Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Waffen-SS | |
 | |
| A Waffen-SS jelvénye | |
| Dátum | 1933–1945 |
| Ország |  Harmadik Birodalom |
| Személyzet | max. 914 000 fő[1] |
| Típus | gépesített lövészek harckocsizók páncélgránátosok |
| Méret | 38 hadosztály valamint kisebb önálló egységek |
| Diszlokáció | SS Führungshauptamt,Berlin |
| Parancsnokok | |
| Főparancsnok | Heinrich Himmler |
| Híres parancsnokok | Josef Dietrich Paul Hausser Theodor Eicke Felix Steiner Kurt Meyer Joachim Peiper Andreas Bergkessel[forrás?] |
| Kultúra és történelem | |
| Mottó | Meine Ehre heißt Treue |
| Színek | Fekete, fehér és vörös |
| Háborús részvétel | második világháború |
 AWikimédia Commons tartalmazWaffen-SS témájú médiaállományokat. | |
AWaffen-SS (fegyveres SS) az SS(Schutzstaffel) katonai szárnya volt. Az SS a Németországban 1933-ban hatalomra került,Adolf Hitler vezetése alatt állóNemzetiszocialista Német Munkáspárt paramilitáris, félkatonai szervezeteként működött. Hitler az „európai új rend” létrehozására irányuló, aMein Kampf című könyvében kifejtett törekvéseiben vezető szerepet szánt az SS-nek és azon belül a Waffen-SS-nek. Az SS és a Waffen-SS tagjai a végletekig elkötelezett hívei voltak anemzetiszocializmusnak, a nácifajelméletnek éskeleti hódító törekvéseknek.
Amásodik világháború idején a Waffen-SS aWehrmacht általános alárendeltségében tevékenykedett, egységei és egyes tagjai azonban egyaránt gyakran és aktívan részt vettekháborús bűncselekményekben, hadifoglyok és a polgári lakosság elleni kegyetlenkedésekben,emberiesség elleni bűntettekben,népirtásban, aholokauszt végrehajtásában. A háború végső szakaszában az SS tagjai nagyon sok német katonát és civilt is meggyilkoltak dezertálás, illetve a védelmi erőfeszítések akadályozása (Wehrkraftzersetzung(wd)) vádjával (amibe még a defetista megjegyzések is beletartozhattak). Ezek miatt anürnbergi per során az egész SS-t, és benne a Waffen-SS-tbűnszervezetnek minősítette a nemzetközi bíróság.
A Waffen-SS, csakúgy mint a teljes SS és általában a Harmadik Birodalom erőszakszerveinek szervezeti felépítésének alakulása a története során meglehetősen kaotikus, nehezen áttekinthető. Ebben nagy szerepe voltHitler munkamódszereinek is.
A Waffen-SS mint az SS fegyveres ága többféle, az SS keretén belül már egy ideje meglévő fegyveres szervezet egyesítésével a gyakorlatban 1939 decemberében jött létre és egyben ekkor, alengyelországi hadjárat idején esett át a tűzkeresztségen. Eredeti alkotórészei az ekkor már hadosztályi szinten szervezettSS-Verfügungsdivision, azSS-Totenkopfdivision valamint az addig önálló továbbiSS-Totenkopfverbände nevű egységek voltak.[2] 1940-re kiépült a Waffen-SS önálló katonai szervezete, aminek a megkoronázását az jelentette, hogy 1940 augusztusában Hitler engedélyezte aKommandoamt der Waffen-SS nevű közös parancsnokság létrehozását az egész SS vezetősége, azSS Führungshauptamt (SS Vezetési Főhivatal) keretében,Heinrich Himmler, az SS birodalmi vezetője(Reichsführer SS) közvetlen parancsnoksága alatt.
