Rudolf voltII. Miksa német-római császár ésSpanyolországi Anna császárné legidősebb fiúgyermeke. Gyermekkorát anyai nagybátyja,II. Fülöp spanyol király udvarában töltötte, ahová édesanyja azért küldte, hogy apjavallási toleranciájával szemben hithűrómai katolikus neveltetésben részesüljön. Apja még életében előbb ifjabb magyar (1572), majd cseh (1575) és végül német (1575) királlyá koronáztatta. Miksa halálát követően a császári és az osztrák főhercegi címet is megkapta. Rudolf uralkodásának első másfél évtizede különösebb rendhagyó történések nélkül telt, központját aprágai várban rendezte be.
Az1590-es évektől azonban viselkedése egyre ingatagabbá vált: jellemzőek lettek rá a dühkitörések, valamint amelankólia és világtól való elzárkózás. Birodalma tartományainak élére helytartóként jellemzően testvéreit nevezte ki, akik így nevében, helyette uralkodtak adunai Habsburg Birodalomban. A17. század elejére országa számos problémával nézett szembe: akatolikusok ésprotestánsok egyre fokozódó ellentéte, a cseh és morva rendek folyamatos elégedetlenkedése, a magyarokBocskai István általifelkelése (1604–06), valamint azOszmán Birodalom kérdése is. Családja végül öccsét,Mátyást nevezte ki aHabsburg-ház fejének, aki megfosztotta Rudolfot előbb a magyar (1608), majd a cseh királyi (1611) címétől, elvéve minden hatalmi pozíciót és uralkodói jogkört tőle.
Egy jóslat miatt, amely szerint fia fogja letaszítani a trónról, Rudolf sosem házasodott meg,ágyasaitól azonban több törvényen kívüli gyermeke is született, köztükDon Julius Caesar D’Austria.
Ifjúkorát 1563 és 1571 között, azaz tizenegytől tizenkilenc éves koráig aspanyol királyi udvarban, anyai nagybátyjánál,II. Fülöpnél töltötte.Bécsbe való visszatértekor apja, Miksa aggodalmát fejezte ki, amiért Rudolf átvette a szerinte aspanyol Habsburgokra jellemző merev, konzervatív, mélyenkatolikus irányt, amely szerinte az osztrák ágra, és Miksára magára, nem jellemző. Rudolf később szakított is apja toleranciájával aprotestantizmus felé, és azellenreformációt támogatta. Mindezek ellenére spanyol anyja őt udvarias és kifinomult fiatalembernek látta.
A császárkirályMartino Rota dalmát festő alkotásaRudolf koronája, amely később az osztrák császári koronává vált
Apja halálával „automatikusan” szállt tovább rá a császári és a magyar és cseh királyi cím, ugyanis Rudolfot Miksa még életében ifjabb magyar királynak választotta és koronáztatta 1572. szeptember 26-ánPozsonyban, majd ifjabb cseh királlyá 1575. szeptember 22-énPrágában, az ifjabb német királyi címet pedig 1575. november 1-én szerezte megRegensburgban, apja 1576. október 12-én bekövetkezett halálával pedig a német-római császári és az osztrák uralkodói főhercegi címet is megszerezte. Az új uralkodó azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Már rögtön uralma kezdetén tudtára adta a magyar, a cseh, a morva és egyéb rendeknek, hogy nem kíván az ország ügyeivel foglalkozni. Ezt bizonyítja az a lépése, hogy országai mindegyik részébe valamelyik testvérét vagy rokonát nevezte ki helyettesének, helytartójának.Magyarországra idősebbik öccsét,Ernő főherceget, horvátországi- és szlavóniai kormányzónak pedig ifjabbik öccsét,Miksa főherceget neveztette ki (1578. évi XV. tc). Rudolf egész életére megmaradt egy titokzatos, nehezen kiszámítható, utazni nemigazán szerető embernek, akit sokkal inkább érdekeltek többek között atudományok, azokkultizmus és acsillagászat, mint a birodalom mindennapi politikai ügyei. Számos személyes hobbija volt, mint például az egzotikus állatok, az órák és az antik régiségek gyűjtése. Areneszánsz művészetek iránti vonzalmának hatására vette körbe magát olyan híresmanierista művészekkel, mint amilyenBartholomeus Spranger vagyGiuseppe Arcimboldo is. Emellett olyan tudós, alkimista és csillagász embereket is fogadott udvarában, mintTycho Brahe,Johannes Kepler,Edward Kelley ésJohn Dee is. Rudolf korából, a császárkirályt körbelengő pletykákból és legendákból táplálkozik aPrága városát máig körbelengő misztikus atmoszféra. Aprágai vár egyik turistalátványossága ma is azAlkimisták utcája, ahol a legendák szerint Rudolf találkozottLöw rabbival, a legendabeliGólem megalkotójával is. A mondák szerint Rudolf törpéket gyűjtött maga köré és óriásokból állított ki egy csapatot hadseregében. Hajlamos volt amelankóliára, adepresszió egy fajtájára, sőt időnként őrületrohamok jöttek rá (egyik udvari orvosaJeszenszky János volt), ami sok alkalmat adott a család tagjainak, hogy a császári ügyekbe avatkozzanak.
