^A mult időben ezzel szembenpuszta‑k a rag:(ők) várta-k, kérte-k. Régibb nyelvünkben ennek is igen gyakran‑nak, ‑nek volt a ragja, pl.várta-nak, kérte-nek, de SZINNYEI (Hunf. Alb. 42 ) bebizonyította, hogy a kétféle mult idejű alak közül a-k ragos az eredetibb, s hogy а‑nak, ‑nek ragos csak analógia eredménye: avár : várnak-féle irányító sorok hatása alattvárt mellé is keletkezett többesvártanak alak. Ez az analógiás eredelűvártanak, kértenek alak azonban nem tudott véglegesen győzedelmeskedni; a köznyelvből lassanként ismét kiveszett, s ma már csak itt-ott a nyelvjárásokban van meg. In:Antal Horger(Q1055098).A magyar igeragozás története (’The History of Hungarian Conjugation’), Szeged: 1931, page 32.
María de los Angeles Colós, José Guzman, and John Peabody Harrington (1930s)Chochenyo Field Notes (Survey of California and Other Indian Langauges)[1], Unpublished