A Waffen-SS eredete 1933 márciusára vezethető vissza, amikorSepp Dietrich 120 fő részvételével egy fegyveres csoportot hozott létreSonderkommando néven Berlinben.[3] 1933 novemberére már 800 tagja volt a rohamcsapatnak, és amüncheni sörpuccs 10. évfordulóján rendezett megemlékezésen halálig tartó hűséget esküdtekAdolf Hitler személyének.[3] Az egység felvette aLeibstandarte Adolf Hitler azaz Adolf Hitler testőr-ezrede (rövidítve LAH) nevet.[4] 1934. április 13-án, Himmler rendeletére az egység1st SS Division Leibstandarte Adolf Hitler (1. SS hadosztály, Adolf Hitler testőrsége) (LSSAH) nevet kapta.[4]
ALeibstandarte hűségét először 1934-ben, ahosszú kések éjszakája során demonstrálta, amikor Hitler politikai ellenfelei fizikai megsemmisítésének fő ereje lett aGestapo mellett.[3][5] Ezután az SA jelentősége nagyot csökkent, és a Hitler rendelkezésére álló különböző fegyveres szervezetek között vitathatatlan lett az SS vezető szerepe.
1934 szeptemberében Hitler jóváhagyta aSS-Verfügungstruppe (kb. „rendelkezésre álló csapatok”) (SS-VT) mint az NSDAP fegyveres szervezetének megalakítását, a saját parancsnoksága alatt.[3] Ez a szervezet aWehrmachtra támaszkodott fegyverzete és kiképzése tekintetében, és utánpótlását is a hadsereg sorozási rendszerén keresztül kapta meg, mégpedig egyelőre csak a hadsereg igényeinek kielégítése után.[6]
A sorozott utánpótlás nehézségei ellenéreHeinrich Himmler két új SS ezredet állított fel, azSS Germania és azSS Deutschland egységeket, amelyek együtt aLeibstandarte testőrségi egységgel és egy híradó egységgel alkották ettől kezdve az SS-VT-t(SS-Verfügungstruppe).[7] Himmler ezenkívül létrehozott két katonai iskolát (SS-Junkerschule(wd)Bad Tölz és SS-JunkerschuleBraunschweig) a Waffen-SS tisztjeinek képzésére. Mindkét iskolában a reguláris hadsereg módszereit és kiképzőit alkalmazták.[7]
Himmler 1934-ben még szigorú követelményeket támasztott az újoncokkal szemben. Nőtlen, büntetlen előéletű németeknek kellett lenniük, akik 1800-ig visszamenőleg bizonyítani tudták árja származásukat.[8] Négy éves kötelezettséget kellett vállalniuk. Koruk 17 és 23 év között lehetett, testmagasságuk minimum 174 cm kellett legyen a testőrség esetében. A koncentrációs táborok őrei esetében a korhatár 16–23 év között volt, a testmagasság 172 cm, és egy évre kellett aláírniuk. Az orvosi alkalmasság mellett fogtömésük sem lehetett, és látásuk tökéletes kellett legyen.[9] 1938-ra a testmagassági követelményeket enyhítették, hat fogtömést engedélyeztek, és a látással kapcsolatban is tettek engedményeket. A háború kezdete után pedig már csak az alapvető orvosi alkalmasságot követelték meg.[10] Vallásuk bármilyen lehetett azsidó vallás kivételével, azateistákat is kizárták.[11]
Az SS tiszti állománya társadalmi szempontból változatos képet mutatott. Egy részük munkásszármazású volt, akik nem kerülhettek volna be a hagyományos német hadsereg tisztikarába.[12] De voltak közöttük a régi elit leszármazottai is.[13] A Wehrmacht tisztjeinek 49%-a származott katonacsaládból, az SS-VT-nél ez az arány mindössze 5% volt.[14] A későbbi Waffen-SS-tábornokok 60%-a rendelkezett érettségivel és 20%-uk egyetemi végzettséggel is.[15]
1936-ban HimmlerPaul Haussert, a hadsereg korábbi altábornagyát nevezte ki az SS-VT főfelügyelőjénekBrigadeführer rangban. Hausser hajtotta végre az SS-VT átalakítását egy igazi katonai erővé, ami elérte a reguláris hadsereg színvonalát.[16] 1938 augusztusában Hitler rendeletben rögzítette, hogy az SS-VT-ben vállalt szolgálat egyenértékű a katonai szolgálattal.[17]
AWehrmacht nem kis ellenérzéssel és bizalmatlansággal figyelte az új, párhuzamos fegyveres erő létrehozását, csakúgy, mint korábban a SA rohamcsapatai létszámának ésErnst Röhm hatalmának növekedését, hiszen ez megtörte a német nemzeti hadsereg fegyveres monopóliumát. Gyakoriak voltak a kisebb-nagyobb súrlódások a két testület tagjai között, különös tekintettel arra, hogy az SS lényegéhez tartozott az elitizmus, a kiváltságosság érzetének ápolása, a hadseregnek pedig a jelentős részben a régi arisztokráciából származó tisztjei gyakran lenézték, a politikai jöttmentek gyülekezetének tartották az SS-t.[18] Amikor azonban Hitler megbizonyosodott arról, hogy hatalma a Wehrmacht felett is töretlen, úgy döntött, hogy a háborúban a Waffen-SS kisebb, hadosztály-, vagy ezred-szintű egységekben a Wehrmacht hadműveleti irányítása alatt harcol majd, ami csökkentette a hadsereg vezetőinek ellenállását és a két szervezet közötti súrlódásokat.
