A gazdag, de nem túlzottan nagy területi befolyással rendelkezőgrófi Habsburg família anagy interregnum lezárásakéntI. Rudolf személyében (uralkodott1273–1291 között) aNémet-római Birodalom trónjára emelkedett. A későbbi birodalom alapjait Rudolf vetette meg azzal, hogy a század közepén kihaltBabenbergekausztriai (ostmarki) birtokait, amelyeket riválisa,II. Ottokár cseh király szerzett meg magának, annak1278-as legyőzése után saját családjának adományozta.
Ezt követően hosszú ideig a több hercegségre bomló Ausztria vált a Habsburgok fészkévé, amelyenI. Albert német király1298–1308 közti uralkodása nem sokat változtatott.
A Magyar és Cseh Királyság sorsába a15. század végén elvesztették beleszólásukat, ámII. Ulászló, a két ország közös királya1505-ös házassági szerződése révén mindkét trónt örökölhették1526-ban. V. Károly öccse,Ferdinánd a magyarII. Lajos nővérét,Jagelló Annát vette feleségül, míg Lajos a Habsburg herceg testvérével,Habsburg Máriával házasodott össze. Amohácsi csata eredményeképpen a gyermektelen Lajos örökébe Ferdinánd lépett – igaz,Szapolyai János fellépésének, azOszmán Birodalom hódításának és azErdélyi Fejedelemség kialakulásának köszönhetően egészen a18. századig csak Magyarország egyes nyugati és északi területei voltak gyakorlatilag Habsburg igazgatás alatt.
V. Károly egyszerre volt spanyol király (ezzel együtt szicíliai és nápolyi uralkodó) és német-római császár, míg öccse a cseh és magyar állam koronáját viselte. Spanyolország ekkoribanEurópa leggazdagabb országa volt, köszönhetően anagy földrajzi felfedezéseknek, illetveKözép- ésDél-Amerika gyarmatosításának. Azonban ez a félelmetes harapófogó sem törte meg Károly legkeményebb ellenfelének,Franciaországnak az erejét, aki ráadásul areformáció nyomán kibontakozottvallásháborúkkal is kénytelen volt megbirkózni. A csatározásokba belefáradt császár1556-ban minden trónjáról lemondott. Spanyolországot és a hozzá járóNémetalföldet fiára,II. Fülöpre hagyta, míg a császárságot a keleti ügyeket eddig is irányító Ferdinánd kapta meg; mindketten örökölték Károly feltétlen katolicizmusát, amit – különböző mértékben bár, de – mindkét ág igyekezett győzelemre juttatni.
Azabszolutisztikus módon regnáló II. Fülöp és utódai a korabeli világ leghatalmasabb birodalmát irányították, főleg azután, hogy 1580 és 1640 között Portugália is az irányításuk alatt állt, így annakamerikai,afrikai,indiai,kínai és másázsiai telepei is őket gazdagították. A hatalmas flotta és a beáramló nemesfém azonban nem volt elegendő a nagyhatalmi pozíciók megtartásához. Németalföldprotestáns északi része még a16. század végén kivívta függetlenségétHollandia néven a „legkatolikusabb” II. Fülöptől, és sikeresen bekapcsolódott a tengeri kereskedelembe. Szintén komoly rivális volt a protestantizmus ügyét felkarolóAnglia, amelynek flottája1588-ban vereséget mért aGyőzhetetlen Armadára. A franciaországi beavatkozás, Párizs elfoglalása sem akadályozta megIV. Henrik trónra jutását.
Spanyolország17. századi története a lassú visszaszorulás jeleit mutatja politikai téren, ráadásul a gyarmatok kiuzsorázása és az onnan beszerzett rengeteg arany és ezüst az otthoni gazdasági viszonyok eltorzulásához vezetett.III. Fülöpöt (1598–1621) kegyencei irányították, hasonlóan abarokk virágkorában uralkodóIV. Fülöphöz (1621–1665), aki az osztrák Habsburgokat támogatta aharmincéves háborúban, 1640-ben pedig elvesztette Portugáliát. Utóda,II. Károly teljesen alkalmatlan volt az uralkodásra: vélhetően a család belterjességének köszönhetően gyengeelméjű, beteges és nemzésképtelen volt.1700-ban bekövetkezett halála vezetett aspanyol örökösödési háború kirobbanásához.
