Kék bálna Kalifornia közelében Akék bálna vagyóriás bálna(Balaenoptera musculus) azemlősök(Mammalia)osztályánakpárosujjú patások(Artiodactyla)rendjébe, ezen belül abarázdásbálna-félék(Balaenopteridae)családjába tartozófaj.
30méteres hosszával és 173tonnás testtömegével a legnagyobb ismert állat, ami valaha is létezett. Teste hosszú és karcsú, többféle kékesszürke árnyalattal. Testének felső része sötétebb, alsó része pedig világosabb. A kék bálnának jelenleg három alfaját különböztetik meg: aB. m. musculus-t azAtlanti- ésCsendes-óceán északi részén; aB. m. intermediát aDéli-óceánban és atörpe kék bálnát(B. m. brevicauda) azIndiai-óceánban és a Csendes-óceán déli részén. A három valószínű alfaj mellett lehet, hogy az Indiai-óceán egyik kékbálna-állománya egy negyedik alfajt alkot, melynek neveB. m. indica. Mint a legtöbb sziláscet esetében, a kék bálna legfőbb táplálékát a kisméretű rákok adják, amelyeknek gyűjtőnevükkrill, más néven világítórákok.
A 20. század elejéig, még mielőtt azember ipari mértékben mészárolni kezdte ezt a bálnafajt, a kék bálna – rokonaival együtt – gyakori volt aFöld összesóceánjában és nagyobbtengerében. Egy évszázad alatt azonban az intenzív vadászat majdnem a kihalás szélére juttatta a fajt, mígnem 1966-ban nemzetközi összefogással védelmi intézkedéseket hoztak a kék bálna megmentésére. A 2002-ben végzett kékbálna-számlálás szerint világszerte 5000–12 000 kék bálna létezik, öt csoportba vagy állományba csoportosulva. Bár a törpe kék bálnák számát csak becsülni tudják, valószínű, hogy törpe kék bálnából több él, mint a normál kék bálnából; mivel azonban nehezen megkülönböztethetőek, ezért korábbi számlálásoknál valószínűleg jelentősen felülbecsülték a számukat. Mielőtt elkezdődött volna az ipari mértékű bálnavadászat, azAntarktisz vizeiben körülbelül 202 000–311 000, de valószínűbb, hogy 239 000 kék bálna élhetett. Manapság a Csendes-óceán keleti részén, az Antarktisz vizeiben és az Indiai-óceánban külön-külön körülbelül 2000 óriás bálna található. Az előbbi állományokon kívül, az Atlanti-óceán északi részén és adéli félgömbön, még két-két csoport létezik.
A legősibb kékbálna-maradványt, amely egy részleges koponyából áll,
Olaszország déli részén fedezték fel; ez a középső
pleisztocén korszakból származott és körülbelül 1,5–1,25 millió évesre becsült.