1940-ben az SS addig létező katonai jellegű egységeinek – aLeibstandarte Adolf Hitler (a Führer testőrsége), aVerfügungstruppe Division (különleges készültségi hadosztály) és a koncentrációs táborok őrségét adóTotenkopf (halálfejes) szervezet – összevonásával hozták létre új néven a Waffen-SS-t. Hadosztályai kezdetben hadrendi szám helyett nevet kaptak, hogy ezzel is elit jellegüket kívánták hangsúlyozni.[19] A második világháborúban a fegyveres SS egységei katonai alakulatként harcoltak. A lengyelországi hadjárat idején a Waffen-SS alakulatai még sok kritikát kaptak a Wehrmacht vezetőitől, később azonban, a keleti arcvonalon 1941–42-ben folytatott kegyetlen harcok során tanúsított kiemelkedő teljesítményükkel megalapozták katonai hírnevüket is. Fanatikus küzdelmük olyan mély benyomást gyakorolt Hitlerre, hogy elhatározta, növelni fogja a Waffen-SS alakulatainak számát és azokat kiemelt ellátásban, fegyverzetben részesíti. Ezért ezek az alakulatok ezentúl a német haderőn belül általában a legjobb felszereléseket kapták.[19]
A katonai tevékenység mellett azonban a fegyveres SS egységei és tagjai afasizmus hitleri változata, anemzetiszocializmus iránt végletesen elkötelezett erőként a náci terror egyik fő végrehajtó erejévé váltak. A Waffen-SS tagjai a felsőbbrendűségi érzés volt a jellemző, készek voltak arra, hogy a „birodalom ellenségeinek” megsemmisítésévei „új európai rendet” hozzanak létre. Világképük legfontosabb elemei a kegyetlenség és a vasakarat voltak a „faji és nemzeti” túlélésért folytatott harcban. Ennek jegyében habozás nélkül, tömegesen kegyetlenkedtek fegyvertelen hadifoglyokkal és ártatlan civilekkel.[20]
A második világháború éveiben a Waffen-SS nagy változásokon ment keresztül. 1939–41-ben még a Wehrmacht jelentős ellenállását kellett leküzdeni annak érdekében, hogy az újonnan felálló fegyveres erő a megcélzott katonai elit mivoltának megfelelő minőségű fegyvert és felszerelést kaphasson. A kezdetben csak néhány, az árják között is legárjábbnak számító észak-német fiatalokból álló elithadosztály helyébe álló 1945-re már 38 hadosztályt, mintegy 950 000 katonát számláló, etnikai („faji”) szempontból meglehetősen heterogén szervezet lett. Katonai teljesítményük alapján azonban aLeibstandarte, Das Reich, Totenkopf, Wiking ésHitlerjugend hadosztályok továbbra is az elit elitjének számítottak.[20]
A nem németek közül először, még 1941-ben a náci elmélet szerint a „germán fajhoz” tartozó skandinávok kaptak lehetőséget a csatlakozásra, majd a kelet-közép-európai államokban élő „népi németek”(wd)(Volksdeutsche) következtek. A háborús kudarcok nyomán később fokozatosan arra kényszerültek, hogy a szerintük „alsóbbrendű fajok” tagjai is bekerülhettek a fegyveres SS alakulataiba: muszlimbosnyákok, majdkozákok, majdukránok, sőt a megvetettoroszok is.[21] A háború vége felé aztán besorozottakból, csellengőkből, egykori hadifoglyokból és szétvert alakulatok maradványaiból is szerveztek hadosztályokat.[22]