Ezt bizonyítja öccse,Mátyás főherceg tevékenysége is. 1595-ben meghalt apai nagybátyjuk,II. Ferdinánd osztrák főherceg, akinek rangon aluli házasságából csak az uralkodásra joggal nem bíró fiai voltak,elő-ausztriai éstiroli területeire Rudolf tarthatott volna jogos igényt, de az uralkodást átengedte öccsének, Mátyásnak, aki feleségül vette II. Ferdinánd törvényes leányát. Mátyás hatalomvágyó politikus volt. Rudolf hatalma királyságai fölött az ő kezébe került át, miután a császár rá akarta kényszeríteni arómai katolicizmust a magyarokra, de azok 1604-benBocskai István vezetésével és azOszmán Birodalom támogatásával felkeltek ellene, éskét éven át tartó szabadságharcot folytattak, meggyengítve Rudolf hatalmát. 1608-ban Mátyás arra kényszerítette Rudolfot, hogy átadja nekiMagyarországot,Ausztriát ésMorvaországot. Rudolf, hogy legalább a cseh nemesek támogatását megőrizze, 1609-ben királyi chartát bocsátott ki, a„Majestät”, amely garantálta avallásszabadságot az előkelők és a városok számára. Ennek ellenére 1611-benCsehországot is át kellett adnia fivérének. Hét évvel később megkezdődött a vallási okokból kitört, de valójában aHabsburg-ház európai hatalma elleniharmincéves háború.Marczali Henrik aNagy képes világtörténet sorozatában így ír róla:A minden országától megfosztott fejedelem keserüséggel szivében fordult a német birodalmi gyűléshez (1611 november hó), hogy ne hagyják el vénségében, gondoskodjanak rangjához illő ellátásáról. Itt sem ért czélt. Nyomorában a nép hagyománya szerint a megalázott fejedelem súlyos átkot mondott Prágára és Csehországra. Ez az átok teljesedésbe ment a harminczéves háború által. De Rudolf ezt már nem érte meg. Meghalt 1612 január 20-án. Mátyást azután egyértelmüleg megválasztották római császárnak és a csehek is elfogadták királyuknak, miután a felséglevelet megerősítette.[1]
Kezdettől fogva arendiség megtörésére, és azabszolutizmus bevezetésére törekedett. Nem engedte a rendiség fejének számító, és a rendek által választott nádori tisztséget betölteni, helyettük Bécsben kinevezett nádori helyettesek ültek a nádori székben (Nádasdy Tamás 1562-es halála után egészen 1608-ig üres volt a nádori szék). Támogatta azellenreformációt, igyekezett gátat szabni a protestantizmus előretörésének. Ekkorra a magyar arisztokrácia nagy része már valamelyik protestáns valláshoz tartozott, (ecsedi Báthoriak, Nádasdyak, Thurzók, Illésházyak, Batthyányak, Perényiek, guthy Országhok stb.). Rudolf atizenöt éves háború idején kiürült kincstár problémáját, a magyar arisztokrácia vagyonának megszerzésével próbálta enyhíteni. Felségsértési és felségárulási pereket zúdítottak a magyar bárók és vagyonosabb családok nyakába, általában fő- és jószágvesztéssel. Pereket indítottak a homonnai Drugethek,Rákóczi Zsigmond, Nádasdy Tamás (nem a nádor),Telekessy Mihály, az Alaghy, Balassa, Kállay stb. családok ellen. A leghírhedtebb az Illésházy-per volt. Ezek, s az elhúzódó háború, valamint a császári seregek pusztításai következtében kitört aBocskai-felkelés, amelynek a magyar rendi jogokat helyreállítandó, és sérelmeket orvosolandó célja volt.
