Adoniszi sor:
A szapphói versszak negyedik sora. Egy daktilusból és egy trocheusból illetve spondeusból áll. Képlete: (-UU,--) vagy (-UU,-U).
Akció:
A színészi cselekvés, mozgás, gesztus ésmimika együttese.
Alba:
A trubadúr- és a középkori lírában található meg. Ezek a "hajnali dalok" úgy keletkeztek, hogy a szerelmes lovagot a torony őre vagy őrködő barátja, esetleg egy madár dallal figyelmeztette, hogy közeledik a hajnal, a szerelmes órák vége.
Alexandrinus:
A francia eredetű alexandrinus 12 szótagos, hangsúlyosverselésű sorfaj, a 6. szótag után felezősormetszettel. A XII. századi francia Nagy Sándor regényről(Roman d`Alexandre) nevezték el. A magyar fordításokrendszerint időmértékes, jambikus lejtésű,12-13 szótagos sorokban adják vissza.
Alkaioszi strófa:
Alkaiosz ókori görög költőről elnevezett sorfaj, melynek első három sora emelkedő, a negyedik pedig ereszkedő.
Képlete:
U-,U-,U-,UU-,U- Nagy alkaioszi sor
U-,U-,U-,UU-,U- ---II---
U-,U-,U-,U-,U Ötfeles jambus
-UU,-UU,-U,-U Kis alkaioszi sor
Állandó (eposzi) jelző:
A klasszikus eposz egyik állandó eleme (kelléke).A szerző a mű folyamán ugyanazt a szereplőt csakugyanazokkal a jelzőkkel illeti. Például Odüsszeuszjellemzői: bátor, leleményes
Állatmese:
A szerző a kor visszáságait, főképpen a gonosz hatalmasok hazug erkölcseit öltöztette az állatmesék köntösébe. A költő minden esetben közli a történetek "megfejtését", az erkölcsi tanulságot. Állatai rendszerint saját természetüknek megfelelően viselkednek, de egyben emberi tulajdonságokat, magatartásokat testesítenek meg. Állatmese szerzők: Aesopus, Phaedra, La Fontaine
Alliteráció:
Rendszerint a szókezdő, de néha nemcsak a szókezdőhangok ismétlődése. A versek egyik zenei eszköze.
Ambróziánus himnusz:
Szent Ambrusról lett elnevezve, aki a maga himnuszait antik metrikusformába öntötte, rímtelen négyes jambusisorokba. Négy sor egy strófa, s egy himnusz nyolc versszakbóláll. Ez a forma az őshimnuszok kedvelt versformájalett.
Anapesztus:
Két rövid és egy hosszú szótagból álló versláb. Képlete: (UU-).
Antik dráma jellemző vonásai:
Az események színhelye egyetlen tér, amit látnilehet. Az egyre feszültebbé váló konfliktus szenvedélyesviták, szócsaták formájában valósulmeg. A valóságos tettek, a tettleges összeütközésekmáshol, a színpadon kívül zajlanak le. Ezekrőlaz őr, illetve a hírnökök elbeszéléseibőlértesülünk. A tragédia időtartama csupánnéhány óra. A kórus (kar), mely énekel(kardal), esetleg tánccal kísérte és magyaráztaa cselekményt, elválaszthatatlan a görög drámától.Fontos szerepe volt a kórusban a tragédiák (drámaiművek) szerkezeti tagolásában: a mai jelenetnek, felvonásoknakmegfelelő részeket választotta el egymástól.
Antikizáló hangsúlyos verselés:
A középkori latin költészet verssorai úgy utánozzák a klasszikus verselés egy-egy verslábát, hogy a hosszú szótag helyén hangsúlyos, a rövid szótag helyén pedig hangsúlytalan szótag áll. Ezt nevezzük antikizáló hangsúlyos verselésnek. (Verselési mód)
Apokalipszis:
Külön irodalmi műfaj az i.e. II. évszázadban.Az apokalipszis szerzője a kinyilatkoztatást látomásformájában kapja és azután írja le.A műfajban minden jelképpé válik. (Pl.: Jelenésekkönyve, a Bibliában)
Arszisz:
versláb, a nyomatékosító elem, jele: '
Balassi-strófa:
1 vsz -> 3 sor
1 sor -> 3 egység (a belső rímek által)
vers -> 3x3 strófa
A hármas szerkesztési elv valósul meg. Dante Isteniszínjátékában is megtalálhatóez az elv. Képlete: aabccbddb.....
Ballada:
Villon idején -> táncdal
13. sz.-tól -> csak formai jelentése van:
egyszerű ballada: 4 vsz (összefoglaló, ajánlás) - Villon
kettős ballada:6 strófa
a versszakok 3 rímet váltogatnak, és refrénnelvégződnek
drámai feszültségű, szaggatott menetű, általában tragikus tárgyú verses kisepikai műfaj, párbeszédes, lírai elemekkel - Arany János
Barokk:
Az ellenreformáció szellemi áradatát kifejező, az érzelmeket az ész fölé rendelő, túldíszített, Itáliában keletkezett művészeti és irodalmi stílus. Nélkülözhetetlen eszköze a meghökkentés, a gyönyörködtetés. Kedveli a virtuóz rímtechnikát, a körmondatokat, a költői képek bőségét, a patetikus hangnemet.
Barokk eposz:
A barokk korban keletkezett új műfaj. A hagyományos műformáknál lazább keretű. Új kompozíciós formákat tartalmaz: sok részletből, epizódból felépülő, poklot, földet, mennyet egybeölelő monumentális szerkezet. A korábbi műfajoknál emberibb mivolta, sajátos szerkesztési módja van. Azt is igazzá teszi, ami nem az: például a magyarok erkölcsi győzelme a Szigeti veszedelemben.
Barokk körmondat:
A barokk korra jellemző, sokszorosan összetett, grammatikailagbonyolult, de ennek ellenére érthető mondat. PázmányPéterre nagyon jellemző.
Belső rím:
Egy-egy sor közepe és vége is rímel egymással.
Bevezetés (expozíció):
A drámai művek bevezető része, amelyben azíró megismertet az előzményekkel és bemutatjaa kiinduló helyzetet.
Bibliai história:
A XVI. század első évtizedeiben protestánsprédikátorok új irodalmi műfajok megteremtésévelhirdették eszméiket. Ilyen volt a bibliai históriais, amely a zsoltárfordítással együtt pótoltaa még le nem fordított Bibliát, elsősorban azÚjszövetséget.
Blank vers:
Shakespeare-re jellemző. Drámáit új versformában,a tíz szótagos, időmértékes (jambikuslejtésű), rímtelen "blank vers"-ben írta,s ez az Erzsébet kori drámák általánosanhasznált sorfaja.
Bokorrím:
Bokorrímnek nevezzük, ha a egy strófán belülvégig ugyanolyan vagy hasonló szótagok rímelnek,tehát a rímképlet: aaa...
