Ez a lap egy ellenőrzött változata
 | Ez a szócikk a geofizikusról szól. Hasonló címmel lásd még:Ádám Antal (egyértelműsítő lap). |
| Ádám Antal | |
| Született | 1929.szeptember 13.[1] Szekszárd[1] |
| Elhunyt | 2025.március 15.(95 évesen)[2] Sopron |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | geofizikus |
| Iskolái | Nehézipari Műszaki Egyetem(1948–1952) |
| Kitüntetései |
|
Ádám Antal (Szekszárd,1929.szeptember 13. –Sopron,2025.március 15.[3])Széchenyi-díjas magyar geofizikus, aMagyar Tudományos Akadémia rendes tagja. A geoelektromos és elektromágneses műszerek neves kutatója.
1948-ban kezdte meg egyetemi tanulmányait az akkor mégSopronban működőNehézipari Műszaki Egyetem Bányamérnöki Karán, ahol 1952-ben szerzett bányakutató-mérnöki diplomát. Diplomájának megszerzése után az egyetem geodéziai és geofizikai munkaközösségének tudományos munkatársa lett, majd 1956 és 1959 között félállásban tanársegédként dolgozott. Már 1955-ben az MTA Geofizikai Kutatólaboratóriumában dolgozott, ahol 1957-ben osztályvezetői kinevezést kapott. Közben a Geofizikai Műszergyár (később GAMMA Művek) soproni részlegének vezetésével is megbízták.
1972-ben azMTA Geodéziai és Geofizikai Kutatóintézet tudományos igazgatóhelyettese lett, amely tisztséget huszonhét éven keresztül töltött be. Eközben 1992-ig a geofizikai főosztály vezetője volt, amely pozíciói 1997 és 1999 között ismét betöltött. 1999-ben kutatóprofesszori megbízást kapott, majd 2002-ben nyugdíjba vonult, de haláláig szakmailag továbbra is aktív volt.
1970-től tartott geofizikai előadásokat azEötvös Loránd Tudományegyetemen. Itt 1974-ben címzetes egyetemi tanári címet kapott. Előadásait 1985-ig tartotta. A Magyar Litoszféra Bizottság magyar nemzeti bizottságának elnöke, valamint 1991 és 1995 között a Nemzetközi Földmágnesességi és Aeronómiai Asszociáció belső mágneses tér divíziójának társelnöke volt. Ezenkívül 1975 és 1983 között az EM Indukciós Munkacsoportjának volt társelnöke, majd elnöke.
1965-ben védte meg a műszaki tudományok kandidátusi, 1970-benakadémiai doktori értekezését. A Veszprémi Akadémiai Bizottságnak (VEAB) és az MTA Geofizikai Tudományos Bizottságnak lett tagja. 1980 és 1993 között a VEAB geofizikai munkabizottságának elnöke, 1990 és 2002 között a VAB alelnöke volt. 1990-ben megválasztották aMagyar Tudományos Akadémia levelező, 1993-ban rendes tagjává. 1994 és 1998 között aOrszágos Akkreditációs Bizottság tagja volt. 1985-ben a londoni Royal Astronomical Society, 1995-ben az Osztrák Tudományos Akadémia felvette tagjai sorába.
Fő kutatási területe a geoelektromos és elektromágneses műszerek és módszerek. A magyarországimagnetotellurikus (MT) kutatás alapját Ádám nagy érzékenységű mágnesesvariométerei, illetve indukciós szondái adták meg. Ádám mutatta ki elsőnek azt, hogy aPannon-medence aljzatageofizikai szempontból regionálisan (területenként) inhomogén, valamint 1963-ban az elektromos vezetőképesség növekedését a kissebességűasztenoszféra mélységében.
Az MT-módszerrel sikerült a bányaművelés által előidézettgeodinamikai változásokat tanulmányoznia, valamint vizsgálta a földielektromágneses tér többféle (elsősorban tér- és időbeli) változásait.Szabadalma van az úgynevezett EM-zajokföldtani hasznosítására. Nevéhez fűződik több geoelektromos módszer-, illetve műszerfejlesztés is. Több mint kétszáznyolcvan tudományos publikáció, illetve öt műszer- és módszerszabadalom szerzője vagy társszerzője.