egységek önállósága nagyobb, a föderáció viszont szorosabb együttműködést feltételez. A társulási formák között sokféle átmenet létezik, és az egyes államszervezeti megoldások idővel változnak is. Belgium föderális államszerkezete például sok államjogi szakértő szerint már közelít a konföderációhoz.[14]
A társulási formák tényleges megvalósulása, a társult államok közötti együttműködés mélysége, akár a társulás elnevezésétől függetlenül is, jelentősen különbözhet.Svájc hivatalos neve több nyelven is Svájci Konföderáció, de a gyakorlatban az államalkotó kantonok együttműködése – legalább az 1847-esSonderbund-háború óta – ennél szorosabb, a föderáció jegyeit viseli magán.
Formailag, elnevezése szerint például a függetlenségük egy részét megőrző államok szövetsége, uniója, azaz föderáció volt aSzovjetunió ésJugoszlávia is. A Szovjetuniónak emellett két tagállama,Ukrajna ésBelarusz, önállóan is az ENSZ tagja volt, így az államoknak ezt a szövetségét konföderációnak is lehetett tekinteni. Az Orosz Föderáció a Szovjetunión belül is föderatív állam volt, azaz föderáció a föderációban. Mind a Szovjetunióban, mint Jugoszláviában a szövetségen belüli földrajzi határokat is úgy húzták meg, hogy mindegyik tagállamnak legyen külső határa, ezzel mintegy hangsúlyozva azt, hogy lehetőségük van az államszövetség elhagyására. A gyakorlatban azonban mindkét országban erősen központosított hatalmi rendszer működött, leginkább csak a tagállamok különböző nyelveihez kapcsolódó kulturális vonatkozásokban érvényesült bizonyos tagállami önállóság.
Az az állam, amelynek nincsenek legalább részleges államisággal rendelkező részegységei, az egységes állam, ritkán használt latin kifejezésselunitárius[3] (vagy még ritkábbanunitáris) állam. Az ilyen állam szerkezetét is bonyolíthatja, ha esetleg azon belülautonóm terület létezik.
A rendszerezés nehézségeit és az elnevezések viszonylagosságát jelzi, hogy azEgyesült Királyság egységes, „unitárius” államnak tartja magát,[15][16] ugyanakkor négy országból áll:Anglia,Észak-Írország,Skócia ésWales, amelyek nyilvánvalóan rendelkeznek az államiság bizonyos, mégpedig jelentős attribútumaival.[17]
törvényhozó hatalom (Magyarországon azOrszággyűlés)
végrehajtó hatalom (kormány)
bírói hatalom (bíróságok)
Az újkor kezdetén vált el egymástól a három hatalmi ág, ez lett a modern demokráciák működésének alapelve – melynek lényege, ha három közül kettő egy kézben van, az önkényuralmat szül. Például, ha a végrehajtó hatalom a maga kedve szerint változtatja meg a törvényeket, vagy a befolyása alá vonja az igazságszolgáltatást.
A magyar állam működésében fontos szerepet játszik:
Az állam feladata a közjó szolgálata. Ennek megvalósításakor egyféle kiegyenlítő szerepet is betölt, amikor az egyes csoportok érdekeit védve az erkölcs és az igazságosság talaján a közjóra törekszik.
Az állam, kialakulásától fogva, nagy hatással van az uralma alatt álló területek gazdaságára. A modern állam gazdasági tevékenysége magában foglalja összes intézményének és regionális szervezetének (önkormányzati, regionális és szövetségi intézmények) gazdasági jellegű ténykedését.
Aközgazdaságtan a gazdaság fontos szereplőjének, a gazdaságpolitika hordozójának tartja az államot, amelynek a gazdasági szabályozás, a strukturális gazdaságpolitika és a folyamatok szabályozása révén biztosítania kell a gazdasági rendszer működését.
Az állam gazdaságpolitikájának megfelelően, kisebb vagy nagyobb mértékben, beavatkozik a reálgazdasági folyamatokba:
áruk és szolgáltatások előállításával, vásárlásával és értékesítésével
adók, illetékek és vámok beszedésével
a szociális transzfer révén az arra rászorulók anyagi támogatásával.