Bonyodalom:
A bonyodalom a drámai műveknek az a része, melybenmegindul és kibontakozik az alapszituációbólkövetkező eseménysor. Ha a cselekmény összeütközésre,konfliktusra épül, egyre kiélezettebbé válika drámai harc, a két egymással szembenállótörekvés egymás elleni küzdelme. Az eseményeksorában bontakozik ki a szereplők jelleme és kapcsolatrendszere.
Bosszúdráma:
Shakespeare idejében igen népszerű műfaj (aHamlet, dán királyfi is ilyen). Az alapvető konfliktusmotívuma bosszú.
Bujdosóének:
A kései kuruc költészet jellegzetes műfaja. Keletkezésük a Rákóczi-szabadságharc bukása utáni időkre tehető. Bennük a reményvesztettség és a forradalom bukása iránti fájdalom jelenik meg.
Bukolika, bukolikus költészet:
A görög bukolosz ('marhapásztor') szó alapjánnevezzük a pásztorköltészetet bukolikus költészetnek,bukolikának. Később a vergiliusi cím (Eclogae)nyomán ezt a műfajt ekloga névvel is illették.
Carmen:
A carmen, másnéven óda a modern irodalomban fenségestárgyról szóló, emelkedett hangnemű líraiköltemény; tartalmi köre sokkal szűkebb, mint agörög ódáé vagy a latin carmené.Ez utóbbiakat nagymértékű eszmei, tartalmi,hangnembeli, formai változatosság jellemzi, de megtartjáka görög lírában kialakult dalformákat. Horatiuslegérettebb alkotásai, Kölcsey Himnusza is ebben a műfajbaníródott.
Choriambus:
A görög kardalokban kedvelt versláb. Képlete: (-UU-)
Clown-jelenet:
A középkori tragédia komor fenségétközbeékelt, ún. clown-jelenetek (clown=bohóc)oldották: a korabeli közönség nemcsak rémüldözniakart a véres események láttán, hanem megkívántaa felszabadult nevetés lehetőségét is.
Commedia dell'arte:
Az olasz eredetű commedia dell'arte legfőbb műfaji sajátossága a rögtönzés volt. A színészek nem szöveget kaptak, csak a cselekmény vázlatát, mely csupán a játék lényeges fordulópontjait rögzítette. A részleteket, a párbeszédeket a színészeknek kellett rögtönözniük. Erre az adott lehetőséget, hogy a műfaj állandó típusokkal, hagyományos jellemekkel dolgozott, s egy-egy színész rendszerint ugyanazt a típust személyesítette meg. Ez a műfaj Molière-re is hatással volt.
Csodás elemek:
A klasszikus eposznak egyik állandó eleme, ún.eposzi kelléke. Ennek lényege, hogy természetfelettilények beavatkoznak a szereplők életébe.
Daktilus:
Egy hosszú és két rövid szótagbólálló versláb (-UU)
Detektívregény, krimi:
Az uralkodó értékfajta az érdekesség.Néhány órás érdekfeszítőszórakozást kívánnak nyújtani, egyfajtalogikai játékot. A művek végén mindigott van utólagosan a megfejtés is. Hiányzik belőlüka társadalmi-emberi világ lényegét feltárótörekvés, a célkitűzés.
Dialógus:
Párbeszéd a drámában a szereplők között.
Dikció:
A színész beszéde, a helyzetnek és a megformáltalaknak megfelelően elmondott drámai szöveg.
Disztichon:
A legelső strófaszerkezet, hexametrikus és pentametrikussorok váltakozása.
Dokumentumirodalom:
Igazi történeteket leíró irodalmi műfaj (Pl.: emlékirat, napló, levél, publicisztika).
Dráma:
Irodalmi műnem. Az ide tartozó műfajok: tragédia,komédia, színmű. A drámai mű eseménysortábrázol, de az eseményeket, a szereplők jellemét,gondolatait, egymáshoz való viszonyát az alakok párbeszédeiből(dialógus), magánbeszédeiből (monológ)és tetteiből ismerjük meg. A drámai cselekményjelen időben előttünk bontakozik ki az alapszituációból,amely a szereplők egymáshoz való viszonyát,törekvéseiket, magatartásukat meghatározza. Eza drámai szituáció a hőst vagy hősöketakcióra, drámai harcra készteti. A dráma rendszerintsorsfordulatot bemutató mű, cselekménye - a terjedelemmiatt - sűrített, gyakran a szemben álló erők,egymástól eltérő emberi magatartásokkiélezett összeütközése, konfliktusa álla középpontjában. A drámai művek nyelvetömörebb, erőteljesebb mint a többi műnemé.A dráma szerkezete kupolás, részei: bevezetés(expozíció), bonyodalom, cselekmény kibontakozása,tetőpont, megoldás. Színpadra szánt alkotás.
Drámai expozíció:
A drámai műnek azon része, melyben az írómegismertet az előzményekkel, s bemutatja a kiindulóhelyzetet, szereplőket.
Drámai harc:
Két ellentétes akarat egymás elleni tettsorozata. Pld.: Antigoné-Kreón.
Drámai szituáció:
Akkor keletkezik, amikor az ellenfél megakadályozza afőszereplő által képviselt elvek érvényesülését.
Egyperces novellák:
Általában feltűnően rövidek, mert kevésszóval szeretnének sokat mondani. Az egyik oldalon az írórészéről a közlés minimuma, az olvasórészéről pedig a képzelet maximuma áll,így az ember a fantáziája révén aktívszereplővé válik. (Örkény István)
Ekloga:
Lásd bukolikus költészet! Radnótinál (Vergiliusfordítások) fontos műfaj.
Elbeszélés:
Az epika műnemébe tartozó műfaj. Az epikai közlési formák között az alapvető forma a közvetlen szerzői elbeszélés. A novellától abban különbözik, hogy ráérősebb, részletezőbb, több szereplővel dolgozik, akiket sokféle módon, részletezőbben jellemezhet, terjedelme változó. A novella a szereplők életének egy fordulópontját mutatja be, röviden kevés szereplővel, akiket tömören jellemez. Fontos része a vezér- (vagy Boccaccio után sólyom-) motívum.
Elégia:
A görögök minden disztichonban írt költeménytelégiának neveztek. A mai elnevezésű elégiaa reneszánsz korban alakult ki. Az újkori európaiirodalomban csak olyan költeményre alkalmazták az elnevezést,amely csendes szomorúságot, bánatot, fájdalmatfejezett ki. Ez a mai elégikus hangulat a görög gyászdalokravezethető vissza.
Emelkedő verslábak:
Elöl álló theszisz és azt követőarszisz esetében emelkedő verslábról beszélünk.Ilyen verslábak: jambus (U-), anapesztus (UU-).
Énekvers:
Olyan lírai alkotás, amelyet hangszeres kíséretteladnak elő. Nagyon fontos a dallam. Magyarországon a XVI.-XVII. századbanvolt jellemző. Tinódi Lantos Sebestyén műveiés a kurucdalok is ilyenek (tárogatók).
Enumeráció:
A klasszikus eposz egyik állandó eleme, eposzi kelléke,de az újabb kori eposzokban is előfordul. Seregszemlétjelent, a szemben álló hősök és csapatokbemutatása, rendszerint a cselekmény megindításaután.
