Saturn V rakéta az indítóállványnál (Apollo–4) ASaturn V (népszerű nevénholdrakéta) az amerikaiApollo-programban használt háromfokozatú, folyékony hajtóanyagúóriásrakéta, amellyel azApollo űrhajókat juttatták aHold térségébe. ASkylabűrállomást is Saturn V rakétával állították Föld körüli pályára. A rakétával összesen 13 felbocsátást végeztek 1967 és 1973 között, ezek mindegyikét sikeresnek ítélte aNASA (annak ellenére, hogy a második tesztindításkor és a Skylab űrállomás feljuttatásakor messze nem teljesített tökéletesen, utóbbi alkalommal kis híján elveszett az űrállomás). A mai napig ez a hordozóeszköz számít a legnagyobb és legerősebb sorozatban gyártott és szolgálatba állítottrakétának, mert bár aszovjetEnyergijatolóerő tekintetében nagyobb volt nála,tömeg, hasznos tömeg és méret szempontjából a Saturn maradt a legnagyobb, valamint a szovjet rakéta sosem vált sorozatgyártott, tényleges szolgálatba állított típussá.
A rakéta többféle technológia ötvözeteként jött létre; a számos technológiai áttörést jelentő konstrukció vezető tervezőjeWernher von Braun volt. A Saturn V aSaturn rakétacsalád legnagyobb és legfejlettebb tagja lett.Első fokozatában a kerozin-oxigénmeghajtást alkalmazták, amely technológia egészen a második világháborús pusztítóeszközig, aV–2-ig nyúlik vissza. A felső két fokozathoz az éppen születőben lévő, vadonatúj technológiát, a hidrogén-oxigén meghajtást választották, amelyetAbe Silverstein és az általa vezetett mérnökcsoport vitt sikerre. A hidrogén-oxigén meghajtás mellett a harmadik fő technológiai újdonság az újraindítható hajtómű volt a holdrakétán. A kétféle meghajtás egy eszközön való alkalmazását, a hajtóművek „clusterekbe” (hajtóműcsokrokba) egyesítését, a rakéta megfelelő pályán tartását végző navigációs rendszer fejlesztését és az egész koncepció rendszerbe foglalását von Braun és az 1945-ben vele azEgyesült Államokba emigrált mérnökcsoport végezte.
A rakéta tervezését azalabamai Huntsville-ben, aMarshall Space Flight Centerben végezték, a gyártása pedig különböző repülőgépgyárak űripari részlegében történt. A fő beszállítók aBoeing, aNorth American Repülőgépgyár, aDouglas Repülőgépgyár, valamint azIBM számítástechnikai óriás voltak. A részegységek készre szerelése a felbocsátás helyszínén,Floridában, aCape Canaveralűrrepülőtéren történt. A készre szerelés során is új technológiát vezetett be a NASA, a függőleges szerelés módszerét.
Összesen 13 példányt használtak fel 1967 és 1973 között, amelyből két példány indult automatikus módon tesztrepülésre Föld körüli pályára, további egy példány ugyanígy Föld körüli pályára, de űrhajósokkal az
Apollo űrhajó fedélzetén, majd kilenc példány indította a Holdhoz űrhajósokkal az Apollo űrhajórendszert – amelyből aztán hat esetben le is szálltak a holdfelszínre az űrhajósok –, végül egyetlen példányt a
Skylab űrállomás pályára állítására használtak. Több felbocsátás alkalmával is problémák léptek fel ugyan, ám minden repülést sikeresnek minősített a NASA.
%2c_parque_nacional_Ras_Muhammad%2c_Egipto%2c_2022-03-28%2c_DD_56.jpg)