Az első időszakban létrehozott árja SS-hadosztályokat (aLeibstandarte Adolf Hitler, aDas Reich és aTotenkopf) gépesített lövész hadosztályként szervezték meg.[22] A Totenkopf és a Leibstandarte részt vettek már az 1940-esfranciaországi hadjáratban is,[23] és a háborúnak ebben a korai szakaszában, az egyébként az árjának vagy hozzájuk közel állónak tekintett hadifoglyokkal szemben is brutális tömeggyilkosságokat követtek el (Le Paradis-i mészárlás, 97 brit hadifogoly;wormhouti mészárlás(wd), 80 brit és francia hadifogoly).[24]
Harcászati szempontból aWehrmacht irányítása alá tartozott, ellátását azonban az SS-től kapta, és fegyelmileg is neki volt alárendelve. Elvileg önkéntesekből állt, de 1940-től sorozottak is megtalálhatók soraiban. Kiegészítése kiterjedt a Német Birodalmon kívülre is. Több hadosztálya jött létre – elsősorban kelet-európai – német kisebbségekhez tartozókból (úgynevezett népi németek), de fölállítottak lett, litván, holland és norvég SS-alakulatokat is. A kezdetben germán önkéntesekre korlátozott toborzás idővel kiterjedt minden mozgósítható európai népcsoportra. Így alakult francia, horvát, bosnyák, albán, orosz, ukrán, román, sőt tatár SS alakulat is. Magyar Waffen-SS alakulatokat is szerveztek. Ilyen volt a Hunyadi és a Hungaria SS hadosztály, illetve a Deák és a Ney csoport. Irányítása alá tartoztak olyan egységek is, mint aVallon Légió, aFlamand Légió, aHolland Önkéntes Légió, aFrancia Önkéntes Légió, aNorvég Légió aDán Szabadcsapatok, később aBrit Szabadcsapatok is. A spanyolKék Hadosztály feloszlása után a fronton továbbra is szándékozni kívánó spanyolok léptek be a soraiba, valamint a skandináv egységek maradványaiból származó dán és norvég önkéntesek is jelentkeztek harcra.
Az SS elit jellegének ápolása érdekében nagy gondot fordított a megjelenésre. A hitleri testőrség, aLeibstandarte díszegyenruhái a Führer megjelenésének tekintélyességét is szolgálták.[25] Gyakori díszelgéseik, meneteléseik miatt a Wehrmacht részéről eleinte aszfaltkatonáknak is titulálták őket. Később azonban a sok szervezeti változást az egyenruhák terén is nagy következetlenség kísérte. A háború kezdetétől a Waffen-SS egyenruhái, a kiegészítő jelzések kivételével, egyre inkább hasonulni kezdtek a hadsereg felszereléséhez. A harckocsizók gyakorlati okokból fekete egyenruhát viseltek – ezen kevésbé látszott meg a gépolaj és más szennyeződés. A háború előrehaladtával az SS-nél kifordítható álcaruhát rendszeresítettek, ami egyik oldalán zöld színű volt a nyári évszakra, a másik oldalán meleg barna árnyalatokkal az év többi részére.[26] A háború végső szakaszában az egyenruhák terén is nagy hiányok jelentkeztek, ezért az SS-csapatok is gyakran kénytelenek voltak zsákmányolt egyenruhákban harcolni.