Epeiszodion:
Az epeiszodion a tragédiának az a párbeszédesrésze, amely a két teljes kardal között foglalhelyet (a modern drámák jelenetnek nevezett részévelrokon).
Epigramma:
Az epigrammát az elégiával közös származásés forma (disztichon), sőt tartalom jellemzi. Eredetileg sírkövekre,műemlékekre, isteneknek szánt tárgyakra, épületrevésték (epigramma=felirat), s ezért tartalmábanigen tömör és terjedelmében rövid volt. Későbbmint könyvepigramma veszített tömörségéből,rövidségéből is. Ma bölcs gondolatot, szellemesgúnyt, fontos igazságot tömören összefoglaló,gyakran csattanóval végződő, viszonylag rövidversek neve, a disztichonforma már nem feltétlen követelmény.
Epika:
Az egyik műnem, legjellemzőbb sajátossága,hogy bennük a külvilág áll az ábrázolásközéppontjában, s nem a lélek belső világa.Alapvetően monológikus formájúak, tehátegy "elbeszélő" mondja el a történetet.Az elbeszélő művekben is lehetnek dialógusok,ezek azonban "idézetek"-nek tekintendők. Az alkotócsak közvetítő a valóság és az ábrázoltvilág között, saját értékelését,állásfoglalását a történet megformálásábaépíti bele.
Epikai közlésformák:
Az alapvető közlési forma a közvetlen szerzőielbeszélés; emellett a cselekmény színterétés az egyéb tárgyi mozzanatokat a leírás,a szereplők szóbeli megnyilatkozásait általábana dialógus közvetíti. Ez utóbbi esetben a szereplőkmondatait az elbeszélő szó szerint "idézi":ezt a közlési formát egyenes beszédnek is szokásnevezni. Előfordul, hogy az író valamelyik hőseszavait csupán tartalmilag "idézi", egyes számharmadik személyben: ennek függő beszéd a hagyományoselnevezése. A szereplők ki nem mondott gondolatait, érzelmeitaz újabb epikai művek vagy a belső monológ, vagya szabad függő beszéd (átélt beszéd,átképzeléses stílus) technikájávaljelenítik meg. A szabad függő beszéd közbenaz író gyakran a saját gondolatait is belecsempészia szövegbe. Ezeknek a formáknak az előfordulása,gyakorisága írónként különböző,kifejező szerepük is lehet.
Epikus hasonlat:
A klasszikus eposzok egyik állandó eleme, kelléke,amely nagy terjedelmű, részletező, szinte önállóéletet élő hasonlat.
Epikusság:
Az epikára jellemző sajátosságok esetleges(nem meghatározó) alkalmazását jelenti a másikkét műnemhez tartozó alkotásokban.
Epizód:
A nagyepikai művekben gyakran, a drámában ritkánelőfordulnak mellékesemények. Az ilyen önmagukbanlezárt, némelykor életképszerűen megrajzoltrészleteket, melyek nem viszik ugyan előre a cselekményt,de az írói szándéknak megfelelően fontosszerepük van (pld. Új vonásokkal gazdagítjáka szereplőket) epizódoknak nevezzük.
Eposz:
Az eposz az epika műnemébe tartozó, nagy terjedelműelbeszélő költemény. Rendkívüli képességekkelrendelkező hőse istenektől is támogatva nagy,egész közösség számára jelentőstetteket visz véghez.
Eposzi kellékek:
A klasszikus eposzok állandó elemei:
- invokáció - valamely istenség segítségül hívása
- propozíció - témamegjelölés
- in medias res - a dolgok közepébe vágó kezdés
- enumeráció - seregszemle
- csodás elemek (deux et machina) - istenek beavatkozása
- állandó jelzők és ismétlődések
- epikus hasonlatok
Ereszkedő versláb:
Elöl álló arszisz és az azt követőtheszisz esetében ereszkedő verslábról beszélünk.Ilyen például a spondeus (--), trocheusz (-U), daktilus (-UU),pürrikhiusz (UU), choriambus (-UU-).
Esztétikai minőségek:
A mű összhatását meghatározólegfontosabb értékszerkezeteket nevezzükesztétikai minőségeknek. Pl.:
| szép | ||||
| fenséges | kellemes | |||
| tragikus | komikus | |||
| kellemetlen | groteszk | |||
| rút |
Evangélium:
Görög szó latinosított formája, "jóhírt", "örömhírt" jelent. Jézusélettörténetét nevezik evangéliumnak.Négy evangélium van: Máté, Márk, Lukács,János evangéliuma.
Exodikon:
A tragédiát lezáró, a mű tanulságaitösszefoglaló, életbölcsességet megfogalmazórövid kardal, amit a kórus elvonulás közben énekelt.
Exodosz:
Végkifejlet, befejezés. Az utolsó kardalt lezáródialógikus rész.
Expozíció:
A drámai műnek azon része, melyben az írómegismertet az előzményekkel, s bemutatja a kiindulóhelyzetet.
Fabula:
A XVI. század első évtizedeiben, a reformációsorán a protestáns prédikátorok új irodalmiműfajok megteremtésével hirdették tanaikat.Ilyen volt a fabula (tanító mese) is, amelyek példázataivalterjesztették antifeudális erkölcstanukat. Heltai Gáspársok fabulát írt.
Fantasztikum:
A realitáson messze túlmenő (pld. álomban) ábrázolt, szó szerint véve képtelen eseménysorozat megjelenítése a fantasztikum. Pld. Karinthy Frigyes A cirkusz című novellájában is megtalálható.
Félrím:
Félrím esetében csak minden második sorrímel. Képlete: xaxa
Fenség:
Az eposzban a legfontosabb esztétikai minőség a fenség: a szokatlan, már-már emberfeletti nagyságú és intenzitású érték, amely félelmetes, fenyegető hatású is lehet.
Figura etymologica:
A figura etymologica a szó tövének ismétlődésévelelőállt stílusalakzat. Ez figyelhető meg a Halottibeszédben: "halálnak halálával halsz".
Filozófiai párbeszéd:
Platón görög filozófus teremtette meg ezt aműfajt. A szépirodalomhoz kapcsolja műveit a dialógusokkönnyed bája, természetessége, elegánsszellemessége. Nem elvont filozófiai tételek megszemélyesítésérőlvan szó, a vitapartnerek hús-vér emberek, mindegyikkülön-külön, önálló karakterreljellemzett egyén. Platónnál a párbeszédekszínhelye mindig Athén.
Giccs:
A külső formájában az irodalmi művekhez hasonló írást, amely az igazi művészet látszatát kelti, szélsőségesen torz, otrombán hamis, hazug módon eszményített ábrázolásban tükrözi korát, giccsnek nevezzük.
Gondolatritmus:
A gondolatritmus a mondat tagjainak párhuzamosságát,a gondolatok szabályozott ismétlődésétjelenti. Előfordul Balassi Júlia verseiben, amikor is a szeretettnő tökéletességét ismétli. A Zsoltárokkönyvében is megfigyelhető.