Ezután a magyar nemesség rendi jogait próbálták meg felszámolni. Először a mélyen hívő katolikusRudolf próbálkozott vallási irányból csorbítani ezeket a jogokat, sikertelenül. A magyarrendiség felszámolására azonban később sem kerülhetett sor, aminek biztosítéka egyfelől azErdélyi Fejedelemség, másfelől atörök fenyegetés volt. Ráadásul a nyugati szomszédaik ellen is rendszeresen háborút viselő uralkodók, a harmincéves háborúban részt vevőII. Ferdinánd ésIII. Ferdinánd, majd a franciák ellen harcolóI. Lipót császár nem engedhették meg maguknak, hogy egy országuk folyton lázadozzon a hátukban (lásdBocskai-szabadságharc,Wesselényi-összeesküvés,Thököly-felkelés) és a belső háború végleg meggyengítse a birodalmukat. Ezért a magyarrendiség felszámolására tett kísérleteik elbuktak. A17. század végén megtörténta török kiűzése Magyarországról, de ezt a„felszabadítást” a Habsburg és a német birodalmi haderők végezték, igen csekély magyar részvétellel, így a Habsburgok Magyarországot„új szerzeményként” betagolták a birodalmukba. Csak aRákóczi-szabadságharcot követő egyezményekben sikerült biztosítani a magyar rendi jogok helyreállítását.
Aspanyol örökösödési háborúII. Károlynak, aHabsburg-házból való utolsóspanyol királynak halála (1700) után azért robbant ki, mert Károly aBourbon-házból valóFülöp francia királyi hercegre,XIV. Lajosfrancia király unokájára hagyta trónját. Ebbe a Habsburgok osztrák ága – velük aNémet-római Birodalom – nem nyugodhatott bele. Spanyolország és Franciaország egyazon dinasztia uralkodása alá került volna, az így kialakuló veszedelmes hatalmi koncentrációt Anglia ellenezte. A trónraI. Józsefnémet-római császár öccsét,Károly főherceget szemelték ki, így ismét két uralkodó Habsburg-ág alakulhatott volna ki. József császár azonban még a háború befejezése előtt meghalt. Gyermektelen lévén, a német-római császári trónt öccse foglalta el,VI. Károly néven. Ezzel egyesülhetett volna a két Habsburg-birodalom, ami szintén nem állt a nagyhatalmak érdekében. A háború lezárulása után aHabsburg-család végleg elveszítette spanyol, szicíliai és nápolyi birtokait, ezekből csakDél-Németalföldet (lényegében a maiBelgium területét) tarthatta meg.
A18. század a család megújulását hozta. 1740-ben ugyanisVI. Károly császár (III. Károly néven magyar király) csak női örököst hagyott maga után,Mária Teréziát. Magyar királynő lett, de nem viselhette a német-római császári koronát, és számos ellenfele más országainak trónjait is elvitatta tőle. Azosztrák örökösödési háború és ahétéves háború a biztos hátországnak köszönhetően csak kisebb területi veszteségekkel járt (igaz, aporoszok által elfoglaltSzilézia a leggazdagabb és legfejlettebb tartomány volt a birodalomban), és1765-benII. Józseffel aHabsburg–Lotaringiai-ház tagja került a német-római császári trónra. Mária Terézia és még inkább II. József afelvilágosult abszolutizmus jegyében kívánt politizálni, amely ez utóbbi uralkodása idején komoly konfliktusokhoz vezetett a rendi előjogait féltékenyen őrző Magyarországon. A18. században újabb örökös tartományok kerültek aHabsburgok kezébe Lengyelország felosztásának köszönhetően:Galícia ésBukovina.
Adualista berendezkedésűOsztrák–Magyar Monarchia gyors polgáritársadalmi ésgazdasági fejlődésen esett át rövid története során, azonban mindinkább fokozódtak belső, elsősorban nemzetiségi, másodsorban társadalmi jellegű ellentétei, melyeket csak fokozott, amikor a Monarchia1878-banokkupálta(wd),1908-ban pedigannektáltaBoszniát. Ezek végül az államalakulat felbomlásához vezettek. A megfelelő alkalom a20. században érkezett el.
Az Osztrák Birodalom államtan kézikönyve. Különös tekintettel a magyar korona országaira. A legujabb statistikai adatokkal; összeszedte Reisenhoffer Rudolf; Stein J., Kolozsvár, 1864
Konek Sándor:Az ausztriai birodalom jelesen a magyar korona országainak statistikai kézikönyve; Heckenast, Pest, 1865
A. J. P. Taylor:A Habsburg Monarchia, 1809–1918. Az Osztrák Birodalom és az Osztrák-Magyar Monarchia története; ford. Nagy György; 3. jav. kiad.; Scolar, Bp., 2011
Ugrai János:A központosítás és a modernizáció ellentmondásai. A bécsi állami (uralkodói) oktatáspolitika megszületése a 18. század második felében; ÚMK, Bp., 2014 (Oktatás és társadalom)
Simon Winder:Danubia. Személyes krónika a Habsburgok Európájáról; ford. Komáromy Rudolf; Park, Bp., 2015
A. Wess Mitchell:A Habsburg Birodalom nagystratégiája; ford. Ledó Anna; Antall József Tudásközpont, Bp., 2020
Pál Judit:A Habsburg Monarchia története. 1526–1848; 2. jav. kiad.; Líceum, Eger, 2022
.svg)
.svg)