A Leibstandarte, mint eredetileg Hitler testőrsége, sok különlegességet engedhetett meg magának. Népszerű parancsnoka, Sepp Dietrich, Hitler korábbi személyes testőre és a Leibstandarte parancsnoka, egészen egyedi egyenruha-tartozékokat viselt, például az általános ezüstszínű zsinórozás helyett aranyszínűt. Az egység zászlaján az ő nevére utaló tolvajkulcs a fő jelkép (aDietrich szó németül álkulcsot is jelent). Amikor Sepp Dietrich további kitüntetésül a Vaskereszt mellé megkapta a tölgyfalombokat is, akkor az egész egység jelvényein is megjelenítették a tölgyfalombokat.[27]
A Waffen-SS felfegyverzése terén a kezdetektől folyamatos volt a rivalizálás a Wehrmachttal a korlátozottan rendelkezésre álló új fegyverekért. Eleinte a Waffen-SS e téren háttérbe szorult, a Wehrmacht például egészen 1940-ig sikerrel hárította el a Waffen-SS törekvését önálló tüzérség felállítására. Később azonban, a végletekig fanatizált SS-harcosok katonai sikerei nyomán Hitler egyre inkább feléjük irányította a gyárakból kikerülő legújabb, legkorszerűbb fegyverek áramlását. 1943-ban a Leibstandarte az akkor összesen 74 darabTiger harckocsi közül 22-vel rendelkezett.[27]
Személyi fegyvereiknek egészen különleges jelentőséget tulajdonítottak. A kardokkal, tőrökkel és pisztolyokkal a szervezet elit jellegét igyekeztek hangsúlyozni. Az SS katonái azonban az akkori modern géppisztolyok és rohampuskák használatának köszönhetően váltak a nemzetiszocialista ideológia „felsőbbrendű” harcosaivá.
A Waffen-SS katonáinak külön erre a célra készített kardokat és tőröket adományoztak. Három év szolgálat után a szervezet minden tagja SS-tőrt kapott (a rendszeresítés évétől függően 1933-as vagy 1936-os mintájút). A korábbi jobb minőségben készült, a pengébe vésve feltüntették a tulajdonos SS-azonosítási számát, míg a másik oldalon gót betűkkel az SS jelmondatát: „Meine Ehre heißt Treue” („Hűség a becsületem”). A későbbi, 1936-os modellen már nem szerepelt a tulajdonos száma, és kevésbé volt díszes a sorozatgyártás megkönnyítése érdekében (ugyanis 1939 végétől azSS-Verfügungstruppe és aTotenkopfverbände létszámának nagyarányú bővítésére került sor). 1940 első hónapjainak a fenti két szervezet összevonásával jött létre a Waffen-SS. Mindkét tőr markolata sötétített fából készült, keresztvasa és markolatgombja fémből. A német vadászkésekre emlékeztetnek megjelenésükben. Egy babérkoszorúval övezett horogkeresztet karmai közt tartó kis méretű ezüstsas került a markolat külső oldalára, míg az SS-rúnákat tartalmazó kör ugyanazon az oldalon a markolatgomb mellé került. Korlátozott számban készítettek még ezüstözött SS-dísztőröket is, melyeket kimagasló szolgálatért adományoztak. Bonyolult mintázatú makk, valamint tölgyfalomb díszítéssel készültek, és kis számban kerültek kibocsátásra. Még ennél is ritkább volt az, melyreHimmler aláírását vésték.[28]