Görög drámai verseny:
Az ókori görögöknél minden évben tavasszal(március-április) rendezték meg a nagy Dionüszosz-ünnepet,melynek fénypontja a drámai verseny volt. Ezen i.e. 534-tőltragédiaköltők, i.e. 486-tól komédiaköltőkis részt vettek. A versenyeket irányító arkhón(állami tisztviselő) három tragédiaköltőnekés öt komédiaszerzőnek adott játszásiengedélyt. (Később ez is háromra csökkent.)A tragédiaírók rendszerint tetralógiával(három tragédia és egy hozzákapcsolódószatírjáték), a komédiaköltők egyesdarabokkal pályáztak. A versenyen tíz, előremegválasztott bíró mindegyike felírta az általamegállapított rangsort egy táblára, s ezt bedobtaegy urnába. Ebből az arkhón kihúzott ötötés ezek alapján döntöttek (a másik ötötfigyelmen kívül hagyták). A győztes híresés tisztelt költő lett, a harmadik hely azonban a bukássalvolt egyenlő.
Görög tragédia szerkezete:
Ezek az egységek az i.e. V. század közepén alakultakki:
Prologosz:az előadás a főhős monológjával vagy egy dialógussal indultHaláltánc:
Irodalmi műfaj. A XIV. századtól templomok, temetőkfalára festett képek, fametszetek, lírai alkotásokfigyelmeztették az élőket az elmúlásközelségére és könyörtelenségére.
Hármas egység:
Arisztotelész Poetika című műve alapjána hely (egy színhely), az idő (maximum egy nap), ésa cselekmény (egy szálon futó) egysége. A racionalizmusidőszakában Boileau megkövetelte a hármas egységetArisztotelészre hivatkozva.
Hármas színpad:
Shakespeare színházában volt jelen először.
előszínpad (benyúlt a közönség közé) -> "tömegjelenetek a szabadban"
hátsó színpad -> épületek szobáiban történt események bemutatására
felső színpad -> magasban történő cselekmény (erkélyjelenet)
Helyzetkomikum:
A megtévesztésen vagy félreértésen alapuló helyzetet, melyben a főhős csapdába kerül, helyzetkomikumnak nevezzük.
Hét szabad művészet:
grammatika, retorika, logika, aritmetika, geometria, zene, asztronómia
Hexameter:
Az eposzok daktilusokból és spondeusokból felépülő,hat verslábból álló hagyományos verssora.
Históriás ének:
Az énekvershez hasonlóan legfőbb tulajdonsága a dallamosság. Hangszeres kísérettel adták elő. Témája: harcokról való "tudósítások". Tinódi Lantos Sebestyén sok ilyen műfajú éneket írt.
Hitvitázó dráma:
A protestáns prédikátorok hitvitázódrámákban vitatták az egyház hittételeita reformáció keretében. Két szereplőjevan egy ilyen műnek: egy református és egy katolikusszemély vitatkozik az elveikről. Maga a műfaj a XVI. századelején alakult ki. Bornemissza Péter és SztárayMihály voltak a fő művelői.
Humanizmus:
A reneszánsz polgárság világi ideológiájátjelenti.
Iambosz:
Iambosznak nevezték a gúnyos, csipkelődő verseket,melyek kíméletlenül támadtak minden bűnt,hibát, fogyatékosságot. Bár a gúnyosvers a modern lírából sem hiányzik, az elnevezéstmár nem használják. A műfaj megteremtőjeArkhilokhosz (i.e. VII. század) volt.
Idill:
A szicíliai születésű, görög Theokritosz(i.e. III. század) idillnek (görögül eidüllion=képecske,életkép) nevezett költeményeiben, eklogáiban,pásztorokat szerepeltet. Hexameterekben írt és párbeszédesformájú verseiben a pásztorok a természet meghittközelségében élnek. Eszményítettvilág ez: a korabeli társadalmi-politikai valóságbólelvágyódó s egy új aranykor után áhítozóemberi közérzet jelenik meg itt.
Időmértékes ritmus:
A vers ritmusát a rövid és a hosszú szótagokszabályos váltakozása, ismétlődővisszatérése állítja elő.
Időmértékes verselés:
Az időmértékes verselésű művek(pld. Iliász, Odüsszeia) soraiban a szöveg kötöttségét,ritmusát a rövid és a hosszú szótagokszabályos váltakozása, ismétlődővisszatérése állítja elő. Rövida szótag, ha a benne előforduló magánhangzórövid és legfeljebb egy mássalhangzó követi.Hosszú a szótag, ha magánhangzója hosszú,vagy a rövid magánhangzó után két vagytöbb mássalhangzó következik.
In medias res:
A klasszikus eposz egyik állandó eleme, kelléke,a dolgok közepébe vágó kezdést jelent.
Invokáció:
A klasszikus eposz egyik állandó eleme, kelléke,amely valamely istenség, esetleg múzsa segítségülhívását jelenti.
Irodalmi barokk:
A barokk hatás az irodalomban mindenekelőtt a művekstílusán és szerkezetén figyelhető meg.A barokk számára nélkülözhetetlen meghökkentés,lenyűgöző hatás, leginkább formai külsőségekkelérhető el. A barokk költészet kedvelte a virtuózrímtechnikát, a merész gondolattársításokonalapuló, újszerű költői képek bőségét(főleg metaforákat), a meglepő ellentétektőlfeszülő hasonlatokat s ezek eredményeképpen azünnepélyességet kifejező patetikus stílust.Különösen kedvelte a bonyolult összetételű,de áttekinthető körmondatokat, a rokon értelműmondatok, szavak halmozását, az erős érzelmitartalmú kifejezéseket, olykor a drasztikusabb népiességetis a légies könnyedség, a kecses finomság társaságában.Nagymértékben továbbfejlesztette az irodalom nyelvilehetőségeit. A barokk új műfajokat hozott létrepld.: barokk eposz. Barokk írók: Cervantes, Lope de Vega,Gongóra, Calderon, Tasso, Marino, Milton, PázmányPéter, Zrínyi Miklós
Ionicus a maiore:
A görög kardalokban kedvelt versláb. Képlete: (--UU).
Ionicus a minore:
A görög kardalokban kedvelt versláb. Képlete: (UU--).
Irodalmi "én":
Az irodalmi "én" esetében az íróegyes szám első személyben mondja el a történetet,mintha az események vele történtek volna meg. Az ilyen előadásiformában az író mintegy a mű egyik szereplőjévéválik, az ő nézőpontjából mutatjabe az ábrázolt világot. De az irodalmi "én"sohasem azonos maradéktalanul a szerzői énnel - csupánegy fiktív én. Karinthy Frigyes A cirkusz címűnovellájában is megtalálható ez az én.
Jambus:
Arkhilokhosz ókori görög író általmegteremtett versláb. Képlete (U-).
Jellemkomikum:
A komikumnak azt a fajtáját, mely a szereplő jelleméből következik, jellemkomikumnak nevezzük. Ilyen Molière Tartuffe-je is.
Jeremiád:
Protestánsok által írt siralmas énekek,melyekben a XVI. század vallásos történelemszemléletefigyelhető meg. (Ezt folytatja Zrínyi a Szigeti veszedelemben).
