Agettó (olaszul:ghetto) eredetileg a zsidónegyedet, azsidók által lakott városrészt jelentette, amelyet eleinte csak a közös életmód végett hoztak létre, később a mindenkori hatalom jelölte ki kényszerlakhelyükül. A gettók eredetére nézve a szó jelentése adhat némi eligazítást. Valószínűleg a héberget szóból származik, ami elválasztást vagy válólevelet jelent. AVelencei Köztársaság keresztény lakosságafallal elválasztott városnegyedbe száműzte a helybéli zsidó lakosságot. Ennek megfelelően agettó kifejezést először Velencében kezdték el használni a zsidók saját magukra, illetve körbefalazott városnegyedük megjelölésére.
Később a gettó fogalma kiterjedt más kisebbségek által lakott városrészekre is. Történelmi szövegkörnyezeten kívül szinte kizárólag pejoratív felhangú.
Eleinte csak az összetartozás érzeténél fogva, később azonban már hatósági rendeletek által is kényszerítve, aközépkor városaiban a zsidók bizonyos utcákban, negyedekben, gettókban tömörültek, sokszor teljesen elzárva a város többi lakosától. Az első ilyen névvel illetett negyedet1516-banVelencében hozták létre,[1] apápa parancsára.Geto Nuovo szó szerint új öntödét jelent, ami a városrész eredeti funkciójára utal (ma is látogatható). Tisztasági,közegészségügyi tekintetben a hatóság szinte semmit sem gondoskodott a gettókról, a hozzájuk vezető bejáratokat éjjel elzárta, anélkül azonban, hogy ezzel a zsidóságot a csőcselék zaklatásaitól, sőt fosztogatásaitól megóvta volna.Mantovában Gonzaga Ferdinánd herceg1620-ban szabályrendeletet bocsátott ki a gettó számára; hasonló állt fennFrankfurtban,Prágában ésNémetország más városaiban. A19. század végén különösenOlaszországban és Németországban voltak nagyobb gettók.
Miskolcon a mai Arany János utcában volt a II. világháború alatt a gettó; ez a városrész azóta teljes átalakításon esett át, és az eredeti épületek már nem léteznek, így nehéz elképzelni, milyen volt. Az utcában emléktábla őrzi az elhurcolt zsidók emlékét.
Egerben a gettó a Dr. Hibay Károly és Kossuth utcák által bezárt szögben, az1967-ben lebontottzsinagóga körül helyezkedett el.
Sopronban a Papréti zsinagóga és környékén, az Új utcában, a Torna utcában, a Kurucz dombon, a Jacobi gyárban és a Tanítóképző intézet területén volt gettó.
Sátoraljaújhelyen a gettó a Rákóczi, Virág, Sziget, Vörösmarty, Zárda, Mészáros, Molnár, Széchenyi, Folkenstein, Apponyi, Árpád, Kisfaludy, Kölcsey, Zápolya és Munkácsy utcák környékén lévő cigánynegyedben volt.[2]
A szó mai értelmében vett gettó:
Budapest: Hős utca 15/a–b, Bihari utca 8/c, Nefelejcs utca, aJózsefváros körúton kívüli része
Talán a leghíresebb gettóVarsóban állt.1939-ben, nem sokkal az első zsidótörvények kihirdetése után kezdték el kiépíteni a lengyel fővárosban.1940-ben Varsó és a környező települések zsidó lakosságának nagy részét – mintegy 450 000 embert – a kijelölt lakórészekre telepítették át. Dr. Fischer, avarsói gettó és a politikailag Varsói Körzetnek nevezett terület főparancsnoka,1943 tavaszára új törvényt léptetett életbe: megkezdte a gettó kiürítését és deportálását atreblinkai megsemmisítőtáborba.Április 19-én (amikor már csak mintegy 60 000 zsidó maradt a gettóban) felkelés tört ki, amely 27 napig tartott, és a németekmájus 15-én verték le. Ezután a gettó összes lakóját deportálták, majd porig rombolták.
Gettómagyarország, 1944. A Központi Zsidó Tanács iratai; szerk. Frojimovics Kinga, Molnár Judit; Magyar Zsidó Levéltár, Budapest, 2002 (Makor)
Vidéki gettók. "...nem marad itt közülük hírmondó sem."; szerk. Biró Hajnalka, Nagy Adél; Holocaust Dokumentációs Központ és Emlékgyűjtemény Közalapítvány, Budapest, 2021
