Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Komor Imre | |
| Született | Katzburg Ignác 1902.április 2.[1][2] Budapest VIII. kerülete |
| Elhunyt | 1966.december 30.(64 évesen)[1][2] Budapest XII. kerülete |
| Állampolgársága | magyar |
| Házastársa | Rosner Gerta (h. 1927–1966) |
| Szülei | Katzburg Miksa Goldsand Feige |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége | főszerkesztő(1929–1933, Deutsche Zentral-Zeitung) |
| Sírhelye | Fiumei úti sírkert(30/2-1-18)[3] |
Komor Imre, születettKatzburg Ignác (Budapest,Józsefváros,1902.április 2.[4] – Budapest,1966.december 30.)[5] újságíró, lapszerkesztő, történész.
Katzburg Miksa (1872–1933) üzleti írnok, ügynök és Goldsand Feige/Felícia (1879–1936) fia.[6] Tizenhat éves korában került kapcsolatba a háborúellenes diákmozgalommal, és 1918-ban aKommunisták Magyarországi Pártjának alapító tagja lett. ATanácsköztársaság bukása után Bécsben részt vett a párt illegális munkájának megszervezésében. Közben az egyetemen történeti és filozófiai előadásokat hallgatott. 1920 és 1922 között aKIMSZ lapját, azIfjú Proletárt szerkesztette. 1922-ben visszatért Magyarországra, s ugyanezen év őszén letartóztatták forradalmi tevékenységéért és a következő évben tizenkét évnyi fegyház-büntetést kapott. 1924-ben[7] azonban fogolycsere útján a Szovjetunióba került, ahol a Marx-Engels Intézet tudományos munkatársaként dolgozott. Hamarosan ismét az osztrák fővárosba ment, ahol a KMP külföldi bizottsága működött, s öt éven át aDeutsche Zentral Zeitung című lap főszerkesztője volt. Távollétében Magyarországon életfogytiglani börtönt kapott. 1925-ben beválasztották a KMP Központi Bizottságába. Az 1930-as években visszatért Moszkvába, ahol a Sztálini diktatúra idején súlyos megpróbáltatások érték. 1948-ban ismét hazatért és aNépszava szerkesztője lett. 1952-től 1955-ig aSzabad Népet, felelős szerkesztőként aMagyar Nemzetet, majd főszerkesztőként aTársadalmi Szemlét szerkesztette. Élete utolsó éveiben nyugdíjasként aMagyar Nemzet munkatársa volt. Halálát szívkoszorúér elzáródás okozta.
Felesége Rosner Gerta (1903–1973) volt, akit 1927-ben Moszkvában vett nőül.
AFiumei úti sírkertMunkásmozgalmi Panteonjában helyezték végső nyugalomra. SírjánálSzerényi Sándor a budapesti kommunisták,Siklósi Norbert az újságírótársadalom ésBenedikt Ottó a barátok és hozzátartozók nevében búcsúzott az elhunyttól.[8]