Kalandregény:
A szórakoztató irodalom egyik fajtája, központjábanaz érdekesség van. A krimi rokonműfaja.
Kanonizálás:
A szellemi-kulturális élet fejlődésénekegy pontján megindult a múlt irodalmi emlékeinek tudósvizsgálata, válogatása, a végleges szövegekkialakítása. Ezt a folyamatot nevezzük kanonizálásnak.
Kardal (dithürambosz):
A kar által énekelt dal, melyben fuvolakíséretretáncolva kísérték és magyaráztáka dráma cselekményét.
Katarzis, katharzisz:
Arisztotelész nyomán, a művészetnek a testet-lelketformáló, megrendítő hatását nevezzükkatarzisnak.
Kétütemű nyolcas:
A hosszabb sorokat a belső rímek két rövidebbrebontják, és így négyes bokorrím fogjaössze a strófákat. (Balassi)
Kisepika:
A valóság egy-egy szűkebb részletét ragadja meg, sűrített, tömör ábrázolásra törekszik, kevés szereplőt mozgat. Pld.: novella.
Klasszicista dráma:
A görög-római irodalomból vezették le. XVII. században, Franciaországban fejlődött ki igazán. Teljesen a józan észen alapszik. A műveket már felvonásokra tagolták, és az új racionalista felfogás szerint elképzelhetetlen, hogy a szünet alatt hosszabb idő teljen el. Arisztotelész Poetika c. művét félreértelmezve Nicolas Boileau kötelezővé tette benne a hármas egységet. A szereplők jelleme az idő múlásával nem változik, az előzményekre dialógusok vagy monológok utalnak vissza, mivel a mű csak a konfliktus kirobbanását mutatja be. Kötelező szabály a mértéktartás, a durva dolgokat száműzték, és éppen ezért a női szerepeket már nők is játszhatták.
Klasszicizmus:
Az antik görög és római művészetet tekintette példaképének, s céljának e műalkotások utánzását tartotta. A klasszicisták racionalisták voltak, hitték, hogy az antik remekművek elemzése nyomán képesek levonni a tökéletes műalkotások létrehozásának szabályait. A klasszicizmus művészetelmélete ezért dogmákat alkotott (Pld.: hármas egység). Horatius figyelmeztetése nyomán célul tűzték ki, hogy a műveknek gyönyörködtetni és tanítani kell.
Kocsi-színpad:
A forgószínpad egyik őse, az ülő nézőközönségelőtt gördültek el a kocsikra szerelt színhelyek.
Komédia:
A dráma műnemébe tartozó műfaj. Uralkodóesztétikai minősége a komikum. A komédia hőseiátlagos vagy az átlagosnál kisszerűbb alakok,szellemi, erkölcsi, jellembeli fogyatékosságuknak vagynincsenek tudatában vagy pozitívumként tüntetikfel. A jellemzés nem nélkülözi a túlzás,karikírozás eszközeit. A cselekményben sok avalószerűtlen fordulat, cselszövés, véletlen,megoldása pedig mindig szerencsés kimenetelű. A komédiasorán az értéktelenség lelepleződik,illetve az értékvesztés nyilvánvalóváválik. Komikus konfliktusra épül a darab, ha a kisszerűhősök ütköznek össze és ebbe belebuknak.A komédia igazsága nem a történet hitelében,hanem a leleplezésben nyilvánul meg: a hamis látszatalól előtűnik a valódi lényeg.
Komikum:
Olyan értékszerkezet, amelyben értékhiány lepleződik le vagy értékvesztés válik nyilvánvalóvá.
Kommosz:
A görög tragédia eleme. A szereplőnek vagy szereplőkneka karral folytatott lírai dialógusát jelenti.
Konfliktus:
A dráma egyik legfontosabb eleme. A dráma rendszerint sorsfordulatot bemutató mű, cselekménye - a terjedelem miatt - sűrített, gyakran a szemben álló erők, egymástól eltérő emberi magatartások kiélezett összeütközése, konfliktusa áll a középpontjában.
Kórus (kar):
A kórus (kar), mely énekkel (kardal), esetleg dallal,fuvolakíséretre lejtett tánccal kísérteés magyarázta a cselekményt, elválaszthatatlana görög drámától. Fontos szerepe volt akórusnak a tragédiák (drámai művek) szerkezetitagolásában: a mai jeleneteknek, felvonásoknak megfelelőrészeket választotta el egymástól.
Középkori himnusz:
Az egyházi lírai költészet csúcspontja.A középkori himnuszok istentiszteletek alkalmábólénekelt, a hívők áhítatos érzelmeitkifejező, Istent magasztaló és a szenteket dicsőítő,emelkedett hangulatú költemények voltak a XII. században.Az egyik legkiválóbb költője a műfajnakPierre Abélard, például a Szombatesti himnusz címűműve.
Középkori vallásos irodalom műfajai:
Imádság, prédikáció, passió, példa, látomás és a két legnépszerűbb a himnusz és a legenda.
Krimi:
Az uralkodó értékfajta az érdekesség.Néhány órás érdekfeszítőszórakozást kívánnak nyújtani, egyfajtalogikai játékot. Hiányzik belőlük a társadalmi-emberivilág lényegét feltáró törekvés,a célkitűzés.
Kuruc táncdal:
A XVII. század első évtizedében alakult ki.A kezdeti kuruc lelkesedés, győzelmek, remény teremtettemeg ezt a műfajt, melyre hangszeres kíséretnéltáncolni lehetett. Ilyen dal a Csínom Palkó.
Legenda:
A középkori legenda Krisztus, Szűz Mária vagyvalamely szent életének, a velük kapcsolatos csodástörténeteknek prózai vagy verses elbeszélése.
Levél:
A levél műfaj igen kedvelt volt a XVIII. századifrancia irodalomban, s a leveleknek évtizedeken át valóírogatása lehetett Mikes Kelemen legfőbb időtöltéseés vigasztalója a bujdosásban. Ennek a műfajnaknincsenek merev szabályai, a tartalmat tekintve rendkívülrugalmas: korlátozás nélkül szólhat mindenről.
Líra:
Az egyik műnem. Az idetartozó irodalmi alkotásoklegfőbb sajátossága, hogy elsődleges témájukaz egyén, az én világa, a belső lelki világ:az én válasza a valóság bizonyos kihívására.A lírikus nem a világot jeleníti meg művében,hanem önmagát, amint találkozik a valóságdolgaival, s kifejezi mindazokat az érzelmeket és gondolatokat,amelyek e találkozás során lelkében keletkeztek.A lírai költemény legtöbbször verses monológ.A lírai formák általában a rövid műfajokkörébe tartoznak (novella, elbeszélés). A hagyományoslírai műfajok (pld. elégia, óda, himnusz, dal)az irodalom története során rengeteget változtak.A modern lírai alkotások zöme e hagyományos műfajokkörébe nem sorolható, bár tematikai, hangnembelivagy formai sajátságaik sokszor hasonlóságotmutatnak e műfaji előzményekkel.
