Azenciklika(litterae encyclicae – epistulae encyclicae) arómai katolikus egyház fejének, apápának egy meghatározott témát feldolgozókörlevele, amelyet a világpüspökeihez és rajtuk keresztül apapsághoz, valamint a hívekhez, sőt gyakran minden jóakaratú emberhez intéz(litterae encyclicae), de némelykor a kör szűkebbre van vonva, például csak valamely ország vagy földrész összes egyházfejéhez szól(epistula encyclica). Szokás szerint nyomtatva küldik meg az egyes püspökökhöz. A pápaitanítóhivatal rendes megnyilatkozásainak tipikusműfaja, általábanhittani vagyerkölcsi természetű kérdéseket tárgyal, esetlegtéves nézeteket ítél el, vagy iránymutatást nyújt a lelkipásztori gyakorlat és a hitélet számára.
Encyclicae, litterae pastorales néven jelzik még a püspöki körleveleket is.
Az enciklika korai időktől fogva alkalmazott műfaj, ám az elnevezés csak a18. század közepe óta használatos. Eredetileg egy olyan körlevél volt, amelyet azókori keresztény egyház egy konkrét területének összes egyházához küldtek. Akkoriban az enciklika szót bármely püspök által írt levélre használhatták. A szó alatinencyclia szóból származik (amely pedig agörög „en kükló”, ἐν κύκλῳ szóból ered). Jelentése „általános” vagy „átfogó”, és az „enciklopédia” szó is innét származik. A rendszeres pápai körleveleketXIV. Benedek pápa (1740–1758) vezette be.
A pápa teljes nevével és a megszólítással kezdődik, ezt követi a szöveg. A keltezés a polgári év szerinti keltezés, és a pápa teljes nevével van aláírva. Az enciklikák a pápák személyesebb hangvételű írásai, szemben a formális pápaibullákkal. Az egyes enciklikákra a kezdő sor első szavaival szoktak hivatkozni.
A katolikus egyházban a pápák újabban az enciklikákat használják a leglényegesebb kérdések tárgyalására, és jelentőségében csak az apostoli rendelkezések (konstitúciók) múlják felül. Mindazonáltal az „enciklika” megnevezés nem mindig jelent ilyen fontossági fokozatot. Az enciklikák szövege legtöbbször tanítást tartalmaz, de lehet figyelmeztetés vagy ritkán elítélés is. Témái lehetnek ahit, azerkölcsök, afilozófiai,szociális ésgazdasági tanítások, valamintegyházpolitikai kérdések is. Az enciklikák, még ha nem isex cathedra tanítást fogalmaznak meg, elegendő tekintélyük lehet ahhoz, hogy egy sajátos kérdésről szólóteológiai vitát eldöntsenek.XII. Piusz pápa így ír erről:
Nem szabad azt gondolni, hogy az Enciklikákban foglalt tanítások önmagukban nem kívánják meg a mi beleegyezésünket, ámbár azokban a pápák legfőbb tanítói hivataluk hatalmát nem gyakorolják. Mindezt ugyanis a rendes Tanítóhivatal tanítja és erre ezek a szavak érvényesek: „aki titeket hallgat, engem hallgat” (Lk 10,16); az Enciklikákban kifejtettek és tanítottak többnyire már más okokból úgyis a katolikus tanításhoz tartoznak.
Hogyha a pápák irataikban mindez ideig vitatott tárgyban készakarva véleményt nyilvánítanak, mindenki előtt nyilvánvaló, hogy az a kérdés a pápák szándéka és akarata szerint teológusok között vita tárgya már nem lehet.