A Waffen-SS tagjai ünnepi alkalmakkor kardot is viselhettek.Adolf Hitler hivatalosan betiltotta a párbajozást, mivel ezt az általa megvetett porosz katonai elit jellemzőjének tartotta. A vívás és a vívómesterek ugyanakkor nagy becsben álltak a Waffen-SS-nél. Heydrich SS-Gruppenführer, aSicherheitsdienst főnöke a német olimpiai vívócsapat tagja volt. Az SS egységeinél többféle kardot rendszeresítettek. Ezek között három alapvető típust lehet megkülönböztetni: az altisztek, tisztjelöltek, és tisztek egyenes kardja, mely 1936-ban került bevezetésre a korábbi hajlított pengéjű szablya helyett. Mindhárom fajta kard D formájú markolatkosárral és fekete markolattal készült. Az altisztek számára rendszeresített kardon az SS-rúnák a markolatgombba voltak vésve, míg tiszti kardok esetében a nagy méretű körbe foglalt rúnákat a markolat külső részén helyezték el. A tisztek és tisztjelöltek kardján díszesek voltak a markolatgombok is. Néhány kard pengéjét véséssel díszítették, mint például azét az SS-katonáét, aki a kézigránátdobás rekordját tartotta. Az SS kis számban még egy jellegzetes kardot használt, az úgynevezett Prinz Eugen-kardot. Ezeket kizárólag aPrinz Eugen 7. SS-önkéntes hegyihadosztály tisztjei és altisztjei viselhették különleges alkalmakkor.[29]
A Waffen-SS katonái majdnem kizárólag automata és öntöltő pisztolyokat használtak, a revolverek nem voltak kedveltek a 20-as évek elejétől a német hadseregnél. A német pisztolyok kifinomult, jó minőségű, tartós és megbízható fegyvernek bizonyultak. Az ipar teljesítőképességének korlátai következtében azonban a Waffen-SS is arra kényszerült, hogy nagy számban állítson rendszerbe zsákmányolt oldalfegyvereket is. Bár a pisztolyok népszerűek voltak a tagok között, azok harcértéke meglehetősen csekély alacsony lőtávolságuk és pontatlanságuk miatt. Hatékony alkalmazásukra közelharcban kerülhetett sor. Ennek ellenére a maroklőfegyverek szerepe jelentős, hiszen státusszimbólumként hozzájárultak az elit alakulat jellegének kihangsúlyozásához. A keleti fronton a pisztolyok szerepe felértékelődött. Az SS számos katonája (ideológiai okok miatt) inkább követett elöngyilkosságot, minthogy szovjet hadifogságba kerüljön.[30]
Az SS-ben leggyakrabban a hadsereg által használtPistole 08-ast és aWalther P38-ast, mindkét lőfegyver 9 mm-es. Előbbi, amitNémetországon kívül csak Luger néven ismernek, az SS tipikus fegyvereként szerepel a köztudatban.[31]
| Szám | Hadosztály neve | Nemzetiség | Utolsó parancsnok | Aktív évek | Hadosztályjelvény | Maximumlétszám |
|---|---|---|---|---|---|---|
| 1. | 1. Leibstandarte Adolf Hitler SS páncélos hadosztály (LSSAH) | németek | SS-Brigadeführer und Generalmajor der Waffen-SS,Otto Kumm | 1933–1945 | | 20 844 (1942) |
| 2. | "Das Reich" | németek | SS-Standartenführer,Karl Kreutz | 1939–1945 |  | 20 184 (1944) |
| 3. | "Totenkopf" | németek | SS-Brigadeführer und Generalmajor der Waffen-SS,Hellmuth Becker | 1939–1945 |  | 21 186 (1942) |
| 4. | "Polizei" | németek | SS-Oberführer,Walter Harzer | 1940–1945 |  | 19 377 (1941) |
| 5. | "Wiking" | norvégok,dánok,svédek,finnek,észtek,hollandok ésflamandok (önkéntesek). | SS-Oberführer,Karl Ullrich | 1940–1945 |  | 17 347 (1941) |
| 6. | "Nord" | németek | SS-Standartenführer,Franz Schreiber | 1941–1945 |  | 21 247 (1942) |
| 7. | 7. Prinz Eugen önkéntes SS-hegyihadosztály | német nemzetiségű önkéntesek a Bánságból, aFüggetlen Horvát Államból,Magyarországról ésRomániából | SS-Brigadeführer und Generalmajor der Waffen-SS,August Schmidthuber | 1942–1945 |  | 21 120 (1943) |
| 8. | „Florian Geyer” | németek és német nemzetiségűekErdélyből és aBánságból | SS-Brigadeführer und Generalmajor der Waffen-SS,Joachim Rumohr | 1941–1945 |  | 13 000 (1944) |