Liturgikus drámák:
A templomokban bemutatott párbeszédes jeletek, a liturgikusdrámák a XI. századtól kezdve játszottakegyre nagyobb szerepet (Húsvétkor, Karácsonykor Krisztuséletét dramatizálták). Lassanként egyretöbb világi, komikus, sőt trágár mozzanatszűrődött be az egyházi színjátszásba,s ezért nem maradhatott meg a templom falai között, kikellett vinni a templom előtti térre, a piacra. Bizonyos egyháziünnepeken a város óriási színházzáalakult és az emberek alkalmi színészekké lettek.Később már céhek gondoskodtak a színészekről.
Lovagi epika (lovageposz, lovagregény):
A középkorban, a keresztes háborúk idején a lovagi kultúra teremtette meg a lovageposzt és a lovagregényt. Elsősorban francia és német nyelvű művek maradtak ránk a középkorból. A lovagi epika feltámasztotta és felújította a korábbi évszázadokból származó hősmondákat. Ezekben a művekben az emberideál a lovag volt, aki már ezen a világon kereste a boldogságát. A lovag kötelessége volt a keresztény hit védelme, a hűbérúr feltétlen szolgálata, az elesettek és a nők védelme, illetve az utóbbi iránti feltétel nélküli tisztelet.
Mária-himnusz:
A XII. század végén és a XII. századelején szembetűnő a Mária-kultusz kialakulásanemcsak a kolostorokban, hanem a városi értelmiségkörében is. Ennek a kultusznak a kedvelt műfaja a Mária-himnusz,amelynek egyik fajtája a Mária-siralom.
Mária-siralom:
A Mária-siralmakban valóságos földi érzések,evilági gondok, emberi fájdalmak, megrendülésekis kifejezésre jutottak. Mária, az Isten anyja a keresztalatt meg-megújuló kitörésekben panaszolja elbánatát, s földi asszonyként éli áta legnagyobb emberi szenvedést, egyetlen fiának megszégyenítőkínhalálát. Az egyik legnagyszerűbb ilyen műJacopone da Todi olasz ferences szerzetes Stabat mater címűalkotása.
Metafora:
Szókép, vagy másnéven stilisztikai kép:két fogalom, jel, jelentés azonosítása valamilyenközös jegy vagy érintkezés alapján.
Minnesang:
A német lovagi költészet neve.
Mirákulum:
A szentek életét, csodáit, szenvedéseit,vértanúhalálát színre vivő misztériumdrámák.
Misztériumdrámák:
Az egész bibliai történet, lehetőleg minélteljesebben, dramatizált formában való előadása.Több száz szereplő is játszhatott egy ilyen előadáson,ami több napig is tarthatott.
Mitológia:
A mítoszok összessége és a mítoszokkalfoglalkozó tudományág.
Mítosz:
(görög müthosz: monda, mese) A társadalmi fejlődés kezdeteire jellemző naív társadalmi tudatforma: az ember számára érthetetlen, éppen ezért félelmetes természeti és társadalmi erők fantasztikus tükröződése és művészi feldolgozása a nép képzeletében.
Monológ:
A drámai művekben gyakran előforduló magánbeszéd,melyből a szereplő gondolatait, érzéseit, a többiszereplőhöz való viszonyát ismerjük meg
Mora:
Az időmértékes verselés időegysége(jele: U egy rövid szótag, - egy hosszú szótagkiejtésével egyenlő idő).
Moralitás:
A moralitás történeteiben a megszemélyesítettjellemvonások, erények és bűnök viaskodnakaz emberi lélekért.
Műfajok:
A műnemeken belüli különböző alosztályok,amiket szinte koronként máshogy határozhatunk meg,hiszen állandóan változnak.
Műfajok a XVI. században:
bibliai história, zsoltárfordítás, hitvitázódráma, fabula, prózai dialógus, prédikációgyűjtemény,históriás ének, széphistória
Műnemek:
epika, líra, dráma
Művészi-esztétikai nyelv:
A művészi-esztétikai nyelv a praktikus közlő funkcióntúl bonyolult és összetettebb élményekkifejezésére is alkalmas nyelvhasználat.
Nagyepika:
A nagyepika olyan műfaj, mely az életet, az énenkívüli valóságot rendszerint bonyolult összefüggéseiben,térben, időben kiterjedt történettel, sokoldalúanjellemzett fő- és mellékszereplőkkel ábrázolja(pld. regény) szemben a kisepikai jellemvonásokkal.
Négyütemű 12-es:
Zrínyinél előfordul (Szigeti veszedelem), hogy egybokorrímmel (aaaa) ellátott versszak négy négyütemű,12 szótagos sorból tevődik össze.
Nibelungizált alexandrin:
Azt a sorfajt, amely 7/6 osztású, jambikus lejtésű tizenhármas, melyben a harmadik versláb után egy csonka láb áll, s a sor közepén így erős cezúra (metszet és szünet) keletkezik, nem egészen megalapozottan nibelungizált alexandrinnak nevezik.
Novella:
A novella olyan kisepikai műfaj, mely rendszerint egyetlen, rövidre fogott, de nagyon jellemző eseményt mond el. A történet gyakran hoz sorsfordulatot kevés és csak egy-két lényeges vonással jellemzett hőse számára. A műfaj fontos eleme a vezér- (vagy Boccaccio után sólyom-)motívum. A novellától megkülönböztetjük az elbeszélést, mely terjedelmében szabadabb, több és alaposabban jellemzett szereplőkkel dolgozik és tempója lassabb, tartalma oldottabb. Boccaccio idejében (XIV. század) az olasz novella szó újdonságot jelent, érdekes hírt, különös történetet.
Óda:
Az óda a modern irodalomban fenséges tárgyrólszóló, emelkedett hangnemű lírai költemény;tartalmi köre sokkal szűkebb, mint a görög ódáévagy a latin carmené. Ez utóbbiakat nagymértékűeszmei, tartalmi, hangnembeli, formai változatosság jellemzi,de megtartják a görög lírában kialakultdalformákat.
Ókeresztény irodalmi műfajok:
A II. századtól a VIII. századig éltek ezek a műfajok, eleinte görög, majd nyugaton latin nyelven. Főbb művelői: Szent Iraeneus, Szent Jeromos (A híres férfiakról), Szent Ágoston. A műfaj fajtái: (tanító jellegű) bibliai szövegmagyarázatok, prédikációk, katekizmusok; (az eretnekeket cáfoló) vitairatok; mártírakták; legendák; apokrif (nem hiteles) szent iratok; szerzetesi regulációk (szabályzatok); egyháztörténetek és a lírai himnuszok.
Oktáva:
A nyolcsoros strófát oktávának nevezzük.Például Villon A nagy testamentum című alkotásais oktávákból áll.
Panegirikusz:
Janus Pannoniusnál találkozhatunk ezzel a műfajjal,aki megverselte a szelek, a hónapok versenyét, s kipróbáltaköltői erejét, írói becsvágyáta nagyobb terjedelmű dicsőítő költeményekben.
Parodosz:
Az ókori görög dráma része, ami a karbevonulása, az orkhésztrán való elhelyezkedéseközben elhangzott első kardalt jelentette.
