Ez a lap egy ellenőrzött változata
Ezt azenciklopédiát az olvasóiszerkesztik. |
 ABosin-háborúJapánban vívottpolgárháború a 19. század második felében, 1868 és 1869 között, aTokugava-sógunátus és acsászári hatalom visszaállításáért küzdő erők között. A háború oka anemesség és a fiatalszamurájok körében terjedő elégedetlenség, Japán kényszerű megnyitása és abakumacu elleni tiltakozás volt. Egyes nyugati szamurájok szövetsége, amelyben aCsósú, aSzacuma és aTosza birtok tömörült, udvari tisztségviselők irányításuk alá vonták a császári udvart, és jelentős befolyást értek el a császárnál is.Tokugava Josinobu, a regnálósógun – felismerve a tarthatatlan helyzetet – lemondott politikai hatalmáról a császár javára. Josinobu azt remélte, hogy ezzel megőrzi a Tokugava-ház helyzetét és lehetőséget teremt a későbbi kormányzati szerepvállalásra. Azonban a császári erők mozgósítása, azedóbeli fanatikusok erőszakoskodásai, valamint egy császári rendelet, amely felhatalmazta a Szacumákat és a Csósúkat a Tokugavák hatalmának eltörlésére, arra késztette Josinobut, hogy hadjáratot indítson akiotói császári negyed ellen. A hadi helyzet azonban hamarosan számára kedvezőtlen irányt vett, egy kisebb létszámú, de modern tűzfegyverekkel felszerelt császári haderő több ütközetben Edo feladására kényszerítette, magát pedig megadta a császári csapatoknak. Azok, akik lojálisak maradtak a Tokugavákhoz, visszavonultak észak feléHonsúba majd későbbHokkaidóra, ahol megalakították azEzói Köztársaságot. Ahakodatei vereséget követően azonban ez a kis erődítmény is elesett, majd a császári hatalom kiterjedt a teljes országra, befejezve ezzel aMeidzsi-restauráció katonai fejezetét. A háború alatt Körülbelül 120 000 embert mozgósítottak, akik közül mintegy 3500 esett el. A háború végeztével a győztes császárhű erők elvetették kezdeti célkitűzésüket, az európaiak és az amerikaiak kiűzését, helyette a modernizálási politika egy változatát folytatták, a korábban a nyugati hatalmakkal megkötöttegyenlőtlen szerződések újratárgyalását szem előtt tartva. MivelSzaigó Takamori, a császári politika vezető személyisége továbbra is jelentős befolyást gyakorolt, a Tokugava-lojalisták kegyelmet kaptak, így több korábbi sógunpárti vezető is befolyásos pozícióhoz jutott az új kormányzatban. A háború végével nem múlt el nyomtalanul a nemesi elégedetlenkedés. A következő évtizedben, az 1870-es években öt jelentősebb felkelés tört ki – 1874-ben aszagai felkelés, 1876-ban aSinpúren-, azazuki és ahagi felkelés, 1877-ben pedig aszacumai felkelés –, de végül mindet leverték a modernebb császári csapatok.A kezdőlapon legutóbb megjelent szócikkek:Asperger-szindróma •Barna törpe •A szovjet csapatok kivonulása Magyarországról •Eubalaena •Cinque Terre •Albánia a bronzkorban •Cipzár | Tudtad-e, hogy… 
| |||||||||||||||||||||
Halálesetek a közelmúltban:Eddie Jordan –Nadia Cassini –Wlamir Marques –Doris Fitschen –Nakajama Akinori –Rob de Nijs –Ádám Antal Ma2025.március 20. van,
| 
| |||||||||||||||||||||
A Wikipédiát a nonprofitWikimédia Alapítvány üzemelteti. A Wikimédia számos többnyelvű ésnyílt tartalmú társlapot üzemeltet:
A Wikipédiában található szövegekre és egyes képekre aCreative CommonsNevezd meg! – Így add tovább! 3.0(CC-BY-SA-3.0) licenc vonatkozik.   
| ||||||||||||||||||||||
.jpg)
.jpg)
