Királykeselyű a washingtoni állatkertben Akirálykeselyű vagykirálykondor(Sarcoramphus papa) amadarak(Aves)osztályánakújvilági keselyűalakúak(Cathartiformes)rendjébe, ezen belül azújvilági keselyűfélék(Cathartidae)családjába tartozóSarcoramphusmadárnem egyetlen élőfaja. A nembe többfosszilis faj is tartozik. Ebben a madárnemben a királykeselyűt írták le először és sokáig monotipikusnak tartották, végül aSarcoramphuson belül atípusfaj lett.
Nagytestű madár, amelyKözép- ésDél-Amerika területein fordul elő.Mexikó déli részétől egészenArgentína északi részéig, majdnem minden alfölditrópusierdőben megtalálható.
Testét nagyrészt fehértollak borítják, de a nyaka tövén levő tollgallér színe a szürkétől a feketéig változik, és az evezőtollak, valamint a faroktollak is feketék. A feje és nyaka tollazat nélküli. Csupaszbőrének színezete példányonként változó, de lehet sárgás, narancssárgás, kékes, lilás, vagy vöröses is. Talán a legfőbb jellemzője acsőre töve fölött kinövő sárgás színű, kiemelkedő – idősebb példány esetében alálógó – bőrképződmény. Mint minden újvilági keselyű, a királykeselyű isdögevő, azaz az elpusztult állatokból táplálkozik. Gyakran ez a faj a legelső, amely megkezdi a friss dögöt. Amikor megérkezik a tetemhez, a kisebb méretű rokonai kénytelenek helyet engedni neki; ő maga csak a nála nagyobbandoki kondornak(Vultur gryphus) adja át a helyét. Fogságban a királykeselyű akár 30 évig is élhet.
A királykeselyű mint jelkép főleg a
maja kódexekben tűnik fel, de a helybéli lakosok néphagyományában és a népi orvoslásában is szerepet játszik. Bár manapság a
Természetvédelmi Világszövetség(IUCN)nem fenyegetett fajként kezeli e madarat, a királykeselyű egyedszáma csökken, aminek fő oka élőhelyének zsugorodása.