Páros rím:
A sorok páronként rímelnek. Képlete: aabbcc
Passió:
A Jézus szenvedéstörténetét elbeszélő műveket passiónak nevezzük a latin passio (=szenvedés) szó alapján.
Példa, példázat, példabeszéd,parabola:
A legendákkal rokon műfaj a középkorban annyirakedvelt példa: erkölcsi tanulsággal vagy allegorikusértelemmel ellátott rövid, olykor anekdotikus történet.A középkori lelkipásztorok szívesen szőtteka prédikációikba példákat. Az elsőhárom evangélium is nagy számban tartalmazza Jézusbeszédeit, aki tanításának lényegét,erkölcsi tanulságát egy-egy érdekes történet,példabeszéd érzékletes képeivel világítjameg.
Pentameter:
A pentameter is hat verslábból álló daktilikussorfaj, s csak annyiban tér el a hexametertől, hogy a harmadikés a hatodik versláb csonka, egyetlen szótag: azígy keletkezett szünet, erőteljes sormetszet kétrövidebb, zengőbb félsorra töri a hosszabb hexametert.A pentameter önálló sorfajként sohasem szerepel,mindig hexameterrel váltakozva fordul elő.
Petrarkizmus:
A reneszánsz szerelmi költés minden poétárakötelező kánonja a petrarkizmus. Balassi BálintAnna-verseiben is megfigyelhető.
Planctus (siratóének, siralom):
A Mária-himnuszok egyik fajtája. Ez kezdetben líraisequentia volt (a versszakok két, egymásnak formailag pontosanmegfelelő részből állnak), és mint ilyen,a nagypénteki istentisztelet részét képezte.
Processziós színpad:
Az egyes jelenetek színpadai egy utca hosszában álltak,és a közönség vándorolt az egyiktőla másikig. Ennek ellentéte a kocsi-színpad.
Prédikációgyűjtemény:
A XVI. század első évtizedeiben a reformációhatása alatt a protestáns prédikátorok hatalmasprédikációgyűjteményekben dörögteka részegség, az új arisztokrácia kegyetlennépnyúzása és kicsapongásai ellen, "tudós"tanulmányokban bizonyították, hogy a törökhódoltság Isten büntetése az ország romlottságamiatt, s megjövendölték a közeli világvégét.Pázmány Péter Prédikációk címűkötete is ilyen.
Prologosz:
Az ókori görög dráma része, amely azelőadást kezdő főhős monológjátvagy két színész dialógusát jelentette.
Propozíció:
A klasszikus eposz állandó kelléke, a témamegjelölését jelenti.
Pürrikhiusz:
Az ókori görög költészetben megjelent újversláb. Képlete: (UU)
Rákóczi-kesergő:
A késői kuruc költészet egyik jellegzetes műfaja.A Rákóczi szabadságharc bukása utánkeletkeztek, bennük a vereség, a kiábránduláshangja szólal meg. A Rákóczi-nóta is idetartozik.
Reneszánsz:
Renaissance - újjászületés. Olaszországból indult ki. A XV. század közepétől a XVI. század közepéig élte virágkorát. Az ókori görög kultúra értékeinek felújításával teremtettek egy emberibb kultúrát. A reneszánsz akkoriban egyetemes stílusirányzat volt. Szerves része a humanizmus, ami a reneszánsz polgárság világi ideológiáját jelenti. Mivel ez szorosan összefüggött az ókori irodalom értékeinek kultuszával, ezért a humanizmus bizonyos klasszikus műveltséget, tudós magatartást is jelent. Híres alakjai: Giotto (festő), Dante, Petrarca, Boccaccio, Villon, Balassi Bálint, Janus Pannonius.
Reneszánsz dráma jellegzetességei:
Elsősorban Angliában jelentős. A középkori drámákból megőrizte a tér és az idő szabad kezelését, a hangulati ellentétességet, a hangnemek kevertségét. Tehát az idő kötetlen és akár több színen is játszódhat a cselekmény. Azért, hogy ezáltal unalmassá ne váljon, közbeékelték a clown-jeleneteket. Ez a dráma nem alkalmazkodott semmiféle merev szabályhoz, kialakította a saját dramaturgiáját. A szerkezete tudatosan összefogott, sűrített. A figyelmet mindig ébrentartó, gyorsan pergő, mozgalmas cselekmény nyomult a színpadra, s megjelent a valódi drámai küzdelem és a sokoldalú, árnyalt jellemrajz.
Reneszánsz szerelmi komédia:
A reneszánsz dráma keretei közt íródottkomédia, melynek központi témája a szerelmi kapcsolatok,sok-sok pikantériával fűszerezve.
Rezonőr:
A komédia fontos szereplője, feladata, szerepe, hogy azeseményeket, a szereplők magatartását tárgyilagosanmegítélje.
Rím:
A vers zenei hangzását megadó eszközök közül az egyik, s talán a legfontosabb, amely a szótagok hangzása közti hasonlóságot használja ki. Sok fajtája létezik: pld. bokorrím (aaa), páros rím (aabb), stb.
Ritmus:
Egy vers ritmusát a szótagok hangtani szempontúszabályos váltakozása, a rím illetve a szavakzenei hangzása, betűk soron belüli összecsengéseadja meg.
Római epigramma:
Janus Pannonius sok csipkelődő, erotikus tartalmú, úgynevezett római epigrammát írt, Martialis modorában.
Segélykérés (invokáció):
A klasszikus eposz állandó része, kelléke,ami valamely istenség vagy múzsa segítségülhívását jelenti.
Sequentia:
A Mária-himnusz egyik fajtája. A lírai műbena versszakok két, egymásnak formailag pontosan megfelelőrészből állnak.
Seregszemle (enumeráció):
A klasszikus eposz egyik állandó eleme, eposzi kelléke.A szemben álló hősök és csapatok bemutatása,rendszerint a cselekmény megindítása után.
Shakespeare-i színpad:
Az 1599-ben épült Globe színházban jelentmeg először. A színpad jellegzetes hármas beosztásalehetővé tette a színterek gyors váltásátés a térbeli, időbeli távolságok merészáthidalását. A színpad részei: elő-,hátsó-, felső-színpad vagy erkély. (Ezekpontos szerepét lásd a hármas színpadnál!)A shakespeare-i színpadon nem voltak díszletek. A helyetés az időt a színészek párbeszédeibőllehetett megtudni, ezáltal a művek megmozgatták a nézőkfantáziáját. A drámák még nemfelvonásokra, hanem színekre tagolódtak. Nőiszereplők nem voltak.
Sormetszet (cezúra):
Az egy szótagból álló versláb megtöria sor folyamatosságát, szünet keletkezik. A cezúrahozta létre a pentametert a hexameterből.
Spondeus:
Versláb, két hosszú szótag (jele: --).
Szapphói sor:
Szappho görög írónőről elnevezettsorfajta: a harmadik versláb daktilus, a többi trocheus. (-U-U -UU -U -U)
Szapphói versszak:
Három szapphói sorból és egy adoniszi sorból álló strófaszerkezet .
