Fromεὐ-(eu-) +φωνή(phōnḗ) +-ίᾱ(-íā).
εὐφωνίᾱ• (euphōníā) f (genitiveεὐφωνίᾱς);first declension
| Case / # | Singular | Dual | Plural | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Nominative | ἡεὐφωνίᾱ hē euphōníā | τὼεὐφωνίᾱ tṑ euphōníā | αἱεὐφωνίαι hai euphōníai | ||||||||||
| Genitive | τῆςεὐφωνίᾱς tês euphōníās | τοῖνεὐφωνίαιν toîn euphōníain | τῶνεὐφωνιῶν tôn euphōniôn | ||||||||||
| Dative | τῇεὐφωνίᾳ tēî euphōníāi | τοῖνεὐφωνίαιν toîn euphōníain | ταῖςεὐφωνίαις taîs euphōníais | ||||||||||
| Accusative | τὴνεὐφωνίᾱν tḕn euphōníān | τὼεὐφωνίᾱ tṑ euphōníā | τᾱ̀ςεὐφωνίᾱς tā̀s euphōníās | ||||||||||
| Vocative | εὐφωνίᾱ euphōníā | εὐφωνίᾱ euphōníā | εὐφωνίαι euphōníai | ||||||||||
| Notes: |
| ||||||||||||