Rudolf és öccse, Mátyás főherceg még csalásra is hajlandóak voltak, a katolikus vallás védelmében, és a protestantizmus háttérbe szorítása érdekében. 1604-ben megtartott országgyűlés végén a rendek tudta nélkül beillesztettek egy hamis, az országgyűlés által nem tárgyalt törvénycikket a többi közé, amely kimondta, hogy ezentúl vallási ügyekben ne lehessen az országgyűlésen felszólalni, súlyos büntetés terhe mellett (1604. évi XXII. tc). Rudolf nem érte el célját,1606-ban megkötötték abécsi békét, amelyben visszaállították a rendi jogok egy részét. Mint elődei, ő is törekedett Erdély megszerzésére, amelyre atizenöt éves háború alatt sor is került, bár nem hosszú időre, de ezalatt aBáthory István alatt felvirágzott Erdély teljesen tönkrement. Rudolf császár uralma vért és pusztulást hozott Erdélyre.
Az 1600-as évekre Rudolf elmebaja kiteljesedett. 1598-tól elmeállapota fokozatosan romlott,„őrülési rohamok gyötörték, s dühöngése rettenetes kitörésekben nyilvánult. Szolgáit ütötte, verte, sőt magamagát is meg akarta ölni. Azt hitte, hogy megbabonázták, s az ördögöt idézte, hogy végre már elvigye”.[2] Az államügyekkel egyre kevésbé foglalkozott, akadályozta a munkát, kedélyállapota teljesen kiszámíthatatlanná vált, sokszor nem is tudta hol van, őrjöngött, ellenséget látott mindenkiben, ráadásul élete vége felé alkoholista is lett. Viselkedése tűrhetetlenné, a változtatás elkerülhetetlenné vált.1608-ban Mátyás főherceg határozott lépést tett: erőszakkal lemondatta Rudolfot a magyar trónról, és orvosolta a magyar rendek sérelmeit. A következő években helyreállította a rendi dualizmust (1608–1671). Rudolf lemondatása után a magyar főurak a vármegyékkel azonnal tudatták az örömhírt:„immár ezután császár ő felsége Magyarországhoz semmi közit nem ártja.”[2]
1578-ban áttette székhelyét Bécsből Prágába (valószínűleg a török előretörés miatt), azt téve meg aNémet-római Birodalom székhelyévé is (lévén német-római császár). Magyarországra trónra kerülése után kétszer jött el, 1578-ban, és 1583-ban megtartott országgyűlésre (bár a magyar rendek kérték Rudolfot, tartózkodjon többet Magyarországon – 1582. évi VIII. törvénycikk), ott azonban olyan heves viták, kritikák fogalmazódtak meg a kormányzattal szemben, hogy Rudolf soha többé nem jött Magyarországra. A törökkel igyekezett fenntartani a viszonylagos békét (Drinápolyi béke (1568)) (amely a valóságban háború volt, csupán a nagy hadseregek felvonulása és csaták szüneteltek, az ország továbbra is pusztult a portyázások, dúlások, fosztogatások és csetepaték következtében), amely sikerült is 1591-ig. Erre ösztönözte a kincstár siralmas helyzete, amely ekkor milliós (1578-ban 11 millió forint) adóssággal küszködött. A béke fenntartására intette a kormányzatotSchwendi Lázár, ésRueber János észak magyarországi főkapitányok is, arra hivatkozva, hogy a birodalom nincs felkészülve egy nagy török ellenes háborúra. 1591-ben aztán eljött a pillanat, hogy a bécsi-prágai kormányzat kénytelen volt magát rászánni a törökellenes háborúra, amelyet aVIII. Kelemen pápa által összehozottSzent Liga (1593) is támogatott. Atizenöt éves háború nem hozott átütő sikert, egy-két város és erősség cserélt gazdát, az ország viszont rengeteget szenvedett. A háborút azsitvatoroki béke zárta le. A bécsi kincstár óriási adósságot halmozott fel, II. Rudolf utódjára 30 millió rajnai forint adósságot hagyott örökségül. A 15 éves háború egyes éveiben a kiadások évi 5 millió forintra is rúgtak, így általánossá vált az évi 800 ezer-1,5 milliós költségvetési deficit. amelyeket csak hitelből sikerült többé-kevésbé előteremteni, a különböző segélyek mellett. A bevétel az 1570-es években 2-2,5 millió rajnai forint volt. A spanyol Habsburgok még ennél is nagyobb adósságot halmoztak fel ott a 40 milliót is elérte az összeg.[3] Ez alapján megállapítható, hogy az államadósság állomány a bevételhez viszonyítva megütötte az 1500%-ot is.