| 9. | "Hohenstaufen" | németek | SS-Brigadeführer und Generalmajor der Waffen-SS,Sylvester Stadler | 1943–1945 |  | 19 611 (1943) |
| 10. | "Frundsberg" | németek | SS-Obersturmbannführer,Franz Roestel | 1943–1945 |  | 19 313 (1943) |
| 11. | „Nordland” | elsősorban északi önkéntesek | SS-Brigadeführer und Generalmajor der Waffen-SS,Gustav Krukenberg | 1943–1945 |  | 11 749 (1943) |
| 12. | "Hitlerjugend" | németek | SS-Brigadeführer und Generalmajor der Waffen-SS,Hugo Kraas | 1943–1945 |  | 21 482 (1943) |
| 13. | "Handschar" (1. horvát) | bosnyákok,horvátok és német nemzetiségűek Horvátországból | SS-Brigadeführer und Generalmajor der Waffen-SS,Desiderius Hampel | 1943–1945 |  | 21 065 (1943) |
| 14. | „Galizien” | ukránokGalíciából | General (UNA),Pavlo Shandruk | 1944–1945 |  | 22 000 (1944) |
| 15. | 1. lett | lettek | SS-Brigadeführer und Generalmajor der Waffen-SS,Karl Burk | 1942–1945 |  | 20 291 (1943) |
| 16. | "Reichsführer-SS" | németek | SS-Oberführer,Otto Baum | 1943–1945 |  | 14 223 (1943) |
| 17. | "Götz von Berlichingen" | németek, román, német és francia önkéntesek. | SS-Oberführer,Georg Bochmann | 1943–1945 |  | 18 354 (1944) |
| 18. | „Horst Wessel” | német nemzetiségűek Magyarországról | SS-Standartenführer,Heinrich Petersen | 1944–1945 |  | 11 000 (1944) |
| 19. | 2. lett | lettek | SS-Gruppenführer und Generalleutnant derr Waffen-SS,Bruno Streckenbach | 1944–1945 |  | 20 592 (1944) |
| 20. | 1. észt | észtek | SS-Brigadeführer und Generalmajor der Waffen-SS,Berthold Maack | 1944–1945 |  | 15 382 (1944) |
| 21. | "Skanderbeg" | albánok | SS-Oberführer,August Schmidthuber | 1944–1945 |  | 6156 (1944) |
| 22. | "Maria Theresia" | német nemzetiségűekMagyarországról | SS-Brigadeführer und Generalmajor der Waffen-SS,August Zehender | 1944–1945 |  | 8000 (1944) |
| 23. | "Kama" (2. horvát) | horvátok | SS-Oberführer,Gustav Lombard | 1944 |  | 2199 (1944) |
| 23. | "Nederland" | hollandok | SS-Brigadeführer und Generalmajor der Waffen-SS,Jürgen Wagner | 1945 |  | 6000 (1944) |
| 24. | "Karstjäger" | német nemzetiségűekOlaszországból ésSzlovéniából | SS-Oberführer,Adolf Wagner | 1944–1945 |  | 3000 (1944) |
| 25. | "Hunyadi" (1. magyar) | magyarok | SS-Gruppenführer und Generalleutnant der Waffen-SS,Grassy József | 1944–1945 |  | 15 000 (1944) |
| 26. | "Hungária" (2. magyar) | magyarok | SS-Gruppenführer und Generalleutnant der Waffen-SS,Grassy József | 1944–1945 |  | 13 000 (1944) |
| 27. | "Langemarck" (1. flamand) | flamandok | SS-Standartenführer,Thomas Müller | 1944–1945 | .svg) | 7000 (1944) |
| 28. | "Wallonien" | vallonok | SS-Standartenführer,Léon Degrelle | 1944–1945 |  | 4000 (1944) |
| 29. | "RONA" (1. orosz) | oroszok | SS-Brigadeführer und Generalmajor der Waffen-SS,Christoph Diehm | 1944 | .svg) | 15 000 (1943) |
| 29. | „Italia” (1. olasz) | olaszok | SS-Oberführer,Erwin Tzschoppe | 1945 | .svg) | 15 000 (1944) |
| 30. | 2. orosz | belaruszok | SS-Obersturmbannführer,Hans Siegling | 1944–1945 |  | 11 600 (1944) |
| 30. | "1. Weißruthenische" (1. fehérorosz, a 2. orosz hadosztályból alakult) | belaruszok | SS-Standartenführer,Hans Siegling | 1945 | | 4400 (1944) |
| 31. | "Batschka" (33. SS Önkéntes Gránátos Hadosztály) | magyarok | SS-Brigadeführer und Generalmajor der Waffen-SS,Gustav Lombard | 1944–1945 |  | 11 000 {1944} |