Az állami és az üzleti szektor közötti határvonal gyakran nem világos. Az állam gazdasági tevékenységének mélysége és kiterjedése nagyban függ a szuverén állam által választott gazdasági rendszertől (az államszocializmustól a liberális gazdaságpolitikáig), valamint az aktuális gazdaságpolitikától.
A történelem során gyakran, de a jelenben is előfordul, hogy egy-egy állam külső vagy belső csapások alatt összeomlik, és nem tudja teljesíteni alapvető feladatait. Ha egy állam eljut nehézségeinek erre a fokára, akkor a tudomány „bukott államnak”(wd) (angolulfailed state) nevezi.[18]
A bukott állam jellemzői:
Nem képes ellenőrzése alatt tartani teljes területét.
A lakosság egy része nem fogadja el az államhatalmat, nem teljesíti annak rendeleteit.
Az állam nem képes ellátni alapvető feladatait, garantálni a közbiztonságot, biztosítani a közszolgáltatásokat.
Az erőszak állami monopóliuma megtört, az államtól független fegyveres erők, szervezetek tevékenykednek az országban.
↑Christoyannopoulos, Alexandre.Christian Anarchism: A Political Commentary on the Gospel. Exeter: Imprint Academic, 123–126. o. (2010) „Revelation”
↑Ellul, Jacques.Anarchy and Christianity [archivált változat]. Michigan: Wm. B. Eerdmans, 71–74. o. (1988) [archiválás ideje: 2015. november 2.] „The first beast comes up from the sea...It is given 'all authority and power over every tribe, every people, every tongue, and every nation' (13:7). All who dwell on earth worship it. Political power could hardly, I think, be more expressly described, for it is this power which has authority, which controls military force, and which compels adoration (i.e., absolute obedience).”
↑Robert Deschamps, Michel Quévit, Robert Tollet, "Vers une réforme de type confédéral de l'État belge dans le cadre du maintien de l'union monétaire," inWallonie 84, n°2, pp. 95-111
↑Countries within a country. Prime Minister's Office, 2003. január 10. [2008. szeptember 9-i dátummal azeredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. március 8.)
Ez a szócikk részben vagy egészben aStaat című német Wikipédia-szócikkezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Ez a szócikk részben vagy egészben aState (polity) című angol Wikipédia-szócikkezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
XIII. Leó: Rerum novarum kezdetű enciklikája. Az egyház társadalmi tanítása
Paczolay Péter:Machiavelli és az államfogalom születése; Korona, Budapest, 1998 (Államelmélet)
Roman Herzog:Ősi államok. A hatalomgyakorlás eredete és formái; ford., mutatók Patay-Horváth András; Corvina, Bp., 1999(Egyetemi könyvtár)ISBN 963-13-4755-9
Montesquieu:A törvények szelleméről; ford. Csécsy Imre, Sebestyén Pál, utószó Hahner Péter; Osiris–Attraktor, Budapest, 2000 (Sapientia humana)
Államtan. Írások a XX. századi általános államtudomány köréből; szerk. Takács Péter, jegyz. Jakab András et al., ford. Berényi Gábor et al; Szt. István Társulat, Budapest, 2003 (Jogfiozófiák)
Stephen Howe:Birodalmak; ford. Straky Zoltán; Magyar Világ, Budapest, 2004 (Summa)
Bertrand Russell:A hatalom. A társadalom újszerű elemzése; ford. Ádám András; Typotex, Budapest, 2004 (Civil szellem)
Marc Abélès:Az állam antropológiája; ford. Dévényi Levente; Századvég, Budapest, 2007
Alkotmánytan I., szerk. Kukorelli István, Osiris Kiadó, Budapest, 2007,ISBN 978-963-389-902-1
Takács Péter:Államtan. Az állam általános sajátosságai; BCE, Budapest, 2011
Sashalmi Endre:Az emberi testtől az óraműig. Az állam metaforái és formaváltozásai a nyugati keresztény kultúrkörben, 1300–1800; Kronosz, Pécs, 2015