Képlete:
-U -U -UU -U -U (Ilyen az első három sor) Szapphói sor
-UU -U Adoniszi sor
Szatírdrámák:
Alig tudunk róluk valamit, valószínűleg Dionüszosz dicsőítéséről szóltak és a három tragédiát követően kerültek színre. Az egyetlen teljes épségben ránkmaradt szatírdráma Euripidész Küklópsz című alkotása nem a bor és a vidámság istenéről szól. A kar tagjai, a szatüroszok pedig Dionüszosz kecskelábú, lófarkú, lófülű kísérői.
Széphistória:
A reneszánsz novellairodalom erotikája szólaltmeg benne. Bornemissza Péter átdolgozva és lefordítvaSzophoklész Élektráját a magyar irodalombanis megteremtette ezt a műfajt.
Szépirodalom:
Az autonóm művészeti ágak egyike. Anyagaa nyelv, műveit tehát a nyelv segítségévelkell rögzítenie, ezért is szokták a szóművészetének, nyelvművészetnek is nevezni.
Szimultán színpad:
A keresztény dráma, színjátszás örököshelyszínváltozásai alakították ki. Kb.40-50 méternyire elnyúló 6-8 méter szélesemelvény volt. Egymás alatt, fölött, mellett helyeztékel a poklot, a földi tereket, a mennyországot, illetve a paradicsomotvalóságos állatokkal, fákkal.
Színjátszás:
A drámai művek megjelenítésében alegfontosabb eszköz. Akció és dikció összességébőltevődik össze.
Szójáték:
Azonos vagy hasonló hangzású, de különbözőértelmű szavak váratlan összekapcsolása.
Szókép:
Két fogalom, jelenség összekapcsolása valamilyenközös vonás alapján.
Szonett:
14 sorból álló, 4 szakaszos vers: az elsőkét versszak 4-4, a harmadik és a negyedik 3-3 soros. Azelső két versszak és a második két strófais egy-egy rímrendszert alkot. Rímképlete: abba-abba-cdc-cdc.Később ettől eltérő változatok iskialakultak. A rímrendszerhez hasonlóan a szonett formailagis kettős: a két rész általában ellentétekettartalmaz. Petrarca feloldotta ezt a szerkezetet, nála az utolsóversszak állt szemben az első hárommal.
Szóvers:
Olyan költemények, amelyek a dallamtól függetlenülönmagukban is gyönyörködtető alkotások.A nyelvi ritmus tökéletessége fölöslegesséteszi az énekkíséretet. Balassi Célia-verseiis ilyenek.
Sztaszimon:
A parodoszon és az exodikonon kívüli összeskardal (álló dal).
Tartalom és forma egysége:
A műalkotásokban fontos, hogy az író mités hogyan ír le, mivel a tartalom és a forma egymástólelválaszthatatlan, szerves egységet alkot.
Témamegjelölés (propozíció):
A klasszikus eposz kelléke, a mű tárgyátmegjelölő, tömören leíró rész.
Tercina:
Háromsoros strófaforma. A versszakok középső sora rímel a következő versszak első és harmadik sorával: (aba, bcb, cdc) Dante: Isteni színjáték.
Tetőpont (krízis):
Drámai művekben az ellentétek legvégsőbbkiéleződése, kirobbanása. Utána következika végkifejlet.
Theszisz:
Nyomaték nélküli időtartam, az arszisz ellentéte.
Tragédia:
A dráma egyik műfaja, uralkodó esztétikaiminősége pedig a tragikum. A tragédia főszereplőjea tragikus hős.
Tragikum:
Olyan értékszerkezet, amelyben hirtelen nagy, visszafordíthatatlanértékveszteség, értékpusztuláskövetkezik be. A cselekmény szintjén ez a kiemelkedőhősök halálában vagy lelki összeomlásábannyilvánul meg.
Tragikus hős:
A tragikus hős átlagon felüli, de nem tökéletes. Többnyire a korszakban általánosan elismert, pozitív erkölcsi értékeket képviseli, céljaiért vállalja a harcot, s az ellenerőkkel való küzdelemben bukik el. Bukása a félelem és együttérzés érzelmeit váltja ki a nézőből, olvasóból, s megerősíti a hős által képviselt értékek tiszteletét.
Trocheus:
Arkhilokhosz ókori görög író általmegteremtett versláb. Képlete (-U).
Trubadúrének, trubadúrlíra:
A középkori zenének az első világi megnyilvánulása.Az eszményített udvari szerelem és a lovagi életmódállt középpontjában.
Tudományos-fantasztikus irodalom:
A szórakoztató irodalom egyik fajtája, uralkodóesztétikai minőség a fantasztikum. A krimi rokonműfaja.
Utánzás (művészi utánzás):
Arisztotelész szerint a világ valóságánaklemásolása, azaz maga a művészet. Ezt az "utánzó"szerepet azonban nem mechanikus, hanem szolgai másolásnakfogja fel.
Ütem:
Az ütemhangsúlyos verselés alapegysége, egyhangsúlyos és néhány hangsúlytalan szótagkapcsolata.
Ütemhangsúlyos verselés:
A hangsúlyos és hangsúlytalan szótagok szabályos változása adja a ritmust. Balassi Bálint "Hogy Júliára talála, így köszöne neki" című versében is így keletkezik a ritmus.
Vágánsköltészet:
A világi lírának az egyik harsányabb hangúága, a művelt vándordiákok művészete.Virágkorát a XII.-XIII. században élte. Legfőbbtéma az életöröm hirdetése, de ostorozzákbennük a feudális társadalom mindhárom rétegétis. (Carmina Burana)
Vásári bohózat:
Komikus színdarab, melyeket a középkorban vásárokbanadtak elő. Molière műveiben továbbélnek enneka műfajnak a hagyományai.
Végkifejlet (katasztrófa):
A drámai művek befejező része, a konfliktusmegoldása.
Versfő:
A versszakok kezdőbetűi. Balassi Bálint a "Kiben bűne bocsánatért könyörög" versében a versfőket összeolvasva a költő nevét kapjuk.
Verslábak:
A szótagok kiejtési időtartamán alapulóverselés ritmikai alapegysége. Lehet: jambus, trocheus, spondeus,anapesztus, daktilus, choriambus, ionicus a minore, ionicus a maiore, pürrikhiusz.
Világkép:
A világról, az életről, a társadalmijelenségekről vallott nézetek összessége,összefüggő rendszere s ennek jelentkezése valamelyirodalmi műben.
Visszatükrözés (művészi visszatükrözés):
A művész a saját szubjektumát, lelki vitájáttükrözi vissza műveiben.
Vitairat:
Indulatos érveléssel a protestánsokat támadóművek, amelyek felhasználják a gúny, a humorés a szatíra stíluseszközeit. (PázmányPéter)
Zsoltár:
Istentiszteletkor használt ritmikus énekek, verses szövegek.Pl.: Zsoltárok Könyve
Zsoltárfordítás:
A XVI. század első évtizedeiben a reformációhatása alatt a protestáns prédikátorok zsoltárfordításokkalpótolták a még le nem fordított Bibliát.