| 32. | "Január 30." | németek | SS-Standartenführer,Hans Kempin | 1945 |  | |
| 33. | "3. Ungarische" (3. magyar, a "Hungaria" része lett) | németek | SS-Oberführer,László Deák | 1945 | ||
| 33. | 33. Charlemagne Waffen-SS gránátos hadosztály (1. francia) | franciák | SS-Standartenführer,Walter Zimmermann | 1945 |  | 11 000 (1944) |
| 34. | "Landstorm Nederland" | hollandok | SS-Oberführer,Martin Kohlroser | 1945 |  | |
| 35. | SS és a Rendőrség Gránátos hadosztálya | németek | Oberst,Rüdiger Pipkorn | 1945 |  | |
| 36. | "Dirlewanger" | vegyes | SS-Brigadeführer und Generalmajor der Waffen-SS,Fritz Schmedes | 1945 |  | 4000 (1945) |
| 37. | "Lützow" | magyarok | SS-Standartenführer,Karl Gesele | 1945 |  | |
| 38. | "Nibelungen" | németek | SS-Standartenführer,Martin Stange | 1945 |  | 6000 |
A háború után az SS tagjainak és szervezeteinek számos háborús bűncselekményére derült fény. Ezek közül az alábbi részletesen feltárt események a legjelentősebbek közé tartoztak:
Az 1945 novemberétől 1946 októberéig tartottnürnbergi perben a Waffen-SS-t – csakúgy, mint az egész SS-t, magát aNemzetiszocialista Német Munkáspártot és más korabeli német szervezeteket –bűnszervezetnek minősítette a nemzetközi bíróság, mivel egységei és tagjai aktívan részt vettekháborús bűncselekményekben, hadifoglyok és a polgári lakosság elleni kegyetlenkedésekben,emberiesség elleni bűntettekben,népirtásban valamint aholokauszt és aporajmos végrehajtásában. A Waffen-SS tagjaitól megtagadták a veteránoknak járó juttatásokat, kivéve a sorozott állomány tagjait.[35][36] Körülbelül az állomány kétharmada önkéntes, egyharmada sorozott volt.[37]
AHilfsgemeinschaft auf Gegenseitigkeit der Angehörigen der ehemaligen Waffen-SS(HIAG) (Az egykori Waffen-SS tagok kölcsönös önsegélyező egyesülete) 1951-ben alakult meg érdekvédő szervezetként Nyugat-Németországban, főleg a Waffen-SS korábbi magas rangú tagjaiból. A HIAG a politikai pártokhoz fűződő kapcsolatait felhasználva aktív kampányt folytatott a Waffen-SS jogi, gazdasági és történelmi rehabilitációjáért.[38][39]
A szervezet sokoldalú propagandamunkát folytatott a sajtó, könyvek kiadása, beszédek tartása révén atörténelmi revizionizmus, azaz a történelmi tények átértelmezése és a Waffen-SSapológiája terén. Saját könyvkiadót is létrehoztak erre a célra.[40][41] A HIAG tevékenységét – 57 önálló kötet, összesen mintegy 50 évnyi havi folyóirat kiadása – mértékadó történészek revizionista apológiának értékelték, mint „az önfelmentés kórusa”;[42] „ömlesztett történelmi revizionizmus”;[43] „hamis és felháborító állítások”.[44] Sok más hasonlóan kemény kritika is megjelent neves történészek tollából erről a tevékenységről.
A HIAG tevékenysége nagy politikai vitákat is kiváltott Németországban és külföldön egyaránt.[45][46] A szervezet a politikai paletta szélsőjobboldalára került. 1992-ben szövetségi szinten feloszlatták, de helyi csoportjai, valamint a szövetség havi folyóirata még a kétezres években is működtek.[47][48] A szervezet tevékenységének hatása Magyarországon is érződött: A rendszerváltás után, a kilencvenes évektől itt is sorra jelentek meg az SS és a Waffen-SS tevékenységét a történelmi revizionizmus és az apológia jegyében tárgyaló művek.[49][50][51][52]
